Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-237

184 237. országos ülés május 13. 1874. A j,Le Temps" ezimü franczia lapban közölt hivatalos jegyzék Beust gróf akkori külügyminister által Metternich herczeg párisi nagykövethez a közlött szövegben csakugyan intéztetett, és igy hi­teles ; de midőn ennélfogva a tisztelt képviselő ur első kérdésére igennel kell felelnem: nem ismerhetem el helyesnek a következtetést, melyet a tisztelt képvi­selő ur ezen jegyzék némely tételeiből levont; sőt a külügyministerium részéről szerzett biztos adatok és értesülések alapján egész határozottsággal állit­hatom, hogy az osztrák-magyar monarchia és Fran­cziaország között véd- és daczszövetség, — mit a tisztelt képviselő ur ezen jegyzékből kiolvasott, — nem létezett. Igenis történtek ez irányban ismételten kísér­letek; de ezen kísérletek eredményre nem vezettek, és a két állam kormánya között ilynemű titkos egyezmény létre nem jött, alá soha nem íratott. A kérdéses jegyzéknek azon tétele tehát, a melyben az 1869. év folyamában tett ígéretekre történik hivatkozás: nem vonatkozhatik egyébre, mint azon nyilatkozat cserére, mely a két hatalmasság közt 1869-ben csakugyan megtörtént, és melyben a két hatalmasság mindegyike azt Ígérte, hogy egymás előleges értesítése nélkül más hatalmasságokkal egyezkedésbe bocsátkozni nem fog. Miután azonban a tisztelt képviselő ur azt is kivánja tudni: vajon ezen alkudozásokról birt-e az akkori magyar kor­mány tudomással? meg kell jegyeznem, hogy a magyar kormány ezen alkudozásokról tudomással nem birt; ebből azonban Beust gróf ellen kö­vetkeztetést vonni nem lehet; mert a fönálló tör­vénynél és a dolog természeténél fogva alig lehet föltenni azt, hogy azon esetben, ha ezen alkudozá­soknak eredménye egy szerződés megkötése lett volna: annak megkötése és aláírása előtt a magyar kormánynak ne nyújtatott volna alkalom arról ér­tesülni, és törvényen alapuló befolyását arra érvé­nyesíteni. Ez válaszom a tisztelt képviselő urnák. Irányi Dániel: Tisztelt ház! A tisztelt niinisterelnök ur feleletének azon részét szives tudo­másul veszem, miszerint azon titkos kötésről, melyről Beust gróf a maga levelében emlékszik, a magyar kormánynak, az akkori magyar ministeriumnak tudo­mása nem volt, annál kevésbé pedig volt benne része. Azonban nem fogadhatom el a tisztelt minister­elnök urnák magyarázatát a Beust gróf levelében emiitett kötés természetéről és annak horderejéről. Miként nevezzünk egy oly kötést, tisztelt ház! a melynek értelmében egyik fél a másiktól azt kívánja, hogy háború esetén neki segélyt nyújtson? miként nevezzünk oly szerződést, a melynek értelmében az egyik fél a másik ügyét a magáénak nevezi akkor, midőn azon másik fél háborúba keveredik? Ha ez nem véd- és daczszövetség: akkor én, tisztelt ház! nem tudom mit nevezzünk annak. Még csak pusztán védszövetségnek sem lehet nevezni, mert ha pusztán védszövetség leendett: akkor Beust gróf a helyett,, hogy azon nehézségekre utalt volna, melyek által az igért segély-nyújtásban akadályoztatik: egyszerűen arra hivatkozik vala, hogy nem létezik casus foederis, hogy szövetség esete nem forog fön. Ha pedig csak egyátalán fogva eszmecsere lett volna köztük : akkor egyszerűen azt mondta volna: miként kívánhattok tőlem segélyt? én segélyt nem ajánlottam. Ha tehát hiteles azon levél, — pedig a tisztelt minister ur hitelesnek ismeri el: akkor hiteles mindaz, mi abban foglaltatik, akkor kétséget nem szenved, hogy 1869-ben kötés történt a két feje­delem közt, oly kötés, melynek erejénél fogva egyik fél, — Francziaország, — segélyt követelhetett a másiktól. Ezt a nemzetközi jog másnak, mint véd­és dacz-szövetségnek nem nevezheti. Annálfogva a ministerelnök ur nyilatkozatának ezen része engem teljességgel ki nem elégít. Én, mint interpellatiomban, ugy most is azt mondom, hogy az, ki ily titkos szerződést kötött : azért igenis felelősséggel tartozik. Felelősséggel tartozik először azért, mert az 1867: XII. törvény­czikk, nem tudom, hányadik §-sa értelmében azt a magyar kormány hire, tudta és beleegyezése nélkül kötni nem volt szabad; másodszor azért, mert ezen kötés Magyarországnak, sőt az osztrák birodalomnak is életérdekeit mélyen sértette és koczkára tette. Nem mi, a kik Magyarország teljes független­ségét követeltük mindig, és míg helyre nem állít­tatik, fogjuk is követelni: önök akarták uraim, hogy Magyarország legfontosabb ügyei, a külügyek és hadügyek a magyar kormány és a magyar törvény­hozás közvetlen hatáskörétől elvonassanak és azok vitele a közös ministerekre, azok ellenőrzése az úgynevezett delegatiokra bizassék. A magyar kormány kijelentvén, hogy ezen kötésben neki semmi része nem volt: természetesen azért felelősséggel nem is tartozik; de annál súlyosabb felelőség terheli azt a ki ezen titkos szerződést megkötötte, mert ezen szerződés nyilván és világosan háború esetére szól, mert ezen szerződés által, — mint mondám, — Magyarország, sőt az osztrák birodalom életérdekei is koczkára tétettek. Magyarországnak és a Lajthán-tuli tartomá­nyoknak békére van szüksége és a békének föntar­tására és ápolására. Háborút nem akarhatott más. mint egyrészt a soldateska, hogy Sadováért boszut álljon; másrészt bizonyos magas körök, hogy a porosz királyi háznak fölemeltetését és az osztrák birodalomnak a német szövetségből való kizáratását megboszulják. Ezért Beust gróf felelőségre vonandó. Annálfogva, miután ezen országgyűlés hatás­köréhez fájdalom! nem tartoznak a külügyek, és a külügyérek számon kérése nem e helyen történik: a számoltatás kötelessége a delegatiot illeti, melyet

Next

/
Thumbnails
Contents