Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-241

241. országos ülés május 23. 1874. 239 ügyvédi karra ruháztatik ezen fegyelem gyakorlása. (Ügy van! jobb felől.) E pontnál bátor vagyok megjegyezni, miután nagyon megnehezítené e törvényjavaslat álláspontját, ha állanának azon adatok, melyeket Tisza Kálmán és Irányi Dániel képviselő urak fölhoztak, hogy tudniillik Angol- és Francziaországban szabad egyesülésen alapulnának az ügyvédi kamarák: hogy ép az ellenkező áll. A mi Angliát illeti, bátor vagyok Oneistra, mint elismert tekintélyre és Hopf-ra hivatkozni, kik mindketten azt irják, s a minek igaznak is kell lennie, hogy Angolországban minden ügyvéd, vagy az Inn-ek, vagy pedig a kisebb vidéki úgynevezett szabad egyesüléseknek tagja. A különbség tehát csak abban áll, hogy ott szabad egyesületeknek neveztetnek; nálunk pedig kamarának, és hogy nálunk erre speciális törvény kívántatik hozatni, ott pedig a szokás jog tette a szabályzó intézkedést. Azt is irja Gneist, hogy minden ily egyesülésnek vannak úgynevezett beucher-ei, bíró, kik az ügyvédeket megfoszthatják az ügyködéstől. Ezen bíróságok tekintélye oly elismert és nagy, hogy ítéleteik nagyon ritkán változtatnak meg az ország nagy birói által. Látjuk tehát, hogy ott is ugy van életbeléptetve a kamara-rendszer, mint az' nálunk szándékoltatik életbeléptetni, hanem csak más megnevezések alatt. , A mi Irányi Dániel tisztelt képviselő urat illeti, igen becsesek előttem az ő tapasztalatai, és volt alkalmam tőle több ily tapasztalatot hallani. Hanem a jelen esetben kénytelen vagyok azon nézetemet kifejezni, hogy nem helyesen hivatkozott a franczia viszonyokra és nem helyesen ismerkedett meg a franczia ügyvédség viszonyaival, midőn azt monda, hogy Francziaországban csak a szabad egyesülés utján állnak fön a kamarák. Én ismét tekintélyre, tudniillik Dalloz-ra hivatkozom, ki „Repertoir de legislation * czimü munkájában idézi a törvényeket, melyek a franczia ügyvédségre vonatkoznak, nevezetesen az 1810-iki decretumot, melynek második czimében a 9-ik §. azt mondja, hogy csak azok, kik a tableauba,, vagy az ügyvédi kamarába bevezetvék, lehetnek ügyvédek. „Ceux, qui seront inscrits au tableau, formeront seuls Fordre des avocats." Ezen törvény 1822-ben kiterjesztetett és még határozottabb intézkedés vétetett belé. Ugyanis a 4-ik czim 39. §-a, mely igy szól: „Les avocats inscrits aux tableaux de la cour royale pouiTont seuls plaider devant elle." Tökéletesen világos tehát, hogy a tableauba, illetőleg az ügyvédi kamarába bevezetett ügyvédek ügyvédeskedhetnek. Minthogy e törvény megváltoztatásáról sem «zen iró, sem más valaki az én tudtommal nem irt semmit: kénytelen vagyok igaznak tartani, hogy Francziaországban is kötelezett az ügyvédi kamara. Mivel tehát ott oly üdvösnek bizonyult be a kamarai intézmény, mivel ez az egyedüli eszköz arra, hogy az ügyvédi kar saját föladatát méltóságához és hivatásához képest teljesíthesse : ismételve ajánlom a törvényjavaslatot elfogadás végett. (Helyeslés jobb felől.) Hammersberg Jenő: Igen röviden kívánok a magam részéről pár észrevételt tenni azokra, mik az igen tisztelt igazságügyminister ur és az államtitkár ur által indítványom ellen elmondottak. Előre is ki kell jelentenem, hogy a két főczélra nézve, tudniillik, hogy e javaslatnak rendeltetése először az ügyvédek képzettségének fokozása, másodszor az erkölcsiségnek biztosítása : részemről is teljesen egyetértek az igazságügyminister úrral, én is ezt tartom a két leglényegesebb szempontnak a javaslatban, én is ezeket akarom a törvényben lehetőleg biztosítani. A mik a képzettségre nézve mondattak, miután én ezen kérdésre nem terjeszkedtem ki, és azt a részletes vitához tartozandónak tartom: ezekre ez úttal sem teszek észrevételt, és csak megelégedéssel constatálom azt, hogy a minister és az államtitkár ur épen a gyakorlati kiképeztetésekre fektettek beszédeikben oly lényeges súlyt, Eltérés köztünk, tisztelt ház, csak azon eszközök megválasztására nézve forog fön, a melyekkel a másik czél, tudniillik az ügyvédek erkölcsiségének emelése biztosítandó, vagyis inkább szerintem, a melyek választandók arra, hogy meggátoltassák minden visszaélés, vagy kihágás, melyeket az ügyvédek hatáskörükben mások kárára netán elkövethetnének. Mindazon az ügyvédség körében előforduló visszaélésekről és hibákról, melyeket az államtitkár ur elősorolni méltóztatott: magamnak is, még pedig a tapasztalat után van tudomásom ; azért én részemről szintúgy óhajtom, mint ő, hogy szigorúan gyakoroltassák a fegyelem és a fölügyelet az ügyvédek fölött, és magam is a legszigorúbb szabályokat kívánom fölvétetni a törvénybe. Egyre nézve azonban nem érthetek egyet sem a minister úrral, sem a központi előadó úrral, s ez az, hogy az ügyvédi kamara tekintélyének biztosítását részemről törvén}-hozási czélul nem isinerem el. Én részemről sem egyeseknek, még kevésbé azonban egy osztálynak nem óhajtok nagyobb tekintélyt biztosítani, mint a mekkorát maga képes magának kiérdemelni. És ha már tekintélyről van szó : azt tartom, első sorban áll az államnak érdekében saját hatósága, saját bírósága tekintélyét megóvni. Pedig megvallom, attól tartok, hogy azon esetben, ha az ügyvédek testületi szervezettel láttatnak el, és testületi szervezetben fogják jövőre érvénye-