Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
256 242. országos ülés május 19. 1874. míg nem késő, emelje föl Cátói szavát, mert a felelősség e tekintetben a pénzügyministerre ép ugy ráháramlik, mert itt különvált állást el nem foglalhat, mert ez a pénzügyekre vonatkozik. Emelje föl szavát, mert különben meg fog ingani a bizalom, nem a tehetségében, nem a hazafiságában, hanem a politikai bátorságában és e nélkül nagy dolgokat keresztülvinni, megtakarításokat nagyban eszközölni nem lehet. (Élénk helyeslés bal felől.) Ennyit akartam mondani a pénzügyi részre, a bizalom kérdésére nézve. Áttérek már most magára Tisza Kálmán tisztelt barátom határozati javaslatára, különösesebben a tisztelt pénzügyminister ur megjegyzésére, hogy — mint a tisztelt minister ur magát kifejezte — minister társai iránt teljes bizalommal viseltetik, azt igen természetesnek találom, és ez igen rendjében van ; hanem azt már nem helyeselhetem, hogy az állam filléreit egyes polgárainak szükségleteire fordítani nem lehet. Engedelmet kérek, ez nem áll; mert mikor megrendül minden bizalom, mikor csapások érik a nemzetet: az állam kötelessége a megtámadott adöképességet segélyezni, hogy az végkép el ne pusztuljon, és igen tévesen és hibásan hivatkozott a tisztelt minister ur a Lajthán-tuli ministerre. Fogadja el azon szerény tanácsot, hogy ne kövesse a Lajthántuli minister De-Pretis ur példáját ; mert azon finaneziális pusztulásnak, mely oda át oly nagy mérveket öltött, legnagyobb mértékben maga a pénzügyminister az oka; és hogy ha a tisztelt pénzügyminister ur követné az ő példáját : akkor rövid idő alatt ő is innét a Lajthán Mariusként csak romok fölött állana. (Helyeslés jobb és bal felöl.) Méltóztassanak megengedni, hogy ott igenis többet tettek már ezen viszonyok pusztító hatásának megszüntetésére mint a magyar kormány. Hivatkozhatom arra, miszerint a 80 millió kölcsönből négy vasutat építenek, költséges parlamenti házat, múzeum építését szinte elrendelték, csakhogy foglalkoztassák az ipart. Pénzügyminister ur a De-Pretis ur beszédéből azt méltóztatott fölhozni, hogy ennyi bank pusztult el, ennyi intézet, sőt még egy takarékpénztár is liquidatio alatt állanak. Ez igaz, csak hogy ezen segélyezés nélkül bizonyosan még sokkal több ily intézet jutott volna hasonló sorsra. Sokan vannak, kik azt tartják, hogy Magyarországban nem vesztettek az egyesek annyit mint Austriában; pedig aránylag Magyarország többet szenvedett, az értékek itt is épen ugy devalválódtak. Veszteségünk kisebbsége csak abból áll, hogy kevesebb veszteni valónk van; de annál roszabb; mert a sokból még a romok közül is több vagyont lehet kikeresni. Azonban nálunk még a börzecrizishez hozzájárult a gazdasági calamitás és az állami háztartásunk hiányai és az államnak teljesen megromlott hitele, (ügy van! bal felől.) Ily körülmények közöfcj a pénzügyminister urnák első kötelessége az adózókon segíteni, mert különben ha az állam nem nyújt segélyt : méltóztassanak elhinni, az adóképesség fog csökkenni, sőt el fog enyészni a népben az alkotmányos kormányzat iránti bizalom és az alkotmány iránti szeretett. (Ugy van bal felől.) Midőn más időszakokban az ínség következett: az önkényes kormányok mindig segítettek, pénzügyér ur maga sorolta el a kölcsönök hosszú sorát, melyeket azok nyújtottak az absolut kormány alatt és kínálták a vető magot, a kölcsönt. És mit tesz az alkotmányos kormány? Az alkotmányos kormány nem bir egy fillért adni az országnak, sőt az e tekintetben részünkről jövő és könnyen teljesíthető inditványt is elutasítja — ismétlem ily körülmények között megtámadja az alkotmányosság iránti hitet, pedig ezt conserválni kellene : ennélfogva Tisza Kálmán tisztelt barátom határozati javaslatát fogadom el. (Élénk helyeslés bal felől.) Dulovics Ernő: Tisztelt ház! Részemről a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom ; elfogadom még azon esetben is, ha a különvélemény elejtetik is. A tisztelt pénzügyminister ur néhány nappal ezelőtt midőn hazánk pénzügyi helyzetét terjedelmesebben részletezvén: őszinte bizalommal és nyíltsággal tette ezt a ház előtt és nem riadott vissza, ugy mint elődei azon nagy összegek megnevezésétől, melyekre szüksége van, hogy az államháztartás költségeit ez év végéig fizethesse, minthogy részint a részben szándékolt reformok, részint az államjavadalmak értékesítése, s a jövedelmek fokozása által a szükséges összegek rögtön elő nem teremthetők, más ut nincs, mint egy kölcsön fölvétele, nehogy az állam azon súlyos helyzetbe jusson, hogy az általa elvállalt kötelezettségeinek meg ne felelhessen. Én részemről habár kénytelen vagyok beismerni, hogy a kölcsön fölvétele által az országra egy ujabb, bár átfutó teher rovatik: mégis csak kötelességemet vélem teljesíteni, midőn a két rósz közül a kisebbiket választva, a kölcsön megszavazásához járulok. Tisza Kálmán képviselő ur különvéleménye igen fontos nézetem szerint és pedig elvi tekintetből is, és ezért fogadom el azt részben. Az elv megállapítása itt a legfontosabb ; mert nézetem szerint egy pénzügyminister sem lehet följogositva az állam pénzének fölöslegével, önkénesen kénye-kedve szerint rendelkezni és ott elhelyezni, a hová neki tetszik; hazánk pénzeigyi helyzete nem engedi azt, ha fölösleges pénzünk volnának, hogy ezek parlagon hevertessenek különböző pénztárakban: szükséges tehát, hogy a törvényhozás fölhatalmazást, illetőleg utasítást adjon a pénzügyministernek, hogy tekintetbe véve az ország szükségleteit, az állam fölösleges pénzeit közvetítés utján, kellő biztosíték mellett, a földbirtokos osztálynál helyezze el gyümölcsöztetés végett.