Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
242. országos ülés május 19. 1874. 249 A czélnak ugyanis annak kell lenni, hogy e "kölcsön fölvétele által megadassák az emberi számítás szerint lehető biztossággal a mód pénzügyeink, államháztartásunk rendezésére. És ha ezen szempontot veszem: akkor meg vagyok győződve, hogy ezen czélt elérni nem fogjuk, hacsak, — miként ezt a 2-ik osztály indítványozta, — nem intézkedünk arról is, hogy az ország adózóit az őket fenyegető elpusztulástól megmentsük. Mert hiába lesz a legnagyobb óvatossággal is kiszámítva a jövedelmeknek és kiadásoknak összetalálkozása az állam pénztárában : lia az ország adózói, kiktől a legnagyobb mértékben jő az ország jövedelme, fizetésképtelenekké válván, kötelezettségeiket nem fogják tudni teljesíteni. (Helyeslés bal felől.) Ki tagadhatná, tisztelt ház! hogy ezen irányban meglehetősen nagy és komoly veszély fenyeget bennünket; szerencsétlenségünkre egymást követő rósz évek találkoztak azon pénzügyi calamitásokkal, a hitelviszonyok megrendültével, melyek az egész szárazföldön, mondhatni egész Európában, kisebbnagyobb mértékben érezhetők ; de hitelviszonyaink rendezetlensége miatt természetesen a legsujtolóbban nálunk léptek föl. Nem lehet tagadni, és a ki ismeri a vidéket, az tudhatja és tudja, hogy olyanok, kik biztosítékot képesek nyújtani azért, hogy akár gazdaságukat, akár üzletüket, akár néhol kereskedésüket folytathassák: minden biztosíték daczára 30-tól 60-ig és azon fölül menő százalékra kénytelenek Kiég betáblázás mellett is pénzt fölvenni. (Élénk helyeslés bal felől.) Ily helyzetben, tisztelt ház, ha valami nem történik : a tönkremenésnek, az elpusztulásnak be kell következnie; mert ily kölcsönöket csak egy évig is megbírni, majdnem a lehetetlenségek közé tartozik. (Helyeslés bal oldalon.) Pedig, ismétlem, hogy ha az ország adófizetői tömegesen fizetésképtelenekké válnak : akkor vehetünk föl kölcsönöket, tehetünk pontosnál pontosabb számításokat ; de a czélt elérni nem fogjuk. (Tetszés bal felől.) És épen, ha föladatul azt tűzzük ki magunknak, a mit az előadó ur is mondott, hogy a lehetőt és minden lehetőt meg kell arra tennünk, hogy többé ily czélu kölcsönt ne kelljen kötni, azaz ha azt akarjuk, hogy többé ne kelljen rendes kiadásaink födöztsére kölcsönt kötni: ennek egyik első alapföltétele az, hogy az ország jövedelmeinek főforrását, az adózók fizetési képességet mentsük meg az elpusztulástól. (Helyeslés bal felöl.) Én azt gondolom, tisztelt ház, hogy midőn arról van szó, hogy az ország lakóinak igen tetemes része önhibáján kivül az elpusztulás szélére jut: lehetne a közbelépést, az állam magasztosabb föladatának szempontjából is indokolni, sőt lehetne,— tekintve a nyomort, — melyet ez mind ezeknél, mind pedig nagyobb mértékben azoknál szül, kik ezeknek K&PV. H. SAPI/Ó lb=- X. KÖTET. az elpusztulás szélére jutása miatt kereset és munka nélkül maradnak, még a humanitás szempontját is hangsúlyozni. Ma azonban, midőn pénzügyi szempontból, midőn kölcsönről beszélünk, nem akarok ezekre kiterjeszkedni; de igenis akarom azt, hogy tegyük meg azt, a mit a pénzügyi szempont tőlünk okvetlenül megkövetel. Ha a csapásokkal a pénzügyi calamitások nem jöttek volna össze: még hazánk viszonyai közt sem volna szükség az állam segélyére ; ha volna jól szervezett hitelrendszerünk, volna nemzeti bankunk : az állam közbelépése sokkal kevesebb mértékben, és sokkal indirectebb utón lenne szükséges. De ma, midőn mindezt nélkülözzük, midőn mindennek létesítésére több idő kell, mint a mennyit adnunk lehet, hacsak nem akarjuk a legnagyobb calamitásokat előidézni: akkor, meggyőződésem szerint, igenis kell és szükséges, hogy az állam maga, ha kölcsönvett pénzzel is, segítse elő azon czélt, mely saját pénzügyei rendezésének is alapföltétele: ismétlem, az adózók fizetésképességének megmentését. (Helyeslés bal felöl.) A központi bizottság tisztelt előadója szóval is, jelentésében is hangsúlyozni méltóztatott azt, hogy hiszen helyes volna ez ; de az állampénztár nem lesz azon helyzetben. Én, tisztelt ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy ezt ki kell, és ki lehet eszközölni még ily helyzetben is. Meggyőződésem és kezet fogok a tisztelt előadó úrral abban, hogy mindnyájunknak elutasithatlan kötelessége áldozatok árán is megtenni mindent, a mi arra vezethet, hogy államháztartásunkat rendezzük, és az állam kötelességeinek fönakadás nélkül eleget tehessünk. De míg ezt, meggyőződésem szerint, mindnyájunk kötelességének tekintem : addig másrészt nem tekintem kötelességünknek azt, hogy ha meg nem adatik nekünk a lehetőség arra, hogy ezt állandóan tehessük, hogy valóban ki is bontakozhassunk a bajból: csak ezért, hogy néhány hónapi »GalgenFristet" nyerjünk, vállaljunk magunkra ujabb és ujabb milliókat. Tegyük meg, a mit meg keli tenni, hogy teljesíthesse az állam kötelezettségeit. De ha csak oly föltételek mellett akarják ezt nekünk lehetővé tenni, melyek mellett látjuk, hogy elpusztul az ország adózóinak fizetésképessége; ha ezen nem segíthetünk, vagy ha talán le kell kötnünk az államgazdászat szabad fejlődését az ilyen kölcsönnel: akkor egy másik kötelesség áll elő, előáll a kötelesség azt mondani, hogy ide már többé nem megyünk ; ha nem adtok módot arra, hogy állandóan fizetésképesekké lehessünk és elkerülhessük a bajt: néhány hónapi halasztásért ujabb és ujabb milliókkal nektek áldozni nem fogunk. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) És énnekem meggyőződésem, hogy ha be fog bizonyittatni mind a pénzügyminister ur, mind a törvényhozás részéről, hogy isme32
