Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
242. országos ülés május la. 1874. 255 tói is, hogy az ország jelen válságos helyzetének a pénzügyministeri őszinte előtérj esztésbőli megösmerése után, ezután sokkal takarékosabban fog elbánni az ország pénzeivel, mint bánt eddig. De ez nem elegendő; mert szükséges ezenkívül az is, hogy mi a ház tagjai, a külföld előtt bebizonyítsuk azt, hogy készek vagyunk azon áldozatkésszégre, mely szükséges az állam pénzügyeinek rendezésére, és bizonyítványát adjuk annak, hogy nem riadunk viszsza semmiféle áldozattól, mely ezen czélra szükséges. Reménylem, hogy ezt a tisztelt ellenzék is befogja látni, és reménylem, hogy e tekintetbeni hazafias intentioinkat hasonlóképen fogja támogatni, és pedig azon czél kedvéért, a melyet mindnyájan elérni kívánunk; igen, tisztelt ellenzék, azon önök által oly gyakran hangoztatott czél kedvéért, hogy az ország lakóinak hitele emeltessék, hogy ezek megkaphassák azon összegeket, melyeket csak akkor kaphatnak meg, — természetesen csak a külföldtől, mert nálunk pénz nincs, — ha az állam hitele vissza lesz állítva. Rám nézve, tisztelt ház, az elmondottakon kivid még egy momentum hatott, mely arra birt, hogy minden habozás nélkül megszavazzam azt, a mit a tisztelt pénzügyminister ur kivan Ez, tisztelt ház, a bizalom. Parlament és a parlamenti kormánynak egyik alapföltétele a bizalom; e nélkül parlamenti kormányzat nem képzelhető. Én bizalommal viseltetem pénzügyi kormányzatunk iránt, s ezért minden habozás nélkül szavazom meg mindazt, mit szükségesnek látok azon czél elérésére, melyet mindnyájan magunk elé tűztünk, s a mely czélt Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam hasonlóképen elérni kíván; de ez esetben, az én nézetem szerint, oly eszközzel, a melyet czélellenesnek tartok. Elfogadom tehát a törvényjavaslatot, s nem fogadhatom el a Il-ik osztály különvéleményét. (Helyeslés jobb felöl.) Móricz Pál: Tisztelt ház! Azok után, miket tisztelt barátom Tisza Kálmán elmondott, igen rövidre vonhatom össze beszédemet. A kölcsön szükségessége iránt nem lehetnek azok kétségben, kik a 9-es és 2 l-es bizottság munkálatait figyelemmel kisérték. Itt csaknem ugyanazon számokkal volt kijelölve a szükséglet, a melyet a pénzügyminister ur is emiitett; a kérdés tehát most csak az, a mit Tisza Kálmán tisztelt barátom igen helyesen kifejtett: van-e bizalma azoknak, a kik a kölcsönt megszavazzák, akár a kormányhoz, akár a pénzügyi kormányzathoz. Tisza Kálmán tisztelt barátom elmondotta azon átalános okokat, a melyek miatt nekünk egészben együttvéve a kormányhoz bizodalmunk nem lehet, bár mi átalában véve minden uj s keletkezendő kormány irányában bizonyos irányban váró helyzetbe tettük magunkat, a mostani kormánynyal szemben is ezen állást foglaltuk el. Azonban már vannak bizonyos jelenségek, a melyeknek alapján a most létező kormánytól is meg kell vonnunk a bizodalmat. Egyike az ilyen jelenségeknek azon nyilatkozat, melyet a ministerelnök ur legközelebb itt e házban tett a közös költségvetés tárgyában; a másodika azon nyilatkozat, melyet a delegatio tagjai előtt tett. Ugyanis ha a hírlapi közleményeknek hitelt lehet adni, megkérdeztetvén a ministerelnök ur az iránt, hogy minő véleményben van a hadügyi költségvetésben szándékolt költségszaporitás iránt: ugy fejezte ki magát, — ha jól vagyok értesülve, —• hogy az a magyar kormány intentioival és jóváhagyásával találkozik. (Fölkiáltások a jobb oldalon: Természetes!) És itt ki kell nyilatkoztatnom, hogy a mostani kormánynak egyik létföltétele, egyik főprincipiuma, melyet bevallott, a takarékosság elve. Hanem minő takarékosság az, uraim, ha a 100 milliónyi hadügyi budgetből egy fillért seip tudnak törölni; hanem még növelik azon kiadásokat? Mikép lehessen akkor beváltania a kormánynak adott igéretét, azt nem tudom. A tisztelt ministerelnök urnák nem volt oly sikerdus parlamenti élete, mint elődeinek, s azért jobban kell óvakodnia azon hibáktól, melyeket elődei elkövettek. Elődei átalában véve a katonai körök kívánalmainak előzékeny megszavazása által igyekezték magokat föntartani. Azon időszak azonban lejárt; mert a nemzet nem bírja meg azon követeléseket; 17 —18 millióval szaporodott a közös hadügyi budget szükséglete 1867. óta, a rendes kiadásokat véve föl csak. Kérdem már most, hol tesznek majd megtakarítást: ha még ily roppant tételeknél a jelen körülmények közt is növelik a kiadásokat, és Austria és Magyarországból tengeri hatalmat akarnak játszatni? De ugyanazon alkalommal hozták a hírlapok azt is, hogy ezen tárgyalások alkalmával a tisztelt pénzügyminister ur is jelen volt, ki a ministerelnök ur egész előadását hallgatással fogadta, jele annak, hogy megnyugodott abban. Igen sajnálom, hogy a tisztelt minister ur nem emelte föl szavát, nem emelte föl saját reputatioja érdekében. A tisztelt minister ur nem régen hangsúlyozta a helyes közgazdasági elvek életbe léptetésének szükségességét ; de minő közgazdasági elvek lehetnek azok, a hol 12°/ 0-ra veszik föl a pénzt azért hogy a hadügyi budgetben a nélkülözhető kiadásokat födő zzük ? Igen sajnálom, hogy a tisztelt pénzügyminister ur nem emelte föl szavát azért is : mert ő hivatkozott a nemzet áldozatkészségére. És valóban, hogy lehessen hivatkozni a nemzet áldozatkészségére : tanúsítani is kell azt, hogy az eddigi ösvényről a kormány eltért, és a megtakarításokat tettlegesen életbeléptéim komolyan elhatározott szándéka; azért arra kérem tisztelt pénzügyminister urat: emelje föl szavát,
