Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-235
235. országos ülés május 9. 1874. 165 bizalmatlanságot s elégületlenséget szül. — Besztercze-vidék közönségének előterjesztése nem csupán a nép érdekében, hanem az állam javára is van irányozva, mert az állam főföladata az állampolgárokat jogaikban védeni, művelődésüket előmozdítani, boldoggá s elégültté tenni őket; mert csak elégült, legszentebb jogaikban védett polgárok áldozzák készséggel vagyonukat és verőket a közös haza védelmére, s megtartására. A hazát, mint egy atyai házuknak kell hogy tekinthessék, melyet, mint egyenjogú gyermekek védeni és megtartani kötelezve érzik magukat; ha ily érzelmek lelkesítik valahány polgárokat: akkor lesz az állam belülről erőssé és hatalmassá, kívülről pedig tiszteltté. Oly érzelmekkel s reményekkel valának eltelve a haza szász polgárai is, midőn az 1867-ik évben az ősi magyar alkotmány helyreállíttatott; ők is reményteljesen s örömrivaígással fogadták a szabadság napját, s örömest vetették alá magukat mindazon áldozatoknak, melyeket a haza föntartása igényel, mivel alkotmányos, történelmi alapon nyugvó államtól ép oly történeti, és rajok nézve ép oly szent jogaik biztos védelmét várták, mint jó hazafiak. Mély fájdalommal nyíltan ki kell itt mondanom: a hű, áldozatkész szász népben a reménylett szabadság, az alkotmány nyújtotta vívmányok fölötti örömzaj csakhamar el fog hangzani; mert történeti, hét század óta használt, még az 1842-iki és 1848-iki országgyűléseken biztosított joguktól, hogy anyanyelvüket hivatalos nyelv gyanánt szabadon használhassák : meg vannak fosztva, a szándékolt megye kikerekités alkalmával más fontos jogaik megtámadvák; ez által saját nemzeti művelődésük ápolásában akadályozva vannak, és szellemi elsatnyulás áldozatává lesznek; mert nincs az embernek szentebb joga, mint anyanyelvének használata, mint nemzetisége. Ezen szent jogokért a nemes magyar nemzet nemeslelkü bátorsággal vivott küzdelemben magasztos győzelmet nyert, s megnyerte ezzel Európa minden szabadságszerető férfiának tiszteletét; mert méltán föl lehetett tenni, hogy az önjogért vivott küzdelem az idegen jog tiszteletére is föl fogja emelni. Ezen, nézetem szerint, a nem-magyar polgárok egy keserű tapasztalással gazdagabb lettek; a küzdelem nem az állam összes polgárainak jogaiért és szabadságaiért, hanem csak kizárólag a magyar államegységért folyt; a nem-magyar nemzetiségeket mostoha gyermekek gyanánt tekintik, s jogaikban mólyen sértik; s azt kérdem: oly szilárd lábon áll-e ma a magyar állam pénzügyi viszonyaira nézve, hogy valamennyi nem-magyar rokonszenvét nélkülözheti, s lehetséges-e a nem-magyar állampolgároktól anyanyelvük használatának szent jogát huzamosb időre megtagadni? Bizonyára nem! ez oly természetellenes helyzet volna, mely az állam minden erejének föloszlását vonná maga után. Midón tékát Besztercze-vidék közönsége a mélyen tisztelt képviselőházat kéri, hogy az 1868-ik évi XLIV. törvényczikket, mely a népet legszentebb érzelmeiben mélyen sérti, s a közigazgatást és törvénykezést neheziti, — alkotmányos utón módosítsa, s addig az 1868-ik évi XLIV. tv.-cz. 5. §-ában és az 1869-ik évi IV. tv.-cz. 6. §-ában foglalt kivételes határozmányokat érvényesítse: nem volt szándéka államellenes, hanem épen az állam érdekét tartá szem előtt; a nép elégületlenségét akarta megszüntetni, s a közös haza iránti szeretetet a áldozatkészéget ébren tartani s erősbiteni; nem hallgathatott; mint szabad polgárok képviselete intős kérőszavát a közjó érdekében föl kellett emelnie : mert csak a rabszolgának átkos sorsa igazságtalanságot hallgatva tűrni el. Ennélfogva azon indítványt bátorkodom tenni, miszerint: Besztercze-vidék közönségének előterjesztése tekintetbevétel végett szolgáltassák át a belügyministernek. Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! Beszterczevidékének kérvényében három j>ont fordul elő. Az elsőben az ellen tesz panaszt a vidék, hogy a belügyminister Beszterczevidék közönségétől azt kívánta, hogy jegyzőkönyveit magyar nyelven terjeszsze föl, illetőleg, hogy a magyar szöveget hitelesítse. Ezt Beszterczevidék sérelmesnek találja magára, mert — úgymond — ezen közönség legnagyobb része nem érti a magyar nyelvet, következőleg oly szöveget kénytelen hitelesíteni, melyet nem értve, tulaj donkép annak tartalmáról meggyőződést sem szerezhet magának. Ha arról volna szó, tisztelt ház! hogy e tárgyban törvény alkottassák, ha a tisztelt képviselő ur ez alkalommal hangsúlyozná azon nehézségeket, melyek küldői körében fölmerülnek : akkor megengedem, hogy fölszólalása nem volna egész jogosulatlan, vagy legalább meg lehetne azt érteni; de, midőn fönálló törvény végrehajtásáról van szó: akkor nem az a kérdés, hogy Beszterczevidék szempontjából mi kívánatos, vagy mi nem? hanem, a mit a világos törvény rendel; (Helyeslés.) a törvény pedig, a mint azt a tisztelt képviselő ur sem tagadhatja, valamennyi törvényhatóságra kimondja, hogy jegyzőkönyveiket magyar nyelven kötelesek vezetni, illetőleg ezen nyelven fölterjeszteni. A belügyminister annálfogva nem tehetett máskép, mint a hogy cselekedett, és az ezen rendelkezés elleni panasz, véleményem szerint, a törvényes alapot nélkülözi. {Élénk helyeslés bal felöl.) Máskép áll a dolog azonban, nézetem szerint, a második pontot illetőleg. A második pontban jelesül az ellen tesz kifogást Beszterczevidék közönsége, hogy az igazságügyminister megbízottja, ki a törvényszékeket látogatta, azt követelte, hogy
