Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-241
241. országos ülés •ezek arrogálják magoknak a birói tekintélyt, midőn az ügyvéddel végrehajtásra mennek, midőn ismeri a köznép, hogy az még tegnap kenyérkereset nélkül volt. Hogy lenne az képes azon jogcselekményt biztosan elvégezni és birói functiokat vinni ? és hogy az ügyvédnek is, ki mindenesetre qualificatiojánál fogva magasabb szinvonalon áll, imponálhasson. Mondatott, hogy az ügyvédséget fegyelmezni kell mint testületeket, mert mint ilyenek fegyelem nélkül nem maradhatnak. Ez épen ugy hangzik, mintha addig az ügyvédi testület eddig egészen fegyelem nélkül maradt volna az országban. Ez nagyon kétes állítás, mert akkor az igazságügyministerium maga-magát vádolná, mintha az ügyvédi testületet egészen fegyelem n élkül hagyta volna, még az olyanokat is, kik azóta erkölcsileg talán elsatnyultak. Pedig a régi időben volt egy bizonyos szabályzat, az 1804-iki ügyvédi rendtartás, melyet az igazságügyminister ur is fölemiitett. A Bach-uradalom alatt a német ügyvédi rendszer volt. Az erkölcsi tekintély föntartása érdekében a legújabb időben önmagok szabad társulási téren szabad akarattal alakítottak ügyvédi egyleteket és ezenfölül még meg volt az igazságügyministerhmmak a legfőbb ellenőrködési joga, melynél fogva az ügyvédeket felelősségre vonhatta, és meg volt eddig is a törvényszékeknek és tőrvényszéki elnököknek is az a joguk, hogy egyes vétkes ügyvédeket fegyelmi utón feleletre vonhattak. Ha tehát mindez megvolt: akkor nem lehet azt mondani, hogy az egész testületet fegyelmezni, szervezni kell, mert ez már megvolt. Tehát nem az a kérdés, hogy fegyelem kell ; hanem az, hogy miként, ugy mint eddig-e, vagy pedig másképen? A törvényjavaslat a kényszer kamarai intézményt ajánlja. Szerintem elég lenne, hogy ha kényszer helyett az ügyvédi egyletek centralisatiojával szabad alapokon alakuló ügyvédi kamarai rendszert fogadnók el. Minthogy pedig a törvényjavaslat a szervezkedést ezzel egészen más irányban ajánlja, minthogy különösen egyéb tételek is forognak fön, melyek az ezen pályára sóvárgó ifjakat pályájuk elérésétől el fogják riasztani, vagy pedig annak elérésében szerfölött megnehezítik, különösen, hogy ha még a tudori vizsga is szükséges a már eddig fönálló elméleti jogi birói és politikai vizsgák letétele mellett: ennélfogva én a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom és azon akadályoknak megszüntetését és elhárítását, melyek az ügyvédeknek értelmiségét és erkölcsi tekintélyét még ezen törvényjavaslat keresztülvitelével is csorbítják, mert nincsenek meg az ügyvédekben magokban, hanem institutioinkban, ajánlom a tisztelt ministerium figyelmébe, részemről pártolván Hammersberg képviselőtársam indítványát. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) május 18. 1874. 235 Giczey Samu: Tisztelt ház! Nem fogom az előttem szóló tisztelt képviselőtársamat arra a hálátlan térre követni, hogy az ügyvédi kar tekintélye alábbszállásának okait kutassam; hanem, hogy fölszólalok azon jeles beszédek után is, melyek a törvényjavaslat védelmére az államtitkár, különösen pedig az igazságügyminister ur által oly meggyőző érveléssel elmondattak, oka annak egyedül tisztelt ház! az, mert 30 évi ügyvédi gyakorlat alapján győződtem meg arról, hogy az igazságügyminister ur által a törvényjavaslat indokolására fölhozott viszonyok léteznek, hogy tehát az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatra igenis nagy szükség van. Három pont körül csoportosulnak az észrevételek, melyek ezen törvényjavaslatra vonatkoznak. Az első az: elvileg kell-e, szükséges-e a kamar második: hogy kényszerrel, vagy kényszer nélkül kell-e a kamara? azután a fegyelmi bíráskodás. A kamara szükségét, tisztelt ház, ha, mondom az előttem hallott kitűnő beszédek meg nem győzték volna a tisztelt házat: az előttem szólott képviselőtársam előadása már eléggé indokolná; mert kétségtelen az, hogy az ügyvédi kar tekintélye joggal vagy jog nélkül csakugyan oly alacsony niveaun áll, hogy annak megteremtésére első sorban, és megteremtetvén, annak föntartására oly szabályokat kell hoznunk, milyek a törvényjavaslatban le vannak téve. Ki tagadhatná azt, hogy a társulás, az önkéntes hozzájárulás utján létrejött kamarák szintén megfelelnek, vagy talán még inkább megfelelhetnek a czélnak; de azok, a kik erre hivatkoznak, tisztelt ház, azok talán nem hasonlították össze a mi cuíturális viszonyainkat átalában azon népekével, a melyekre hivatkoztak; nem gondolták meg azt, hogy rendezett társadalmi viszonyok, de különösen rendezett igazságszolgáltatás hiányában törvény által is lehetségessé kell tenni egy osztálynak azt, hogy az irányában megcsökkent erkölcsi tekintélyt megszerezhesse és azt folyton föntarthassa ; kiválólag az ügyvédi karnak, mely a társadalomban oly kiváló, oly nevezetes szerepre van hivatva. Ha, a mint érintettem, culturális viszonyaink annyira fejlesztettek, ha igazságszolgáltatásunk rendezése egészen keresztülvitetett, és ha ezen törvényjavaslat alapján, majd a tekintélyében sülyedt ügyvédi kar hitele, méltósága kellő polczra emelkedett: akkor örömest megengedem azt, hogy az önkéntes társulás, az önkéntes hozzájárulás utján létrejött kamarák szintén meg fognak felelni a czélnak; de addig míg ez nincs tisztelt ház: addig én a kamara rendszert még pedig kényszerrel okvetlen szükségesnek tartom. (Ellentmondás a bal oldalon,) A második kérdést tudniillik a fegyelmi bíráskodást illetőleg maga a központi bizottság is oda módosította a minister előterjesztését, hogy ez osztassák meg az ügyvédi kamara és a biróság között. Nézetem szerént ez nagy tévedésen 30*
