Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-238

238. országos ülés május lő. 1874. 207 Igenis, az államnak kötelessége a visszaélések meggátlásáról intézkedni; de a mi az ez iránti föl­ügyeletet illeti: az, nézetems zerint, a többi honpol­gárok érdekében is az állam-hatóságok közvetlen kötelessége, s ezek nézetem szerint, részrehajlatla­nabbul is gyakorolandják, mint az egyoldalalag érde­kelt kartársak, kiknek kezében az egyenlő kereset­móduak között fejlődni szokott vonzalom vagy ver­sengés következtében a kartársak irányában majd jogtalanul elnézéssé, majd pedig üldözéssé fajulhat. Nem akarván a tisztelt ház türelmét továbbra igénybe venni, bátor vagyok ismételni, hogy a tör­vényjavaslatot ezen általam elmondott okoknál fogva átalánosságban sem fogadhatom el, és bátor vagyok a következő indítványt beterjeszteni: Annak kimondásával, hogy az ügyvédi kamarák alakulására nézve a javaslatban foglalt kényszer mel­lőzésével az önkénytes társulás útja hagyandó fön: atassitassék a törvényjavaslat ezen elvnek megfele­lőkig ujabb szövegezés végett a központi bizottság­hoz vissza. Szeniczey Ödön jegyző (újra fölol­vassa az- indítványt,) Lázár Ádám : Ha igazságszolgáltatásunk jelenlegi állapotát tekintetbe veszszük: annak köré­ben naponta előforduló ferdeségek nem annyira a kü­lönböző szétszórt törvények hiányában; hanem in­kább a kellő képességgel és függetlenséggel nem biró birói és ügyvédi kar tagjaiban keresendő ; a jelen törvényjavaslatot átalánvéve örömmel üdvözlöm, a mennyiben az igazságszolgáltatás egyik hatalmas al­kotó részének az ügyvédi karnak rendezésére van hivatva. Igen óhajtottam volna, hogy a központi előadó ur előtt, vagy legalább utána a tisztelt igaz­ságügyminister ur határozottan kijelentette volna, hogy, tekintettel saját eredeti javaslatára, és az igazságügyi bizottság tárgyalásaiban kifejtett vélemé­nyekre, bizonyos lényeges pontoktól eltérőleg, a köz­ponti bizottság véleményével szemben, miféle állás­pontot szándékozik elfoglalni? Ertem különösön a minősitvény, a fegyelmi bíróság, ugy az átmeneti időben a jelenleg joggya­korlaton lévő ifjaknak az ügyvédi qualificatiora vo­natkozó intézkedéseket. Miután pedig e perczig az igazságügyminister úrtól határozott nyilatkozatot sze­rencsénk nem volt hallani: kötelességemnek isme­rem az előttünk fekvő javaslat fölött átalánosságban véleményemet elmondani. Maga a központi bizottság jelentése az igaz­ságügyi bizottság által beterjesztett véleményre van alapítva, és úgyszólván, egész átalánosságban elfo­gadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Kiemeli, mint lényeges pontokat épen azokat, melyeket előbb em­líteni szerencsém volt: tudniillik a képesitvényt, ille­tőleg minősitvényt. Ugyanis egyik sarkpontját, hogy tudniillik képes és minden tekintetben szakértők nyeressenek meg az ügyvédi pályára: a javaslat különösen a jogtudori oklevéllel akarja biztosítani. Ha eltekintünk a legrégibb időktől a mai időkig, azon tapasztalatra kell jutnunk, hogy a mily mérv­ben szaporodnak a jogtudorok : azon mérvben száll alá a birói s ügyvédi képességek tekintélyes száma f tisztelet a kivételeknek, melyre pedig vajmi nagy szükségünk van. .Ha a birói pályára lépő egyének­től nem kívántatik a jogtudorság, valóban nem lehet, fölfogni, hogy miért kívántatik ezen terhes föltétel teljesítése azoktól, kiknek párhuzamban kell amazok­kal állani ? Méltóztatnak tudni, hogy minő nagy költség­gel, minő sok időveszteséggel van összekötve egy jogtudori kalap elnyerése, s ha még tűrhető lenne is ezen kitüntetés elnyerése: tény, hogy azon gyakor­lati képzettség, mely különösen az ügyvédi képes­ségnél múlhatatlanul kívántatik, még a jogtudorság által elérve nincs. Az eredeti törvényjavaslat a jog­tudorság mellett négy évi joggyakorlatot kívánt, előre­boesátván, hogy a szükséges állam-vizsgálatok a legjobb sikerrel tétessenek le; a központi bizottság ezzel szemben — a két évi joggyakorlatot ajánlt kü­lönvélemény közvetítőjéül — három évi joggyakor­latot fogadott el; mindig föntartván a jogtudorsá­got, hogy ezen intézkedés a három évi gyakorlat a jogtudorsággal akár összekötve, akár a nélkül meny­nyiben elégítheti ki azon kívánalmakat, melyek az ügyvédi képességre nézve irányadók: ezt szintén a mindennapi tapasztalat bizonyítja. Áz eddigi gyakorlat szerint minden jogtudor­ság nélkül két évi joggyakorlat mellett — föltéte­lezve az államvizsgálatok sikeres letételét — elnyer­hető volt az ügyvédség. Hogy e képesség hiánya nem épen a jogtudorság, vagy a 3—4 éves gya­korlat hiányában keresendő : ezt mutatja azon szá­mos példa, mely a törvénykezés terén mindazok előtt, kik ez ügyet közelebbről s nagjobb figyelemmel ki­sérik , minden lépten-nyomon kitűnik, mert pél­dák bizonyítják, hogy e pályán vannak képes és független férfiak, és bizonyítják főleg azt, hogy azon ifjak, kik ezen pályára szánják magukat: jog­tndorság nélkül is a szükséges joggyakorlat mellett elég képességet mutatnak föl arra, hogy Magyaror­szág zilált jogviszonyai között az igazságszolgálta­tás terén tevékeny tényezőt képezzenek. Én részemről ezen túlságos qualificatiot jelen viszonyaink közt csak azon föltétel alatt tudnám elfogadni: ha meggyőzetném arról, hogy jogtudor­ság és három évi joggyakorlat nélkül teljességgel nem lehet kilátásunk arra. hogy jóravaló képes és független ügyvédi karunk legyen; de miután ez előt­tem mindig föltételes és bizonytalan esetnek tűnik föl: nem szeretek az experimentumok ezen terére lépni; nehogy a jogtudorság és három évi joggya­korlat mellett azon ügyvédi kart, mely jelenleg az

Next

/
Thumbnails
Contents