Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-238
208 238. országos ülés május lií. ÍS74. adott viszonyok közt kielégítőnek mutatkozik : még bizonytalanabb helyzetbe hozzuk. A mi az ügyvédi kar függetlenségére, illetőleg az önkormányzat megóvására czélzó kamarai intézmény behozatalát illeti, melyet a központi előadó ur nagyon ékes szavakban adott elő: megvallom az igazat, kezdettől fogva, ugy az igazságügyi bizottság tanácskozásaiban, valamint később, különösen a központi előterjesztések után, bővebben foglalkozva e tárgygyal, valóban nehezen tudom magamat elhatározni arra, hogy a kamarai kényszer föltétlenül elfogadható-e még azon esetben is, ha az által eléretnék azon czél, hogy a birói kar idővel az ügyvédek köréből teremtessék, mely közt és az ügyvédi kar közt. a központi bizottság szerint lényeges különbség van : a mennyiben a vegyesen tervezett fegyelmi biróságnál túlnyomókig a rendes bíróság tagjainak adatik előny; de miután e részben is nagyon nehéz elhatározni és bizonyosan kimondani annál kevésbé lehet azt: vajon a kamarai kényszer által a függetlenség és önkormányzat azon 'mérve megóvatik-e kellőleg, mely szükséges arra, hogy az ügyvédi karból épen oly tekintélyes és független egyének kerüljenek ki, milyenekre a törvényjavaslat czéloz, és melyet különösen azért kell föltartani, hogy ha adott viszonyaink közt megfelelnek minden irányban azon kívánalomnak, hogy az ügyvédi karok azon régi tekintélye és függetlensége, melynél fogva az ország minden hatósága előtt bátran és szabadon működve kivívta magának azon állást, hogy, a mint a tapasztalás mutatja, később fokozatosan tekintélyesebb birói állásokra jutott, azt csakis az ügyvédi karból lehet pótolni. Hogy pedig független birói kar teremtethessék ily kamarai kényszer által: azt fölfogni nem vagyok képes. De nem is hiszem, hogy a kamarai kényszer más czélból inditványoztatnék, minthogy az ügyvédi karnak saját keblében a ministeri eredeti javaslat, és a jogügyi bizottság, véleménye szerint is, csakis az ügyvédi karbal alakítandó fegyelmi bíróság által adassék meg a függetlenség ; de ez nem lehet a czél; mert ha ez a czél, és ettől most lényegileg elüt a központi bizottság véleménye: akkor semmi kivétel és különbség nem lehet indokolva arra nézve, miért hogy a fegyelmi biróság ne kizárólag a rendes bizottságokra bizassék. De ha a fegyelmi bíróságot nem kizárólag saját kebeléből alakítja: akkor ezen czél nem igazolható, és a társulási szellem is annyira korlátoltatok, hogy az ügyvédi oklevél ne legyen elegendő arra, hogy valaki az ügyvédséget gyakorolhassa, hanem kénytelen magát egyik vagy másik ügyvédi kamarába bejegyeztetni. Ezek után azokra, miket Hamm ersberg itt fölho zott, nem szándékozom bővebben hozzászólani; meglehetősen indokolják azok a kérdésnek nagyfontosságát, mely, mint elvi kérdés a jelen esetben mindenekelőtt eldöntendő; mert attól függ minden ezen törvényja» vaslatnál, mivel a kamarai rendszer az, mely mintegy vörös fonál az egész törvényjavaslaton keresztülvonul, a mennyiben minden intézkedés, lajstromozás, áthelyezés, minden kisebb, sőt nagyobb fegyelmi eljárása a kamarai rendszerrel van kapcsolatba hozva. Épen azért, ha ezen kérdés nem a javaslat értelmében, hanem szabad verseny föntartásával, és igy az ügyvédi kamara-rendszernek száműzésével döntetnék el: akkor nem marad egyéb hátra, mint azt az igazságügyministerhez ujabb szerkesztés végett visszautasitani. Részemről ezeket előrebocsátva, és még az átmeneti intézkedések közül a joggyakorlatban lévő ifjúságra vonatkozólag megjegyezve, hogy ha a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani nem akarunk: akkor gondoskodni kell, hogy mindazok, kik tettlegesen joggyakorlatba léptek és azon reményben képezik magukat, hogy minden további akadály nélkül két évi gyakorlat betöltése után ügyvédségre léphessenek : azt akadálytalanul elnyerhessék; mert ha a jogügyi bizottság által a ministerium beleegyezésével szövegezett 114. §. második bekezdése kimarad: akkor nagy jogsérelem követtetik el nemcsak az egyének, hanem az igazságszolgáltatás hátrányára is, mert igy nemcsak azok. a kik azon reményben képezték magukat, hogy bizonyos évek betöltésével ügyvédségre léphetnek; hanem azok is, kik hasoníu körülmények közt ezen pályára akarják magukat szánni, kénytelenek lesznek vagy visszalépni, vagy bírói pályára szánni magukat, és igy az ügyvédi rendezés életbeléptetése, mely főczélia a törvényjavaslatnak : évekre nyujtatik, és igy valóságos hátrányára szolgál ép azon nemzedéknek, mely az ügyvédi pálya fejlesztésére hivatott. Részemről az ily előzmények után. jelenleg megfontolva minden körülményt: ezen törvényjavaslatot átalánosságbau a részletes tárgyalás alantjául nem fogadva el, pártolom Hammersberg Jenő tisztelt képviselő ur indítványát (Helyeslés bal felöl.) Elnök s Följegyezve senki sincsen. Nem tudom, kivánnak-e azok jogukkal élni, kiket a szó megillet ? Tisza Kálmán s Csak azt vagyok bátor kérdezni, hogy bezáratik-e a vita. mielőtt a ministér ur indokait hallottuk volna V (Helyeslés bal felél.) Én legalább azt tartom, hogy — nem mondom, hogy a szabályokkal ellenkezik, mert azokkal nem ellenkezik, — de mégis egy ily fontos tárgynál a parlamenti illemmel ellenkeznék : ha a minister ur érveit n© hallanók, és a vita bezáratnék. (Helyeslés bal felől.) Pauler Tivadar igazságügymí-p nister: Tisztelt ház! Nekem szándékom a vita bezárta után nézetemet e tárgyról elmondani ; de előbb hallani kívánom az ellennézetüek fölszólalásait ?
