Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-238

200 238. országos "lés pedig államszervezetünk érdekében nem látszik előttem helyesnek az ügyvédi kamaráknak hatósági jogkörrel való felruházása. Igen tisztelt igazságügyminister ur erre nézve j indokolásában azt adja elő, hogy ezen intézmény ; fölvételét a javaslatba az ügyvédi kar függetlenségének és tekintélyének szempontja ajánlja. Az ügyvéd függetlensége előttem is, mint már mondani szerencsém volt, igen lényeges szempont; de azt tartom, hogy épen azon kényszer, melynélfogva annak, a ki hivatását akarja gyakorolni, bizonyos testület fönhatósága alá kell magát vetni: épen ez ejt tetemes csorbát az ügyvéd függetlenségén. Alig néhány éve e teremben ékes beszédek hangoztattak a birói függetlenség és részrehajlatlanság mellett, mely a választás által állítólag kellőleg nem volna biztosítható. Ezért kellett a nemzet egyik ősjogáról, biróválasztási jogáról lemondani, és irne most már az igazságtigyminister ur is, ezen törvényjavaslat indokolása szerint, garantiát keres az ügyvédek részére saját kinevezett bíróinak önkénye ellenében, és szükségesnek látja az ügyvédeket saját választott hatóságok fölügyelete és bíráskodása alá rendelni. Én egyátalában nem tartoztam a birói kinevezések pártolói közé; de nem osztozhatom az igen tisztelt igazságügyminister urnák ezen aggodalmában, és azon niesgyőződésbcn vagyok, hogy minden állampolgárt, ugy az ügyvédeket is. csakis a rendes birősági eljárás és hatáskör óvhatja meg leginkább az önkény és részrehajlás ellen, s az üg}'védek függetlenségének leginkább megfelel az. hogy ők is egyedül azon birói hatóságnak legyenek alávetve, a melynek minden más állampolgár, és nem alkalmaztatik ki rajok ezenfelől egy külön hatóságnak bíráskodása. A mi az ügyvédi kamara tekintélyét illeti, tisztelt ház. mindenekelőtt az a nézetem, hogy a törvényhozásnak nem föladata az állampolgárok egyikmásik osztályának részére tekintélyt biztosítani, és nem is hiszem, hogy egy ily intézkedéssel czélt lehessen érni. A tekintélyt csakis az egyéni tulajdonságok járuléka, és az ügyvédeknek is épen ugy kell a tekintélyt saját személyes tulajdonságai által megszerezni, mint akármely más állampolgárnak. Nézetem szerint a többi állampolgárra nézve sérelmes lenne, és a jogegyenlőségnek meg nem felelne az, ha a polgárok egyik vagy másik osztálya részére a törvény biztositana tekintélyt; azonban azt sem találom, hogy eddigelé az ügyvédi kar az őt megillető tekintélyt nélkülözte volna. Nyilvános életünkben, ugy a törvényhatóságok, mint a törvényhozás termeiben, az ügyvédi kar mindig meg tudta azon tekintélyt tartani, a mely őt képességénél fogva megillette, s vajon nem épen fényes bizonyiték-e az ügyvédi kar tekintélye és befolyása mellett az május 15. 1874. is, hogy most előttünk oly törvéíijjavaslat fekszik, melynek egyik bevallott ezélja az ügyvédi kar neszére tekintélyt biztosítani. A törvényjavaslatnak azon intézkedésében, a mely szerint az ügyvédi kar bizonyos autonómiával ruháztassák föl, és saját testületének fölügyelete és bírósága alá helyeztessék : ezen nézetnek pártolói bizonyos szabad elvi intézkedést látnak, mely az önkormányzati elvnek terjesztésére szolgál, és e tekintetben a külföldi államok példájára hivatkoznak. Készséggel beismerem, tisztelt ház, hogy azon államokban, a hol átalános területi önkormányzat nem létezik, és a hol, mint a Lajthán-tuli tartományokban is, a törvényhozás nincs tisztán népképviseleti alapra fektetve, hanem érdek- és osztályképviselet létezik: az egyes osztályoknak adott önkormányzat lehet haladás; lehet az önkormányzat érdekében szabadelvű intézkedés, lehet az állam omnipotentiája ellenében némi garantia; de nálunk, a hol a viszonyok máskép állanak: nem. Nekünk van önkormányzatunk, melyet, nézetem szerint, fejleszteni és az állami igazgatás minden ágazatára lehetőleg kiterjeszteni kell. Nálunk a törvényhozás alaj)ja a tiszta népképviselet. ily viszonyok között egyes osztábyok autonómiája a jogegyenlőségnek, és a már létező minden polgárra egyenlően kiterjesztett önkormányzatnak csak ártalmára lehet, és viszonyaink közt az ügyvédi kar külön testületi autonómiáját, különhatóságát legfölebb azok állithatják haladásnak, a kik a virilismus életbeléptetésében szabadelvű intézkedést láttak. A központi bizottság tisztelt előadója az ügyvédi kar tekintélye mellett annak erkölcsi súlyát emelte ki, és a kamara-intézménynek üdvös hatását erkölcsi fölügyeletre nézve emlité, és ebből azt következteti, hogy, a mennyiben eddigelé az ügyvédi kar erkölcsi jelleme gyanúsításoknak volt kitéve, és erkölcsi hitele talán nem volt olyan, milyennek lennie kellene, hogy ez mellőztessék és az ügyvédi kar hitele emeltessék: szükséges az ügyvédi karra bizni a fölügyeletet, és a íegyelmi hatóságot saját tagjai fölött. Teljesen osztozom az előadó ur azon nézetében, hogy a kiváló állásnál fogva, mely az ügyvédnek az igazságszolgáltatás terén az állam által adatik, egyszersmind szükséges a fölügyelet: nehogy ezen kiváló állással visszaélés történjék; elismerem azt is, hogy eddigelé a rendezetlen állapotban a visszaélések talán gyakoriabbak voltak: sem mint átalában az ügyvédi kar erkölcsi hitele kívánatossá tenné ; de épen ebből, bocsásson meg tisztelt képviselő ur, nem tudok azon következésre jutni, hogy mivel eddig a kar kebelében visszaélések fordultak elő : ezentúl azoknak meggátlására épen a kart kelljen fölhatalmazni a fölügyelettel és fegyelmi hatósággal