Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-241

241. országos ülés május 18. 1874. o ^ •> Mihályi Péter jegyző : 442 igazolt képviselő közül nemmel szavazott 158, igen-nel 111, távol van 172, elnök nem szavazott. Elnök: E szerint a ház többsége Irányi képviselő ur határozati javaslatát tárgyalásra kitűzni nem kívánja. Következik a napirend vagyis az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása. Stanescu Imre: Tisztelt ház ! Megvallom ezen tárgy átalános vitájához szólni nem akartam ; teszem azt azonban azért, mivel a túloldalon a szónok urak, ezen tárgynak szükségességét, különösen csak egy oldalról indokolták, állítván, hogy az ügyvédek értelmisége és erkölcsi tekintélyének alábbszállásának oka különösen magukban a jelenlegi ügyvédekben keresendő. Ily értelemben és szellemben több megjegyzéseket tettek, melyekre a tisztelt ház becses engedelmével néhány szerény észrevételt fölhozni szükségesnek találtam. Minden dolognak két oldala van; tehát audiatur et altéra pars, hogy a tárgy minden oldalról megvilágítva, lehessen azt igazságszerüen fejtegetni és megbírálni. A törvényjavaslatot védő igazságügyminister és államtitkár ur azt hozták föl, hogy a mostani ügyvédeket fegyelmezni kell, mert értelmisége nem felel meg a kor igényének^és erkölcsi tekintetben alább szállott ; továbbá fegyelmezni kell, azért, mert jövőre egy egész testületet fegyelmezetlenül hagyni, nem lehet és fegyelmezni kell kényszer alapra fektetett ügyvédi kamarával, mert az felelne meg legjobban a czélnak. Tagadhatlan, hogy az ügyvédi testületben vannak egyesek, kik értelmiségökné! fogva a cultur államok ügyvédeinél alábban állanak; és tagadhatlan az is, hogy erkölcsi tekintélyük, más társadalmi osztályokéval szemben tetemesen alantabb áll. De bocsánatot kérek, ezen észlelet okai nem egyedül és nem kiváltképen az ügyvédekben magukban keresendők; hanem nagyrészt institutioinkban, nagyrészt más tényleges viszonyokban. Jelesen először fölhozhatjuk iskolai rendszerünk hiányos voltát még most is, de kiváltképen régebb időkben, midőn egyéb értelmi pályán a gymnasialis 8 osztály befejezte után, több évi elméleti cursus kivántatott, addig minálunk a ki jogi pályára szánta magát elment, az egyetemi 4 éves cursust kikerülendő, Késmárkra vagy Sárospatokra, s ott egy évig, másut valamivel tovább hallgatván az előadásokat, csakhamar végzett jurista, juristából patvarista, azután kenyérkereső jurátus és csakhamar gyakorló ügyvéd lett. Nem csoda, hogy hát prókátor nemzet vagyunk. De a mostani állapot előteremtésében nagy része van továbbá politikai helyzetünknek is. KÉPV H. NAPLÓ. 18f!. X. KÖTET. Rendkívüli állapotokat rendesen más rendkívüli állapotok szokták fölváltani. Les extremes se tonchent. Az 1848/9. szomorú emlékezetű időszakot egy vaskaru önuralom, majd provisorium váltotta föl. Behozatott az egyetemi tanfolyam szükségessége, behozattak a jogszigorlatok, behozatott a doctoratus kényszerűsége, a hosszú joggyakorlat, megállapittatott az ügyvédek létszáma s működésük helye. A külföldről ide letelepedett sok doctor-ügyvéd örvendett neki; de szenvedett a született prokátori nemzet, és bezzeg megboszulta magát, mert ősalkotmányunk visszaállítása hajnalára átalános lett a jelszó: „nem kell többé német doctor!" Seregesen tódultak az ügyvédi vizsgára, és sok esetben csupa hazafiságból százakat és ezereket bocsátottak keresztül az ügyvédi vizsgán, hogy igy szaporítsák az ügyvédek számát, egy pár megbuktatott német doctor árán. Van egy adatom, mely épen egy ismerősömmel történt 1861-ben, hogy tudniillik egy olyat is bocsátottak keresztül az ügyvédi vizsgán, a ki a két nyert kérdés közül az egyikre, mely igy szól: „Hány féle a királyi pecsét? azt felelte „Kétféle, mert lehet ostyával és spanyolviaszszal pecsételni*. Kérdem ez emberek oka annak, hogy a jelenlegi ügyvédek értelmisége alább szállott? vagy azok-e, kik őket azzá tették? Ebez kiegészítésül a jelzett állapot egyik okát bizonyos jogakadémiáink tanáraiban is föltalálom. Itt tudniillik bizonyos úgynevezett jutalom díj fejében azokat, kik a gymnasialis osztályokat sem végeztek be nyilván, vagy bár rendkivülileg, — egy pár hét alatt végzett jogászokká avatták föl és az ilyenek azután a censurát az őket követni szokott szerencsével letették és szaporították az ügyvédi kart, adván neki egy uj, az u. n. liba-prokátori elemet a közönség kárára. Az ügyvédi karon mulik-e, vagy pedig az institution, és ha az institutiou: nem kell-e azon javítani? De nem kell egy jövő nemzedéket azok bűneiért, azok hibáiért ily terhes föltételekkel, minők a törvényjavaslatban foglaltatnak, az ügyvédi pályától elriasztani. Arra nézve, hogy a rendes gyakorlati előkészület nélkül sokan vizsgáztak, a tisztelt igazságügyminister urat okozom, — nem most, hanem egy pár év előtt, midőn a szabályok által előirt két évi joggyakorlati időből, ha annak nem is legnagyobb részét, de mindenesetre lényeges részét az illető folyamodó kérelmére bőkezűen elengedte. És most ép az igazságügyministerium törvényjavaslatában a négy évi praxisnak szigorú megtartását ajánlja. Egy további ok az, hogy nincsenek meg a kellő óvrendszabályok arra, hogy az ügyvédi vizsgákon a személy azonosság constatálva legyen. Volt már eset, hogy a bizottság előtt egészen más személy jelent meg, s ez tette le a vizsgát, az ügyvédi oklevelet, 30