Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-242
246 242. országos ülés május 19. 1874. nézve minden irányban biztosítsuk. Ha tekintetbe veszszük, hogy az akkor kiszámított szükséglet két millióval nagyobbra tétetett: mint a mi a szóban lévő kölcsön első felének realizálásából befolyt; ha tekintetbe veszszük, hogy mintegy hat millió forint előleg, a mely készpénz gyanánt szerepel a bevételek közt: nem fog 1874-ben befolyni; ha tekintetbe veszszük, hogy a mint azóta kiderült az 1873. évi pénzügyministeri kezelési kimutatásokból, hogy az 1873. esztendei tényleges hiány nagyobb volt: mint a minőt akkor tudni lehetett; ha tekintetbe veszszük, hogy az akkori, nagyon megapadt pénztárkészletek erősbitésére a bevétel egy része a pénztárban kell, hogy megmaradjon a folyó szükségletek födözésére, és az mind a kiadások födözésére nem fordittathatik; ha tekintetbe veszszük, hogy az 1874-iki esztendő bevételei, daczára annak, hogy az előirányzatban mintegy 15 millió forinttal lejebbszállittattak és mérsékeltettek: az előirányzott mérvekben nem fognak befolyni, az államjószágok, államerdők jövedelmeit értem; ha végre tekintetbe veszszük az utolsó körülményt, azt, hogy az 1875. évi január l-jén esedékes fizetésekre szükséges öszszegeket már ezen év folytán elő kell teremteni ; mert azon nap esedékes fizetései nem ^'365-öd részét képezik az államkiadásoknak; de képezik annak sokkal nagyobb részét, 17—18 millió forintot; ha tekintetbe veszszük, hogy 1875. év első felének, bármily intézkedéseket tegyen a kormány, s a törvényhozás karöltve az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, és pénzügyi bajainknak sikeres orvoslására: a leguormalisabb időben is bizonyos hiányt fog fölmutatni közgazdasági állapotaink egyoldalúságánál fogva, melynek következtében az első feleben a bevételek mindig gyérebbek ; s végre még azt sem kell elfelednünk, hogy 1875-ben lesznek általunk el nem mulaszható, a legtakarékosabb politika mellett kétségtelenül engedélyezendő rendkívüli kiadások : ugy gondolom, mindezen körülményeknek kiemelése elégséges arra nézve, hogy ezen kölcsönnek szükségét bővebben ne indokoljam. Épen azért én részletesebben magáról a pénzügyi helyzetről szólni nem kívánok; mert, azt hiszem, tisztelt ház, hogy eszméket, elveket, javaslatokat fejtegettünk eleget, a financziális helyzetet megvilágítottuk igen sokszor, igen bőven, foliansokat irtunk, s beszéltünk már össze ugy e házban, mint e házon kivül annak bizottságaiban: elérkezett és sürgősen elérkezett a tettnek, a megbeszélt javaslatok gyakorlati alkalmazásának ideje. Éhez kell hozzáfognunk egész erővel minél előbb. {Helyeslés) Addig is azonban, míg azok, a miket a tisztelt ház bölcsessége az ország pénzügyi bajainak orvoslására el fog határozni, a tett, a gyakorlat mezején is foganatosíttathatnak: egy bizonyos idő fog lefolyni, a mely idő alatt az állampénztárnak meg kell élnie, a mely idő alatt is a megállapított és rögtön ki nem küszöbölhető államkiadásokat lődöznünk kell. Hogy ezen időt megszerezze magának a törvényhozás, az ország: kell, hogy ezen átmenet alatt a szükséges pénzeszközök ne hiányozzanak. Ezt czélozza a jelen kölcsön fölvétele, és én azt e szempontokból a tisztelt háznak elfogadásra ajánlom; éscsak azon egyet vagyok bátor még kiemelni, a mit a pénzügyi bizottság jelentésében is szükségesnek tartott fölemlíteni, hogy mindent el kell követni arra, és reménylem, hogy mindent el fog követni a kormány és törvénjdiozás egyiránt arra, hogy ily körülmények között, ily czélból: az ország fizetésképességének föntartása tekintetéből, ez legyen az utolsó kölcsön, (Helyeslés.) a melyre az ország kényszerül. Investitiokra más rendkívüli költekezésekre, rendkívüli idők által szült kiadások födözésére, egy biztos alapokra fektetett háztartás alapján rendkívüli szükségletek ellátására bizonyára az ország a hitelt még igénybe fogja venni. De hogy normális kiadásaink kiadásai födöztessenek, s múlt bajaink orvosoltassanak : kell, hogy ez legyen az utolsó kölcsön, (Fölkiáltások a szélső hal felől: Ed már régen kellett volna mondani!) ha az ország pénzügyi bajainak gyökeres orvoslását akarjuk, ez, meggyőződésem szerint, kétségtelen, s igy én a kölcsön további indokolását fölöslegesnek tartom. Csak egy pár szót kívánok szólani arra nézve, hogy miért nem fogadta el a központi bizottság azon javaslatot, (Halljuk!) a melyet különvéleményként a második osztály igen tisztelt előadója Tisza Kálmán képviselő ur benyújtott. Arról, tisztelt ház, én szólni nem akarok, hogy azon segély, a mely ezen határozati javaslatban indítványozva van. azon bajok orvoslására, a melyeknek orvoslását czélozza : elégséges-e, vagy sem? Azon módozatoknak fejtegetésébe sem kívánok bocsátkozni, bár nem tagadhatom, hogy vannak némely aggályaim a gyakorlati kivihetőségét illetőleg is, hogy ezen határozati javaslat életbeléptetése, hogyan lenne eszközlendő ; mert végre azt hiszem, hogy ha csak erről lenne szó, a gyakorlati kivihetőség foganatosítására nézve, az egyetértés köztünk létrejöhetne; nem kívánok tehát erről szólani, és nem ebből meritek indokát arra, hogy ezen javaslatot a tisztelt ház ne fogadja el. Az indok, melyből a bizottság kiindult akkor, midőn ezen javaslatot el nem fogadta: áll azon kathegorikus imperativusból, hogy az állam még magasabb érdekeinek szempontjából is, mint milyenek ezéljából ezen határozati javaslat beterjesztve lett. nem engedhető az, hogy az állampénztár jelenleg azon összeget kiutalványozza, melyről azon határozati javaslat szól. A javaslat szerint is, és ez nagyon
