Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
238. országos ülés május lő. 1874. 207 Igenis, az államnak kötelessége a visszaélések meggátlásáról intézkedni; de a mi az ez iránti fölügyeletet illeti: az, nézetems zerint, a többi honpolgárok érdekében is az állam-hatóságok közvetlen kötelessége, s ezek nézetem szerint, részrehajlatlanabbul is gyakorolandják, mint az egyoldalalag érdekelt kartársak, kiknek kezében az egyenlő keresetmóduak között fejlődni szokott vonzalom vagy versengés következtében a kartársak irányában majd jogtalanul elnézéssé, majd pedig üldözéssé fajulhat. Nem akarván a tisztelt ház türelmét továbbra igénybe venni, bátor vagyok ismételni, hogy a törvényjavaslatot ezen általam elmondott okoknál fogva átalánosságban sem fogadhatom el, és bátor vagyok a következő indítványt beterjeszteni: Annak kimondásával, hogy az ügyvédi kamarák alakulására nézve a javaslatban foglalt kényszer mellőzésével az önkénytes társulás útja hagyandó fön: atassitassék a törvényjavaslat ezen elvnek megfelelőkig ujabb szövegezés végett a központi bizottsághoz vissza. Szeniczey Ödön jegyző (újra fölolvassa az- indítványt,) Lázár Ádám : Ha igazságszolgáltatásunk jelenlegi állapotát tekintetbe veszszük: annak körében naponta előforduló ferdeségek nem annyira a különböző szétszórt törvények hiányában; hanem inkább a kellő képességgel és függetlenséggel nem biró birói és ügyvédi kar tagjaiban keresendő ; a jelen törvényjavaslatot átalánvéve örömmel üdvözlöm, a mennyiben az igazságszolgáltatás egyik hatalmas alkotó részének az ügyvédi karnak rendezésére van hivatva. Igen óhajtottam volna, hogy a központi előadó ur előtt, vagy legalább utána a tisztelt igazságügyminister ur határozottan kijelentette volna, hogy, tekintettel saját eredeti javaslatára, és az igazságügyi bizottság tárgyalásaiban kifejtett véleményekre, bizonyos lényeges pontoktól eltérőleg, a központi bizottság véleményével szemben, miféle álláspontot szándékozik elfoglalni? Ertem különösön a minősitvény, a fegyelmi bíróság, ugy az átmeneti időben a jelenleg joggyakorlaton lévő ifjaknak az ügyvédi qualificatiora vonatkozó intézkedéseket. Miután pedig e perczig az igazságügyminister úrtól határozott nyilatkozatot szerencsénk nem volt hallani: kötelességemnek ismerem az előttünk fekvő javaslat fölött átalánosságban véleményemet elmondani. Maga a központi bizottság jelentése az igazságügyi bizottság által beterjesztett véleményre van alapítva, és úgyszólván, egész átalánosságban elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Kiemeli, mint lényeges pontokat épen azokat, melyeket előbb említeni szerencsém volt: tudniillik a képesitvényt, illetőleg minősitvényt. Ugyanis egyik sarkpontját, hogy tudniillik képes és minden tekintetben szakértők nyeressenek meg az ügyvédi pályára: a javaslat különösen a jogtudori oklevéllel akarja biztosítani. Ha eltekintünk a legrégibb időktől a mai időkig, azon tapasztalatra kell jutnunk, hogy a mily mérvben szaporodnak a jogtudorok : azon mérvben száll alá a birói s ügyvédi képességek tekintélyes száma f tisztelet a kivételeknek, melyre pedig vajmi nagy szükségünk van. .Ha a birói pályára lépő egyénektől nem kívántatik a jogtudorság, valóban nem lehet, fölfogni, hogy miért kívántatik ezen terhes föltétel teljesítése azoktól, kiknek párhuzamban kell amazokkal állani ? Méltóztatnak tudni, hogy minő nagy költséggel, minő sok időveszteséggel van összekötve egy jogtudori kalap elnyerése, s ha még tűrhető lenne is ezen kitüntetés elnyerése: tény, hogy azon gyakorlati képzettség, mely különösen az ügyvédi képességnél múlhatatlanul kívántatik, még a jogtudorság által elérve nincs. Az eredeti törvényjavaslat a jogtudorság mellett négy évi joggyakorlatot kívánt, előreboesátván, hogy a szükséges állam-vizsgálatok a legjobb sikerrel tétessenek le; a központi bizottság ezzel szemben — a két évi joggyakorlatot ajánlt különvélemény közvetítőjéül — három évi joggyakorlatot fogadott el; mindig föntartván a jogtudorságot, hogy ezen intézkedés a három évi gyakorlat a jogtudorsággal akár összekötve, akár a nélkül menynyiben elégítheti ki azon kívánalmakat, melyek az ügyvédi képességre nézve irányadók: ezt szintén a mindennapi tapasztalat bizonyítja. Áz eddigi gyakorlat szerint minden jogtudorság nélkül két évi joggyakorlat mellett — föltételezve az államvizsgálatok sikeres letételét — elnyerhető volt az ügyvédség. Hogy e képesség hiánya nem épen a jogtudorság, vagy a 3—4 éves gyakorlat hiányában keresendő : ezt mutatja azon számos példa, mely a törvénykezés terén mindazok előtt, kik ez ügyet közelebbről s nagjobb figyelemmel kisérik , minden lépten-nyomon kitűnik, mert példák bizonyítják, hogy e pályán vannak képes és független férfiak, és bizonyítják főleg azt, hogy azon ifjak, kik ezen pályára szánják magukat: jogtndorság nélkül is a szükséges joggyakorlat mellett elég képességet mutatnak föl arra, hogy Magyarország zilált jogviszonyai között az igazságszolgáltatás terén tevékeny tényezőt képezzenek. Én részemről ezen túlságos qualificatiot jelen viszonyaink közt csak azon föltétel alatt tudnám elfogadni: ha meggyőzetném arról, hogy jogtudorság és három évi joggyakorlat nélkül teljességgel nem lehet kilátásunk arra. hogy jóravaló képes és független ügyvédi karunk legyen; de miután ez előttem mindig föltételes és bizonytalan esetnek tűnik föl: nem szeretek az experimentumok ezen terére lépni; nehogy a jogtudorság és három évi joggyakorlat mellett azon ügyvédi kart, mely jelenleg az
