Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
23S. országos ül<*s május 15. 1874. 213 iicsapongást, a szenvedélyességét vagy elfogultságot Ítéletével megváltoztathatná. Én, tehát tisztelt ház, a négy évi gyakorlat föntartása mellett ugy, mint azt az igazságügyminister előterjesztette, s az ügyvédi kamara-rendszer s a fegyelmi hatóságnak első fokban az ügyvédi testületre bizása mellett szavazok s elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök: Tisztelt ház! A főrendiház jegyzője egy üzenetet hozott, méltóztassanak meghallgatni. Károlyi István gróf, a főrendiház jegyzője S Nagyméltóságú elnök! Mélyen tisztelt képviselőház! Van szerencsém a főrendiház részéről az 1871. évi XXXI. törvényczikk 24. §-ának módosításáról, a tengeri hajók lajstromozásáról, a váltóhamisítások tárgyában követendő eljárásról és a főváros pesti része telekkönyveinek átalakításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatokat az illető jegyzőkönyv kivonattal tiszteletteljesen átnyújtani. (Éljenzés.) Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: Tisztelt ház! Miután a főrendiház mind átalánosságban, mind részleteiben elfogadta, ezen törvényjavaslatokat s bennök semmi változtatást nem tett: e szerint legfelsőbb szentesítés alá fognak terjesztetni. Oláh Gyula.: Tisztelt ház! A törvényjavaslatra vonatkozólag, nagynehezen bár, de mégis megindult már az átalános tárgyalás ugy, hogy végre hallottunk a központi előadón kiviü is némely az előterjesztést védő nyilatkozatot. Előre látható volt, hogy az átalános tárgyalás a javaslat azon két főn elvére fog szorítkozni, melyek egyike az : létesittessenek-e vagy sem, azon jog és hatáskörrel fölruházandó ügyvédi kamarák, milyennel ezeket a ministeri eredeti tervezet ellátja; másika pedig az, hogy az ügyvédi jogosultságra mily föltételek tűzessenek ki a törvényben? Az előttem szólott államtitkár ur is ezen két pontra vonatkozólag védelmezte a törvényjavaslatot, és én épen az ő általa fölhozott okokra óhajtok némely megjegyzést tenni. Azt mondja az államtitkár ür, hogy ezen törvény czélszerü, kívánatos volta mellett bizonyító körülmények legerősbike az, hogy mióta a legelső fogalmazásban napvilágra jött: az ügyvédi karból senkisem szólott, föl ellene. Az igen tisztelt államtitkár urnák csak a hasonlatosságot kellene fölfödözni, és rögtön átlátná, hogy ez természetes; mert minden czéh-rendszer, minden törvény, mely ily korlátok közé zár egy testületet, magában rejti azon természetes körülményt, hogy azok, a kik azon korlátokon belül vannak: nem szoktak e korlátok ellen fölszólalni; hanem igenis azok, kik ezen korlátokon, vagy — ha tetszik — bástyákon kívül vannak. S szék föl is szólaltak. Méltóztassék csak a tisztelt államtitkár urnák visszaemlékezni, hogy azok. kik jövőre lesznek ügyvédek, a jogászok, fölszólaltak; és ha magok az ügyvédek nem szólaltak föl: ez a dolog természetében fekszik, mert ezek a bástyákon belül vannak. Én tehát ezen körülményben ezen törvényjavaslat jósága mellett nem tudok indokot fölfödözni. (Helyeslés bal felől.) S azért engedjen meg nekem a tisztelt államtitkár ur, ha tisztán azon indokokból szólok ezen törvényjavaslat ellen, melyek engem a kérdésnek tüzetes átgondolása után vezérelnek. (Hátijuk!) Az igen tisztelt államtitkár ur s vele együtt a központi bizottság előadója, tagadják az azonosságot ezen törvényjavaslat és a czéh-rendszer szabványai közt. Mi a czéh-rendszer"? Semmi más, mint egy elzárt testület, mely egészen önmaga van jogosítva arra, hogy magába tagokat fölvegyen, vagy magából tagokat kizárjon. Ezt már a tudásnak egy másik terén — azon terén, a hol csak gyakorlati ügyesség jöhet szóba, a kézművességnél — a magyar törvényhozás károsnak és rosznak ismerte föl és ezt a czéh-rendszert az ipartör vénynyel eltörölte. Hogy mi most ugyanezen szabványokat és eljárást, melyet a kézművességre vonatkozólag helytelennek ismertünk föl, egy magasabb qualifkatioju. egy magasabb színvonalon lévő működési kört betöltő férfiakra nézve behozzuk: ezt csak akkor lehet megérteni, hogy ha az ügyvédekkel szemben azon álláspontot foglaljuk el, melyet a tisztelt államtitkár ur elfoglalt, midőn ő az ügyvédekre nem tudom, van-e a szótárban még oly kicsinylő szó, melyet nem használt, és az ügyvédség egyes tagjait gyanúsította, oly tényekkel, melyeket én, a. ki nem vagyok ügyvéd, soha élnem fogadnék; mert sokkal magasabbnak képzelem a magyar ügyvédi kart, semhogy azt azokkal illetni lehessen, miket ő elmondott és fölhozott arra nézve, hogy az ügyvédi k.irt ezen és ezen szégyenfoltoktól meg kell menteni. (Élénk helyeslés bal felől.) A tisztelt államtitkár ur azt mondja, hogy tanulás, munka, gyakorlat és fáradság kell ahoz, hogy valaki ily pályát foglalhasson el, és nem elég erre a szerencse véletlen kedvezése. Én is pártolom e nézetet; azonban azt tartom, hogy az eddigi eljárás és gyakorlat is ezt eredményezte: mert látok esetet és példát, hogy ügyvédből lesz államtitkár és első-rendü államhivatalnok; (Derültség.) és én nem akarom azon urakat azzal gyanúsítani, hogy ez tisztán a szerencse kedvezése volna, hanem azt hiszem, hogy az fáradság és munka eredménye. Ha a tisztelt államtitkár ur másként van meggyőződve: arról én nem tehetek. (Derültség.) Azt mondotta a tisztelt államtitkár ur, hogy a theoria hajótörést szenved. Ezt a törvényjavaslatnál kézzelfoghatőlag látni. Egy idő óta a magyar törvényhozás nagyon sok oly törvényt alkotott, melyek nem egyebek, mint theoretikus hivatalnokok, és bureaucráták sportjának szüleményei. Az ő sportjuk
