Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

242. országos ülés május la. 1874. 255 tói is, hogy az ország jelen válságos helyzetének a pénzügyministeri őszinte előtérj esztésbőli megösme­rése után, ezután sokkal takarékosabban fog el­bánni az ország pénzeivel, mint bánt eddig. De ez nem elegendő; mert szükséges ezenkívül az is, hogy mi a ház tagjai, a külföld előtt bebizonyítsuk azt, hogy készek vagyunk azon áldozatkésszégre, mely szükséges az állam pénzügyeinek rendezésére, és bizonyítványát adjuk annak, hogy nem riadunk visz­sza semmiféle áldozattól, mely ezen czélra szüksé­ges. Reménylem, hogy ezt a tisztelt ellenzék is be­fogja látni, és reménylem, hogy e tekintetbeni haza­fias intentioinkat hasonlóképen fogja támogatni, és pedig azon czél kedvéért, a melyet mindnyájan elérni kívánunk; igen, tisztelt ellenzék, azon önök által oly gyakran hangoztatott czél kedvéért, hogy az ország lakóinak hitele emeltessék, hogy ezek megkaphassák azon összegeket, melyeket csak akkor kaphatnak meg, — természetesen csak a külföldtől, mert nálunk pénz nincs, — ha az állam hitele vissza lesz állítva. Rám nézve, tisztelt ház, az elmondottakon ki­vid még egy momentum hatott, mely arra birt, hogy minden habozás nélkül megszavazzam azt, a mit a tisztelt pénzügyminister ur kivan Ez, tisztelt ház, a bizalom. Parlament és a parlamenti kormánynak egyik alapföltétele a bizalom; e nélkül parlamenti kormányzat nem képzelhető. Én bizalommal visel­tetem pénzügyi kormányzatunk iránt, s ezért min­den habozás nélkül szavazom meg mindazt, mit szükségesnek látok azon czél elérésére, melyet mind­nyájan magunk elé tűztünk, s a mely czélt Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam hasonlóképen elérni kíván; de ez esetben, az én nézetem szerint, oly esz­közzel, a melyet czélellenesnek tartok. Elfogadom tehát a törvényjavaslatot, s nem fogadhatom el a Il-ik osztály különvéleményét. (He­lyeslés jobb felöl.) Móricz Pál: Tisztelt ház! Azok után, miket tisztelt barátom Tisza Kálmán elmondott, igen rövidre vonhatom össze beszédemet. A kölcsön szükségessége iránt nem lehetnek azok kétségben, kik a 9-es és 2 l-es bizottság mun­kálatait figyelemmel kisérték. Itt csaknem ugyanazon számokkal volt kijelölve a szükséglet, a melyet a pénzügyminister ur is emiitett; a kérdés tehát most csak az, a mit Tisza Kálmán tisztelt barátom igen helyesen kifejtett: van-e bizalma azoknak, a kik a kölcsönt megszavazzák, akár a kormányhoz, akár a pénzügyi kormányzathoz. Tisza Kálmán tisztelt barátom elmondotta azon átalános okokat, a melyek miatt nekünk egészben együttvéve a kormányhoz bizodalmunk nem lehet, bár mi átalában véve minden uj s keletkezendő kormány irányában bizonyos irányban váró helyzetbe tettük magunkat, a mostani kormánynyal szemben is ezen állást foglaltuk el. Azonban már vannak bizo­nyos jelenségek, a melyeknek alapján a most létező kormánytól is meg kell vonnunk a bizodalmat. Egyike az ilyen jelenségeknek azon nyilatkozat, me­lyet a ministerelnök ur legközelebb itt e házban tett a közös költségvetés tárgyában; a másodika azon nyilatkozat, melyet a delegatio tagjai előtt tett. Ugyanis ha a hírlapi közleményeknek hitelt lehet adni, megkérdeztetvén a ministerelnök ur az iránt, hogy minő véleményben van a hadügyi költségvetés­ben szándékolt költségszaporitás iránt: ugy fejezte ki magát, — ha jól vagyok értesülve, —• hogy az a magyar kormány intentioival és jóváhagyásával találkozik. (Fölkiáltások a jobb oldalon: Természetes!) És itt ki kell nyilatkoztatnom, hogy a mostani kor­mánynak egyik létföltétele, egyik főprincipiuma, me­lyet bevallott, a takarékosság elve. Hanem minő takarékosság az, uraim, ha a 100 milliónyi hadügyi budgetből egy fillért seip tudnak törölni; hanem még növelik azon kiadásokat? Mikép lehessen akkor beváltania a kormánynak adott igéretét, azt nem tudom. A tisztelt ministerelnök urnák nem volt oly sikerdus parlamenti élete, mint elődeinek, s azért jobban kell óvakodnia azon hibáktól, melyeket elő­dei elkövettek. Elődei átalában véve a katonai kö­rök kívánalmainak előzékeny megszavazása által igye­kezték magokat föntartani. Azon időszak azonban lejárt; mert a nemzet nem bírja meg azon követe­léseket; 17 —18 millióval szaporodott a közös had­ügyi budget szükséglete 1867. óta, a rendes ki­adásokat véve föl csak. Kérdem már most, hol tesznek majd megtakarítást: ha még ily roppant tételeknél a jelen körülmények közt is növelik a kiadásokat, és Austria és Magyarországból tengeri hatalmat akar­nak játszatni? De ugyanazon alkalommal hozták a hírlapok azt is, hogy ezen tárgyalások alkalmával a tisztelt pénzügyminister ur is jelen volt, ki a mi­nisterelnök ur egész előadását hallgatással fogadta, jele annak, hogy megnyugodott abban. Igen sajnálom, hogy a tisztelt minister ur nem emelte föl szavát, nem emelte föl saját reputatioja érdekében. A tisztelt minister ur nem régen hangsúlyozta a helyes közgazdasági elvek életbe léptetésének szük­ségességét ; de minő közgazdasági elvek lehetnek azok, a hol 12°/ 0-ra veszik föl a pénzt azért hogy a hadügyi budgetben a nélkülözhető kiadásokat fö­dő zzük ? Igen sajnálom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur nem emelte föl szavát azért is : mert ő hivat­kozott a nemzet áldozatkészségére. És valóban, hogy lehessen hivatkozni a nemzet áldozatkészségére : tanú­sítani is kell azt, hogy az eddigi ösvényről a kor­mány eltért, és a megtakarításokat tettlegesen élet­beléptéim komolyan elhatározott szándéka; azért arra kérem tisztelt pénzügyminister urat: emelje föl szavát,

Next

/
Thumbnails
Contents