Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

242. országos üls május 19. 1874. 267 Az utolsó negyedév akkor, a mikor ez előző év 18—20 millió deficitet mutatott: csak 6 millió deficitet tüntet elő, és igenis alaposan lehetett nekünk a rendelkezésünkre álló adatok alapján hinni októberben, hogy ezen 6 millió deficit nem áll be. Miért ? A mi állapotunknak egyenes kifolyása az, hogy az utolsó negyedév mindig azon része az esztendőnek, melyben az állam jövedelmei legbővebben folynak be; október elsején az a pénz számíttatik el, a mely már augusztusban és szeptemberben lefizettetett; az utolsó negyedév percipiálja azon esztendőnek aratása után befizetett, tehát legnagyobb jövedelmeit. Joggal lehetett tehát számitni arra, hogy az utolsó negyedév a három első negyedév hiányát mérsékelni fogja, és csakugyan minden rósz eredmény daczára az utolsó negyedév csak 6 milliónyi deficitet mutatott föl. Azt hiszem tehát, hogy akkor, a midőn a tettleges eredmények az egész évre csak 6 millióval nevelték a hiányt, a miket novemberben már ismertünk: most joggal mondhatjuk, hogy novemberben nem lehetett tudni, hogy az akkor 55 millióval már ismert hiány nem száll-e le? de azt, hogy, — a mint ma tudjuk — 61 millióra megy: épen nem lehetett tudni. (Helyeslés jobb felől.) A másik, a min a tisztelt képviselő ur fönakad : az, hogy mi tudhattuk volna, hogy az előlegek nem fognak befolyni. Mi azt positivitással nem tudtuk; nem tudtuk, hogy a sugárút- és körútra adott előlegek 1874-ben csakugyan nem fognak fizettetni; ezt egész biztossággal, midőn 1873. tavaszán csináltuk a költségvetést: nekünk tudnunk nem lehetett. De én bővebben nem terjeszkedem ki azokra, a miket a tisztelt képviselő ur még tovább mondott. Azt hiszem, hogy ezen pár adat fölsorolásával is bebizonyítottam azt, hogy a képviselő ur azon vádja, melyet, a bizottság ellen fölhozott, absolute semmi alappal nem bír. (Helyeslés jobb felől. Szavazzunk l) Tisza Kálmán: Csak pár rövid perezre kérem a tisztelt ház türelmét. (Halljuk!) Nem szándékozom mindazokra felelni, a mik az általam a II. osztály nevében beterjesztett határozati javaslatra vonatkozólag elmondattak. Főleg és csakis egypár észrevételre kívánok reflectálni, melyet az igen tisztelt pénzügyminister ur hozott föl az indítvány ellenében. Előzőleg csakis annyit kivánokmegjegyezni, xainthogy egy igen tisztelt képviselőtársam azt mondatta, hogy nem érti a határozati javaslat logikáját; mondom, csak annyit kivánok erre megjegyezni, hogy én saját fölfogásommal értem azon logikát, mebj azt mondja: megszavazom a kölcsönt, ha e törvény által elérhető a czél, melyet az ország érdekében szükségesnek tartok; de nem szavazom meg a köhsönt, ha az, a mit én szükségesnek tartok, — nem vitatom, hogy ez iránti fölfogásom téves-e vagy nem: — nem éretik el. Értem tehát azon logikát, mely azt mondja, hogy egyik esetben megszavazom a kölcsönt, a másikban nem. De egyátalában nem értem azon logikát, mely szerint valaki követeléseket állit föl az állampénztár irányában ; de nem szavaz meg semmit. (Élénk helyeslés a balközépen.) A mi a tisztelt pénzügyminister ur előadását illeti, mint mondám, annak csak pár pontjára kivánok észrevételt tenni. Azt monda a tisztelt pénzügyminister ur, hogy túlzott a kép, melyet az ország helyzetéről előadtam. E fölött utoljára vitatkozni nem lehet. De engedjen meg a tisztelt pénzügyminister ur, hogy ép ugy, mint más alkalommá^ midőn ezen helyről, az ország pénzügyi helyzete aggodalmas, az ország helyzete a körülményekhez képest rosznak ecseteltetett: a másik oldalról mindig azt mondták, hogy a kép túlzott. A következmények azonban mindég az ellenzéknek adtak igazat. Engedje meg tehát a tisztelt pénzügyminister ur, hogy most is azon aggályomat fejezem ki, hogy jelen esetben szintén ugy fog történni. Adja Isten, hogy ne ugy legyen, annak én legjobban örülnék. A mi azt illeti, hogy nem lehet oly nagy a szükség, és hogy nem lehet a bajon segíteni előlegek által ; mert most is 6 millió áll rendelkezésre egyik pesti banknál, és e pénz a mondott czélra alig vétetik igénybe, hanem üzérkedésre szolgál: erre nézve engedjen meg nekem a tisztelt pénzügyminister ur, de ezt nem fogadhatom el érvül határozati javaslatom ellen. Épen az, hogy e pénz nem vétetik igénybe; azt bizonyítja, hogy nem elég Pesten lenni ily intézetnek, és másodszor megjegyzendő, hogy épen azért, mert csak Pesten van ily intézet: egyedül uzsora utján jut a pénz azok kezébe, kiknek kezébe jutni kellene. Ez is azt mutatja, hogy az állam van hivatva pénzt adni az intézeteknek, és meghatározni a föltételeket, nehogy megtörténhessék az, hogy a pénz egyes nyerészkedők javára fordittatik. Azt is monda az igen tisztelt pénzügyminister, hogy én azt állítottam, hogy a czélt el lehet érni 5 millióval; már pedig, ha el lehet érni ez összeggel : akkor a baj nem lehet oly nagy; ha pedig oly nagy a baj : akkor ez összeg nagyon kevés. Engedelmet kérek; de ezen okoskodásnak alapja téves. Hivatkozom előadásomra, és a gyorsírói jegyzetekből meggyőződhetik bár ki, hogy én soha sem mondtam, hogy 5 millió elég; sőt határozati javaslatomban is e szó van használva: egyelőre. Továbbá megmondtam, hogy a miért reményt táplálok a siker iránt: ez az, mert azt hiszem, hogy ez által, hogy ha az 5 millió forint bizonyos a mostan divatozónál olcsóbb kamat mellett lesz kapható, a most drága pénzvilágban meg fogja olcsósitani a kamat34*