Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
214 238. országos ülés mijus 1>. 1871. abból áll, hogy beülnek a bureauba, beleképzelik magokat egy bizonyos helyzetbe vagy látnak a szomszéd országban egy intézményt, s nincs sürgősebb dolguk, mint átültetni azt Magyarországba a nélkül, hogy kinéznének az ablakon, és tekintetbe vennék, hogy Magyarország viszonyai mások, mint azok, a honnan ez intézményt átveszik. (Helyeslés bal felől.) A tisztelt igazságügyminister ur cultusminister is volt, tehát azt hiszem, hogy vele szemben követelőbbek lehetünk, mint azt államtitkár úrral szemben, a ki ügyvéd volt. Az államtitkár ur tapasztalhatta az ügyvédi téren a hiányokat és a megróni valót és meg is rótta a körülményeket, melyek miatt szerinte ily szigorú törvényre vau szükség. Ámde a tisztelt igazságügyminister ur lehetetlen, hogy ne tapasztalta volna, midőn cultusminister volt, hogy Magyarország culturalis érdekei nem a gátok szaporítását, hanem a meglévők leggyorsabb elhárítását kívánják. (Élénk helyeslés bal felöl.) Nem fogadhatom el helyes érvnek azt, a mit a központi bizottság előadója mondott, hogy az valami speciális baj volna, ha az ügyvédek szaporodnak ; mert, miután a statistika mutatja, hogy az emberek szaporodnak: természetes, hogy ezzel arányban az ügyvéd is több. Hogy ha a cultura annyira fejlődik, hogy ;tzon egyének, kik talán 100 vagy 200 esztendő előtt szántottak, vetettek, vagy más foglalkozást űztek volna, most annyi tanulmányt szereztek, hogy ügyvédek lehetnek: ezt nem tartom Magyarosszág speciális bajának; hanem culturalis haladásnak tekintem, s így, az én véleményem szerint, az ügyvédek szaporodása culturalis haladás. (Mozgás.) Hogy ezek közt vannak nem jól képzett ügyvédek is, annak orvosszerét megtalálni első sorban a tanárok kötelessége, másod sorban pedig kötelessége az igazság ügyministernek, hogy gondoskodjék szigorú rigorosuumokról. Ne tessék azon hitben élni, hogy az évek száma adja meg a szükséges garantiát; megadja ezt egyedid a szigorú vizsgálat. (Mozgás.) Többször elmondtam már ezen nézetemet és kifejtettem, bögyén az állam azon jogosultságát, miszerint a privát tudás körébe avatkozhassak: csak ott ismerem el, a hol az egyén a közszolgálati téren való működésre jogosultságot kivan szerezni. Itt igenis meg van az államnak azon joga, hogy meggyőződjék: vajon képes-e az illető a közszolgálatnak megfelelni? azonban ennek megbirálására nem a gyakorlati évek száma tesz képessé. Emlékeztetem az államtitkár urat, hogy némely kitűnő férfiak életrajzában olvassuk, hogy 18 —19 éves korukban már ügyvédi diplo mával birtak. Vajon kivánja-e az államtitkár ur, hogy az ilyen emberek 30 éves korukig kopaszodjanak és akkor tegyék le a vizsgát, talán olyan emberek előtt, kik náluknál kevesebbet tudnak ? Én a privát tudás szabadságát nem hiszem korlátolhatónak az állam által, mivel azt vélem, hogy az államnak ide beavatkozási joga uincs Azonban tudom, hogy az ily igazságok, melyek századok gyakorlásával, megszokásával ellentétben állnak: egy bizonyos időt igényelnek arra, hogy a bizonyos zopf-reodszerben fölnőtt és szüklátkörükbe betanult emberek által is elismertessenek. Idő keli arra, hogy az ily igazságok győzelemre vergődhessenek és hogy az igazságügyminister ur is, ki cultusminister is volt, ne mosolyogjon azok fölött. Idő kell arra, hogy belássák az emberek, miszerint az egyenlő fokú tudás egyforma jogosultsággal bir, bármennyi idő alatt szereztetett légyen az. Nem forcirozom tehát nézetemet. De most hátrafelé akarnak egy lépést tenni, s azért szólalok föl. Ha, mondom, nem mennénk visszafelé ; hanem legalább csak a 2 évi gyakorlatot tartanok meg: akkor azt mondanám várjuk be. a jövő meghozza a tisztább látású időszakot és készséggel hozzájárulnék a törvényjavaslathoz; azonban a négyéves gyakorlat nemcsak azon egyetlen egy szempontból, melyre reflectált az államtitkár ur, hogy az a szegény emberre hosszú, nemcsak ezen szempontból elvetendő, hanem azért is: mert az államtitkár ur meg fogja nekem engedni, miszerint a legerősebbb dialectikával sem lehet el disputálni azon igazságot, hogy az élet igen rövid arra, hogy éveket lopjunk el azok életéből, kik egy tudományos pályára a kiszabottnál rövidebb idő alatt is képesek elkészülni, — ezt nem óhajtom, nehogy az illetők szemére hányhassák a ministernek, az államtitkárnak, és magának, a törvényhozásnak, hogy idejüket elfecsérelni kénytelenittették. (Helyeslés bal felől.) Pártolom Hammersberg Jenő határozati javaslatát. Csemeghyi Károly: Szavaim félre magyaráztatván, bátor vagyok szót kérni. Előttem szólott azt monda, hogy nincs a szégyennek vagy más ilyesminek oly neme, melyíyel a magyar ügyvédi kart ne illettem volna. (Ellenmondás bal felől. Nagy Zaj.) Bocsánatot kérek, határozottan tagadom, hogy egyátalában a magyar ügyvédi kart érintettem volna. Átalánosságban beszéltem, hogy nyomorult az igazságszolgáltatás, a hol elab jasul az ügyvédség, és tiszta ott az igazságszolgáltatás, hol emelkedett az ügyvédi kar. Bocsánatot kérek 28 esztendeig voltam tagja az ügyvédi karnak, és büszkéü számítom azon időt, melyet ott töltöttem, éltem legszebb idejének; nem fogom azon karnak becsületét sérteni, melynek egyik, ha nem is legkitűnőbb, de buzgó tagja voltam. Nem szorultam a képviselő ur invectiváira, (Zajos ellenmondás bal felől.) és engedelmet kérek, méltóztassék meggondolni kétszer: midőnv alakit azzal méltóztatik nyíltan vádolni, hogy egy érdemes testületnek becsületét megsértette. (Jobb felől helyeslés.)
