Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-241
234 241. országos ülés május 18. 1874. pedig kiszolgáltatták a folyamodónak. Tehát minthogy, nem igen lehet föltenni, hogy a maros-vásárhelyi, vagy pedig budapesti királyi tábla bizottsága, minden pályázót személyesen ismer: nagyon helyes volna a személy azonosságot valamely utón biztosítani : mert különben az ügyvédi kar tekintélye ily esetek által nagyon szenvedne. Az ügyvédi karnak van számos ily aquisitioja és épen azért nem az ügyvédek az okai annak, hanem a körülmények és a rendszer. Nem lehetett, tehát jogszerűen, a jelenlegi ügyvédeket okozni az ügyvédi kar tekintélyének hanyatlásáért. Ezekkel megfeleltem az ellenvetések első részére. A mi az ügyvédek erkölcsi tekintélyét illeti, annak hanyatlását sem az ügyvédek okozzák. Ezen jelenség is nagyobbára külső okokkal bir, mely okok részint régiek, részint ujak. Ilyen először, közjogi állapotunk. Tudjuk, hogy különösen a negyvenes években nagy vitát keltett már maga azon kérdés is: vajon egy minden előkészülettel ellátott ügyvéd a vármegye közgyűlésén szavazattal birjon-e vagy sem? s mint tudjuk csak Pest és utána még egy pár vármegye adta meg a szavazati jogot az ügyvédeknek. Kérdem én, vajon az ügyvédi testületnek, mely hivatva van arra, hogy kiválóbb állást foglaljon el a társadalomban: nem volt-e azon korban erkölcsi tekintélye megsértve ? Egyik, másik főoka a díjjegyzék hiánya, s nagyon sajnálom, hogy ezen törvényjavaslat sz,erint sincs kilátásunk arra, hogy végre valahára az ügyvédek rendes díjjegyzékkel bírjanak. Ez pedig annál inkább égető szükség volna : mert egyrészt létkérdést képez az ügyvédekre nézve; másrészt, pedig tisztában kell lennünk népünk közművelődési állapotával, melynél fogva az vagy föl nem tudja íogni a szellemi munkának aránylagos becsértékét, vagy pedig módot keres arra, hogy a neki becsülettel megszolgált ügyvédnek ne fizessen. Ugy hiszem több képviselőtársam előtt ismeretes azon régi prokátori közmondás: „Duin processus ventilatur, studeas accipere, nam processu terminato nemo sólet solvere." Mindenesetre jó volna, ha vagy az igazságügyminister ur adna ki normativumot; vagy pedig törvénybe foglaltatnék egy méltányos s igazságos ügyvédi díjjegyzék. A szabott áru kereskedés is nagyobb tekiníélylyel bir, mint a hol alkudni lehet: mert az alkudozás különösen a köznépnél mindég erkölcsi hátránynyal jár. Továbbá tisztelt ház, egy fő okát találom annak, hogy az ügyvédnek nincs, meg a kellő erkölcsi tekintélye : abban, hogy nincsenek codificált törvényeink, hogy a törvénykezési gyakorlat minden helyen elüt egymástól, hogy törvényeink egy analóg esetben egészen máskép hozatnak, és egy más analóg esetben szintén máskép hozatnak. Az államtitkár ur méltóztatott megjelölni az ügyvédnek legelső kellékét, legelső föladatát, hogy tudniillik első sorban az ügyvéd a peres félnek tanácsadója, birája. Elfogadom. Ugy van! de legyen az ügyvéd bármily kiképzett elméletileg, legyen az ügyvédnek bármily széles körű gyakorlata, ha eljön hozzá a peres fél és kér tőle jogi tanácsot: adhat e biztos jogi tanácsot akkor, mikor biztos törvényeink, mikor biztos jogi gyakorlatunk, mikor biztos döntvényeink nincsenek, mikor az egész jogi életre egy átalános §. szól: a bírói bölcs belátás. Ettől függ, hogy egy harmadik biró miként fogja föl a dolgot, milyen nézetben lesz ő. Már most ha a peres fél az ügyvédhez jő és tanácsot kér tőle: hogyan tudhatna ez biztos tanácsot adni, mikor az a mit mond nem lehet egyéb, mintha csak Orlice lotteriájára szólna, s igy világos, hogy codificált törvények, az egybehangzó döntvények és törvénykezési gyakorlatunk hiányában az ügyved sem adhat biztos tanácsot, mi által a köznép előtt erkölcsi tekintélye alá ásatik. Az igazságügyniinister ur méltóztatott Oláh képviselő urnák egy adomával felelni, mely orvosi szempontból lehet helyes ; de az ügyvédekre nem áll, mert midőn az orvos elméleti tanulmányaival elkészülvén, a gyakorlati térre lép, hogy ha megvizsgálta a betegnek szervezetét: megismerheti rajta a diagnosist s kezénél vannak a gyógyszerek, kezébe vannak műtőszerek, olyanok a milyeneket a tudomány rendel és segíthet rajta. De az ügyvéd nem tehet semmit: mert nincs gyógyszertára, nincsenek meg a műtőszerek. (Igazi) Ismétlein nincsenek codificált törvényeink: hová menjen gyógyszerért, melylyel biztosan lehet segíteni a pörös feleknek. (Igás!) És ezekhez lehetne még hozzáadni, a legkiválóbb főokot az igazságszolgáltatás lassú menetét. Ha az ügyvéd az első tanácsadó: akkor az ügyvéd mindenért felelős is. Az igazságszolgáltatás lassú mindenütt, ez a köztapasztalat tárgya és a peres fél nem is megy a bíróhoz, hanem elmegy az; ügyvédhez sürgetni; és valamint a forma hiányosságáért ugy az eljárás lassúságáért is mindég és csakis az ügyvédet okozza: igy nem csoda, hogy ügyvédi testületünk erkölcsi tekintélye ép a mi institutioink miatt csorbát szenved. Volnának még néhány más okok is, melyeket per tangentem megemlíthetek, melyek szintén akadályul szolgálnak annak, hogy az ügyvéd erkölcsi tekintélye magaslatán álljon. Ez az odiosus, hasznavehetetlenné vált és különben is igen drága végrehajtói intézmény. Világos hogy ezen állásra nem igen pályáztak egyéb emberek, mint olyanok, kik bizonyos qualificatioval nem bírtak, számosan vannak köztük a bukott kereskedők és adó-executorok sorából; vannak olyanok, kik alig bírnak némi elméleti tanulmányt fölmutatni. Már most ezek járnak kézbesiteni
