Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
216 238. országos ülés május lí. 1874. sorából, és ki is töröltetett: de azért nem szűnt meg ügyvéd lenni, és mint ügyvéd akár Paris, akár Francziaország bármely más törvényszéke előtt megjelenhetett ; megszűnt tehát a kamara tagja, de nem szűnt meg ügyvéd lenni. És ebben is eltér ugy a frauczia-, mint az angolországi gyakorlattól a jelen törvényjavaslat egyik rendelkezése, a mely a kamara választmányának azon jogot tulajdoniíja, hogy a fegyeímileg megrovott ügyvéd ügyvédi oklevelétől is megfosztassák: holott, mint mondám, Francziaországban csak az ügyvédi lajstromból töröltetnek ki azok, a kiket a kamara tanácsa elitéi. Ennélfogva, miután nem látom szükségét annak. hogy az elérni kívánt czélokra akár a tudori oklevél megkivántassék, akár pedig a kamarai kényszert használjuk: elfogadom Hammersberg Jenő képviselő ur azon indítványát, miszerint ezen törvényjavaslat átdolgozás végett a központhoz utasittassék vissza. (Helyeslés hal felől.) Mindamellett nagyon kívánom, hogy a kamarai rendszer, mint az ügyvédek erkölcsiségének emelésére szolgáló eszköz, megtartassák; egyúttal azon esetre, ha ez indítvány elfogadtatnék: bátor leszek azon értekezletekről egy pár szót szólni, a melyeket az imént emiitettem, és a melyekre a központi bizottság szintén kiterjesztheti figyelmét, Én, tisztelt ház! a jó iskola és szigorú vizsgálaton kivül két intézménynek tanultam különösen tulajdonítani azon szakképzettséget, azon tekintélyt és azon hitelt, melynek Angliában es különösen Francziaországban az ügyvédek örvendenek. A kamaráról már szólottam, elmondtam annak szervezetét. Hátra van még, hogy az ügyvédjelöltek értekezletéről szóljak néhány szót. (Hulljuk\) A franczia ifjú, a mint az iskolát elvégzi és a, bizonyítványt a jogvizsgálatról előmutatja: a törvényszék által — mint mondám — esküre bocsáttatik és ügyvédkedhetik mindenféle perben, természetesen, ha ügyet kap, a mi fiatal ügyvédnél igen ritka. Azon idő alatt azonban, mig az ügyvédi kamara tagja lehet, vagyis két esztendő alatt tartozik először is valamely irodában dolgozni, másodszor pedig a gyakornok-ügyvédek értekezleteiben részt venni. Ezen értekezletek a kamara-tanács elnökének, vagy helyettesének vezetése alatt tartatnak a törvényszéki palota egyik termében. Ezen értekezleteken a fontosabb vitás kérdések meghányatnak, megvitattatnak. Színlett, ugy polgári, mint büntetőügyek, fölperes és alperes, vádló és védő minőségben tárgyaltatnak és eldöntetnek, és a mi legfőbb, a mire a legnagyobb súlyt kell fektetni, az értekezleteket vezető elnökök a fiatal ügyvédeket az élet, az ügyvédi pálya nehéz viszonyai közt követendő magatartásra oktatják, ugy a régi, mint az ujabb történelemből nemes, követendő példákat állítván föl előttök, miképen kell magukat viselni a legnagyobb kisértések közepette, miképen kell magukat viselni a zsarnokokkal, szemben, legyen a zsarnok akár egyes ember, akár dühös tömeg. A fiatal ügyvédek jellemének, erkölcsi értékének fejlesztésére fektetik az elnökök a fősúlyt. És ezen combinak, intézmények eredménye, uraim : az, hogy Francziaország nemcsak szakképzett, hanem becsült s az erkölcsi becsüiést valóban meg is érdemlő ügyvédekkel dicsekedhetik. Én annálfogva, tisztelt képviselőház! (Halljuk!) azon esetre, ha Hammersberg Jenő tisztelt képvb selőtársunk indítványa: elfogadtatván, a törvényjavaslat a központi bizottsághoz visszautasittatik: bátor vagyok ezen eszmét a központi bizottságnak i figyelmébe ajánlani, kérvén, hogy azt hazánkban is I meghonosítani szíveskedjék. Ha nem fogadtatik el Hammersberg képviselő I ur ezen indítványa : a részleteknél leszek bátor ugyanezen intézményt módositványképen előterjeszteni. (Helyeslés a bal oldalon. Fölkiállások: Szavazzunk ! Folytassuk! Holnap ! Halljuk a ministert\) Pauler Tivadar ígazságügyminister: Tisztelt ház! A törvényjavaslat, melyet az ügyvédi rendtartásról benyújtottam, boszszabb tárgyalásoknak az eredménye. Elődöm alatt készülvén, meghallgattattak az országnak ügyvédi egyletei, meghallgattattak még a bíróságok. Az általok tett észrevételek tekintetbe véve külön bizottság által újra szövegeztetvén, e javaslatot nem lehet csupán csak a theoriának, nem lehet csupán az elméletnek, hanem azon férfiak munkájának kell azt tekinteni, a kik az ügyvédi életnek szükségleteit, a kik a gyakorlati életnek követelményeit ismerik. Atalában elismert és elfogadott tételként vitatták mindnyájan, hogy az ügyvédi karnak újjászervezése, emelése és kifejlesztése két fősarkelven gyökeredzik. (Halljuk?) Az első a képzettségnek magasabb foka, a második erkölcsi tekintélyének, függetlenségének megállapítása. (Helyeslés jobb felől.) Ezen két czélnak elérését tűzte ki föladatául e törvényjavaslat, és minthogy a képzettségre nézve alig történtek itten nevezetesebb ellenvetések, és a melyek történtek, ugy hiszem, a részletes tárgyalás alkalmával igen könnyen lesznek föl deríthetők és megczáfoIhatok ; szorítkozom leginkább azon megtámadott pontra, a mely ezen javaslatnak, úgyszólván, sarkelvét képezi, tudniillik az úgynevezett kamarai rendszerre. Mit ért e javaslat a kamara alatt? Az ügy T védeknek összességét bizonyos területen, azoknak testületét. Mit tüz ki az ügyvédi kamara föladatául ? Az ügyvédi kar erkölcsi tekintélyének megóvását, az ügyvédek jogainak megvédését, kötelességeik teljesítésének ellenőrzését; továbbá a jogszolgáltatás és ügyvédség terén mutatkozó hiányok orvoslását, a korszerű reformok életbeléptetése iránti véleményadást és javaslattételt; azonfölül a fegyelmi határ
