Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-241
236 241. országos ülés május 18. 1874. alapul, mert figyelmen kívül hagyja azon nevezetes körülményt, hogy az ügyvéd a jog az igazság védelmében többnyire szemben áll a bíróval, ellenőre a bírónak, tehát a fegyelmi kérdésekben megosztott kamarális rendszer birákból és ügyvédekből, ha mástól el is tekintek, legalább is az egyenetlenségnek, sőt viszálkodásnak magvát hordhatná magában. Az ügyvéd tisztelt ház, első bírája az ügynek, hivatásánál fogva, ha azt kellőleg fölfogta, jól megfontolt tanácsával a megsértett jogai miatt lázongó felet lecsillapíthatja, megnyugtathatja; mig ellenkező tanácsával talán haszontalan perlekedésekre csábithatja, költekezésekbe vezetheti, s ez által a birói teendőket is végtelenül szaporítja. Ha a biróságot még ezen bíráskodásba is belevonnók: a birói teendők végtelenül szaporodnának. De különben is Hammersberg Jenő tisztelt képviselőtársunk indítványa a jelen helyzet által van elitélve ; mert azon helyzet, melyben most az ügyvédség van, épen a bíróság által gyakorolt fegyelmi eljárás alatt fejlődött ide; kell tehát oly módról gondoskodni, mely a mostani helyzet javítását, mely az ügyvédi tekintély és önérzet föntartását és megőrzését lehetségessé tegye. De mindezek mellett van egy nagy erkölcsi ok, melynél fogva én a fegyelmi bíráskodást csak az ügyvédi kamarákra bizni kívánnám, és ez az: mert az ellenkező az ügyvédi kar önérzetét sértené. Mi ezen törvényjavaslat által épen önérzetet akarunk teremteni az ügyvédben; ezt tehát nem szabad megsérteni már a priori az által, hogy a fegyelmi bíráskodás eseteiben a bíróság alá rendeljük az ügyvédi kart, Más esetekben, tudniillik a bűnügyi esetekben úgyis a bíróság alá rendeli a törvény az ügyvédet is ; de ne nyújtsunk módot, segédkezet ahoz, hogy az ügyvédi kar fegyelmi bíráskodásába a bírót is belevonjuk. Legyen maga azon testület, melynek reputatiojáról van szó;,: annak birája is. A harmadik kérdés, mely körül a vita forgott: a gyakorlati évek mennyisége. Tisztelt képviselőház! Az mondatott, hogy a négy évi gyakorlat által lehetetlenittetik vagy legalább megnehezittetik a szegény embernek az ügyvédi pályára való lépés. Én azt hiszem tisztelt ház, hogy a gyakorlat ép oly fontos, mint a theoria; sőt azt merem állítani, hogy fonfcosabb: mert a gyakorlat testesiti meg a theoriát. Hiszen, ha maga a theoria elegendő volna: akkor a mi igen tisztelt igazságügyministerünk a legelső ügyvéd volna az országban. Különben sem áll az tisztelt ház, nézetem szerint, hogy a négy évi praxis megnehezítené a szegény embernek az ügyvédi pályára való lépést: mert nem ugy van ma, mint aimakelőtte volt midőn jóformán ingyen dolgozott a gyakornok. Midőn egy jól képzett ügyes, munkás ügyvéd-segéd tetemes, 1000, usque 2000 frtnyi fizetést huz: lehetségessé van téve neki az, hogy a kellő theoria mellett a gyakorlati képzettséget is megszerezze magának, és e szerint a legszegényebb sincs kizárva, hogy ügyvéd lehessen. A kellő theoria mellett a szükséges gyakorlat adja meg az ügyvédnek azon képzettséget, hogy a hozzá folyamodó fél által eléterjesztett ügyben jobb diagnosist csinálhasson, mint csinált tisztelt képviselőtársunk Oláh Gyula ezen törvényjavaslatról. Ennélfogva én, tisztelt ház, a tapasztalás alapján szükségesnek és jónak tartom a kamara rendszert ez idő szerint a kényszerrel összekötni; szükségesnek és jónak tartom a ministeri előterjesztés szerint a fegyelmi rendszabály gyakorlására nézve a kamara képesítését; végre szükségesnek tartom szintén a ministeri előterjesztésben foglalt 4 évi gyakorlati időt és így az előterjesztett törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Tisza László : Tisztelt ház ! Beszédemnek czélja a törvényjavaslatnak átdolgozását támogatni már az előttem hallott okokból, és reflectálni az igazságügyi minister urnák minap tartott igen fényes beszédére, a melyben ő egy példát hozott föl épen a theoria ellen. Én azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azon kerekded beszédnek alaptengelye, a mely körül az forgott: épen maga a theoria. Én nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint az előttem szólott tisztelt képviselő ur, hogy mint ügyvéd ítéljek a kérdés fölött; de szerény nézetem szerint érveimet elmondom, mint oly ember, a ki sokat érintkezett ügyvédekkel életében. (Bálijuk 1 .) Legelőszőr is engedje meg a tisztelt ház, hogy az igazságügyminister urnák azon megjegyzésére felelhessek, a melylyel múltkor oly jó hangulatba hozta a házat: tudniillik a dr. Oláh beszédére tett hasonlatára. Megengedem tisztelt ház, hogy e hasonlat az orvos doctorokra nézve áll; de az, hogy köztünk, ha talán nem is doctorok, igen jeles jogászok vannak, a kik az alkalmazott anekdota helyességét czáfolják, kiket az évek hosszú sora sem győzött meg arról, hogy a helyet, melyet elfoglalnak betölteni nem képesek: előttem kétségtelen. Ha tehát áll is e hasonlat talán az orvos-doctorokra nézve, nem volt a tapasztalással széniben az ügyvédekre nézve helyesen alkalmazva. A mi tisztelt ház ? azt illeti, a mit itt igen sokan hangsúlyoztak, tudniillik az ügyvédi kar függetlenségét, tekintélyét: erre nézve bátor vagyok röviden azt megjegyezni, hogy én az ügyvédi kart igeu tisztelem, annak egyes tagjai igen kedves barátaim; de mindig tévesztett dolognak tartom, mikor mi itt a házban az ügyvédi kar érdekeiről, s nem az ország érdekeiről beszélünk, és az ügyvédi kar érdekeit nem viszonyítjuk magához a főérdekhez, a közügyhez. Azt méltóztatott az igen tisztelt minister urnák I mondani, hogy a törvényjavaslatban nem terveztetik
