Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-238

288. országos ülés május 15. 1874. 215 Oláh Gyula; Szavaim félremagyaráztattán, bátor vagyok szót kérni. Az államtitkár urat arra vagyok bátor kérni, méltóztassék füleit kinyitni egyszer. {Nagy zaj jobb felől.) Én nem azt mondtam, a mivel engem az államtitkár ur vádolt; hanem igenis azt mondtam, hogy a mit a tisztelt államtitkár ur elmondott az ügyvédi karról: nem tudom, a szótárban arra nézve van-e több megbecstelenítő %zó. (Helyeslés bal felől.) és ha ily körülmények •llen ezen ügyvédi kart magas és magasabb bástyákkal akarja óvni: akkor ismétlem, meggyőződésem szerint, gyanittatja, hogy az ügyvédi karban oly dolgokat tapasztalt, s ezt én, ki nem voltam ügyvéd, visszautasítani kívántam. (Helyeslés bal felöl. Ellenmondás jobb felöl.) Irányi Dániel s Tiszteli képviselőház! Teljesen egyetértek Csemeghy képviselő urnák azon nézetével, mely szerint az ügyvédnek nemcsak szellemi és gyakorlati képesítésére, hanem egyúttal erkölcsi értékének emelésére kell törekednünk; de nem vagyok vele egy véleményen, mintha ezen czéíokat csak azon az utón lehetne elérni, melyet ő jelölt ki. Különösen nem gondolom azt, mintha jeles ügyvédi kart csak tudori oklevél és kamarai kényszer által lehetne elérni. Én azt hiszem igenis, hogy a vizsgákat sokkal szigoruabbakká kell tenni, mint a minők azok jelenleg: de nem tartom elkerülhetlenül szükségesnek, hogy a tudori oklevél is megkívántassák. Én azt hiszem igenis, hogy a kamarai rendszer az ügyvédség erkölcsi értékét emelni fogja. A tisztelt képviselő ur hivatkozott Angliára és Francziaországra. Szerintem mind a két hivatkozás hiányos és tökéletlen. Sem Angliában sem Fraueziaországban nem kívántatik az ügyvédséghez a tudori oklevél; sem Angliában, sem Fraueziaországban nem létezik kamarai kényszer. Hogy Angliában miként szerzi meg az ügyvéd a kellő képzettséget, azt igen helyesen mondta el a tisztelt képviselő ur: midőn a ,Inu

:í-ekre hivatkozott, hol az ügyvédek megtanulják mindazt, a mi pályájukra szükséges. Fraueziaországban, miután a három tanfolyamot elvégezte az ifju és a vizsgálatot leieszi, melynek értelmében úgynevezett „íiceneier" lesz : a törvényszék által az ügyvédi eskü letételére bocsáttatik, és azután következik a gyakorlat, melyről később fogok szólni. A kamarai kényszer sem az egyik, sem a másik országban nem létezik; ámbár kamarák léteznek mind a két országban. Francziaországban alig van valamirevaló ügyvéd, ki egyik vagy másik kamarának tagja ne lenne. Ott mintegy szégyennek tartaná az ügjTéd, hogy ne tartozzék azon testülethez, a mely — és pedig méltán — igen nagy tekintélynek örvend; de azért, hogy ily állást biztosit a kamarai tagság : az egyátalában nem kívántatik meg, hogy a ki ügyvédkedni akar, egyszersmind az ügyvédi kamarának tagja is legyen. Jelesül azon ifjak, kik, miután az esküt letették, két éven át tulajdonképen gyakornokoknak tekintetnek, — stagiaires, — azon ifjak és ügyvédek mindazon működéseket megtehetik, melyeket a kamarai tag egyetlenegy kivétellel, hogy a kamarai tisztséget — conseil de Fordre — nem választják. Tehát kamarai kényszer sem az egyik, sem a másik országban nem létezik ; mindamellett az ügyvédi testület Fraueziaországban a legnagyobb hitelnek és tekintélynek örvend. Miért? Először azon szakképzettségnél fogva, melyet magának a jó iskolákban és a szigorú vizsgálat folytán megszerez; másodszor azon értekezletek következtében, melyeket az ügyvédjelöltek, illetőleg gyakornok-ügyvédek tartanak, melyekről szintén azután fogok szólani; harmadszor azon szigorú fegyelemnél fogva, melyet a kamara tagjainak magaviseletére gyakorol. Véleményem szerint is a kamara kell, hogy szigorúan őrködjék tagjai fölött; de ezen tagok önkénytesen csatlakozzanak a kamarához. (Helyeslés bal felől) A nélkül, hogy mindenben utánzandónak találnám a franczia kamarai rendszert, nem lesz talán fölösleges, tisztelt ház! ha néhány szóval megemlékezem arról, hogy milyen szigorúságot gyakorol a franczia kamara a maga tagjai fölött. Nem törvény, hanem a kamarának szabályai szerint tilos például a kamara tagjának akármi oly üzletbe bocsátkozni, a mely többé-kevésbé az ő hivatásával meg nem fér és ezt annyira viszik, hogy például ügyvédnek váltót aláírói nem szabad. Az ügyvéd, franczia fölfogás szerint, a pernek első birája, mint ilyen, valamint a legalsó bíró, ő sem megy egy félhez sem, La herczeg vagy herczegnő hivatná is, ő megvárja, hogy saját hivatali szobájában keressék föl. A mely ügyvéd ez ellen vét: azt a kamara tanácsa kitörli, mert azt tartja, hogy az ügyvédi méltóságot nem tartotta fön. A franczia ügyvédnek nem szabad valamely fél évre szegődött ügyvédének lenni, mert a pernek első birája lévén, különben megszűnnék azon vélelem harczolni mellette, miszerint ő csak az igazságos ügyet vállalja el, csak meggyőződése szerint beszél. Valahányszor arra kötelezi magát, hogy valamely félnek minden ügyét fogja vezetni, és ez által rendes ügyvédje lesz: a kamara tagjai sorából azonnal kitöröltetik, így járt jelesül Olivér Emil, daczára azon nagy hírnévnek, melynek örvendett, ugyanaz, a ki egy-két év múlva Napóleonnak első ministere lett; Morny herczeg tudniillik azt ajánlotta neki, hogy az egyiptomi alkirály ügyvédségét vállalja el, s ő ezt előnyösebbnek tartotta azon tekintélyes állásnál, a mely neki, mint a kamara tagjának, biztosítva volt; ő tudta, hogy kitöröltetik a kamara tagjai