Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-242

242. országos ülés május 19. 1874. 247 természetes, azon segélynek rögtön kellene kiutal­ványoztatni; pedig azt tudja mindenki, hogy ma az állam pénztára nincs azon helyzetben, hogy ezen összeget ma meglévő készleteiből nélkülözhesse: mi­után a rendes állami kiadások födözésére is köl­csönre szorul. De a határozati javaslat maga is a kölcsönből kívánja ezen összeget folyóvátétetni; a kérdés tehát, nézetem szerint, egyszerűen az: vajén a kölcsön megkötése után is lesz-e azon helyzetben az állam pénztára, lesz-e azon helyzetben a pénz­ügyminister, hogy ezen összeget a mondott czélra nélkülözhesse, igen vagy nem ? Az e kérdésre adandó válasz, nézetem szerint, válasz a határozat javas­latra, és az erre adandó válasz indok a határozati javaslat elfogadására vagy mellőzésére. Annyi bizonyos, tisztelt ház! és e tekintetben hivatkozhatom Tisza Kálmán képviselő úrra, ki a 9-es bizottság tagja volt, hogy már ott constatál­tatott az,— de constatálva van az itteni tárgyalásokból és előterjesztésekből is, — hogy az 1874-ben födö­zendő szükséglet legnagyobb része, mely czélból ezen kölcsön köttetik, a legközelebbi hónapokban előáll, a legközelebbi hónapokban kell a pénzügy­ministernek rendelkezés alá bocsátani azon össze­geket, melyeket ezen kölcsönből az 1874-diki év szükségleteinek födözésére szükségesnek tart. Már pedig, a mint a hetyzet áll, midőn köztudomású tény, hogy a 76 milliós kölcsön értékei a pénz­piacz által még mind fölsziva sincsenek ; midőn köztudomású dolog az, hogy az ezen törvényjavaslat alapján megkötendő kölcsön azonnali kibocsátása alig eszközölhető : előttem igen kétséges az, sőt az ellenkezője világos, hogy a pénzügyministernek már a legközelebbi időben oly összegek bocsáttat­hatnának rendelkezésére, bármily consortiummal kös­sön is szerződést, melyek az 1874-iki állami ki­adásokban fölmerült hiány födözése után is még egy bizonyos összeget szabadon hagynának; meg vagyok győződve róla, hogy a legközelebbi időben azon összegek, melyek a kötendő kölcsönből az ál­lampénztár rendelkezésére fognak bocsáttatni, ma­guknak az állam szükségleteinek födözésére elke­rülhetlenül szükségesek lesznek; azokból azonnal, azokból most az ország fizetési képességének veszé­lyeztetése nélkül csak egy pár millió is, 5—6 millió pedig semmi esetre sem válik nélkülözhetővé, és igy a bizottság kénytelen volt a kisebb baj orvoslásá­nak megkisértéséről letenni: akkor, midőn ezen baj orvoslásának megkísérlésével egy nagyobb bajt lá­tott előidézve, tudniillik, hogy az által a törvény­javaslat tulajdonképen czélja: az állam kiadásainak 1874-ben minden irányban való födözése. és a fizetésképesség föntartása veszélyeztetve lehetne. Ezen szempontból ezen határozati javaslat elfogadását mindenesetre azon általam épen nem kicsinyelt te­kinteteknél még magasabb érdekek szempontjából bár nem szívesen tette a központi bizottság, a ház­nak nem ajánlhatja. Ily értelemben kérem a tör­vényjavaslatnak elfogadását a tisztelt háztól. (He­lyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán : Tisztelt képviselőház ! Midőn fölszólalok, hogy a második osztály külön­véleményét indokoljam, előadásomban oly nézetek és eszmék kifejtését fogom ugyan föladatomnak tar­tani, a melyeket az osztályban is érintettem; mind­amellett azonban igen természetes, hogy szorosan véve az osztály nézeteinek csakis azok tekinthetők, a melyeket a kisebbségi vélemény, vagyis a beadott határozati javaslat közvetlen indokolására fogok elmondani. Én, tisztelt ház, ugy tudom: hogy egy kölcsön iránti javaslat megítélésénél négy főszempontból kell kiindulni. Az egyik szempont, azaz azon szempont, hogy: helyesek-e, jók-e, a helyzetnek megfelelők-e a köl­csön föltételei: ez alkalommal szóba nem jöhet; mert, a mint tudni méltóztatnak, nem egy bizonyos föltételek mellett fölveendő kölcsönről van ez alka­lommal szó; hanem arról, hogy a pénzügyminister fölhatalmaztassék egy bizonyos összegig terjedő köl­csön köthetésére, és mivel ezen eljárás parlamenti országokban is egyátalában nem szokatlan, jelen helyzetünkben pedig, midőn, mint tudjuk, a pénz­ügyminister urnák az alkudozás terén való szabad mozoghatása már különben is sok irányban meg van kötve: én részemről ezen szabad mozoghatást, me­lyet nyerne e fölhatalmazás által, nem tartom he­lyesen ellenezhetőnek és ellenzendőnek. Egy főszempont ismét, a melyből egy kölcsön­javaslatot megítélni kell, az: hogy szükséges-e ezen kölcsön; a második: hogy viseltetik-e a törvényho­zás a kormány, illetőleg a megbízott pénzügyminister irányában azon bizalommal: hogy ezzel megbízza; a harmadik: hogy a czél, melyet a törvényhozás maga elé tüzöít, az indítványozott utón elérhető-e vagy nem? A mi az elsőt illeti, igen helyesen jegyezte meg a központi bizottság előadója, hogy azt, hogy szükséges-e e kölcsön: a már eddig is rég idő óta előttünk fekvő adatok alapján tagadni nem lehet. Hisz nemcsak a 9-es bizottságban, hanem a tisztelt háznak ép ezen oldalán, midőn a 153 milliós köl­csönnek első része megszavaztatott: kifejeztük már azon meggyőződésünket, szemben a kormánynak, ille­tőleg az akkori pénzügyministernek állításával, hogy ezen kölcsön egyátalában nem lesz elég az év vé­géig, hogy nem adja meg az országnak az időt, a mely alatt rendezhesse pénzügyeit. Már ekkor, meg­vallom, meglehetős leczkéztetésnek voltunk e miatt kitéve; sőt még azzal is vádoltattunk: hogy ellen­zéki viszketegből ártunk az ország hitelének. Fáj-

Next

/
Thumbnails
Contents