Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-235
166 236. országos ülés május ». 1874. a beszterczevidéki egyes bíróság, valamint az ottani elsőfolyamodásu törvényszék is kizárólag a magyar nyelvet használja. Ha az 1869-iki törvényt az 1868-ikival öszszevetjük: akkor, véleményein szerint, lehetetlen nem adnunk igazat Beszterczevidékének, midőn ezen intézkedést a törvénybe ütközőnek mondja. Az 1868: XLIV. törvényczikk 13 §-a igaz ekkép szól: „az állam kormánya által kinevezett minden bíróságok hivatalos nyelve kizárólag a magyar"; az egy évvel később, tudniillik 1869-ben a birói hatalom gyakorlásáról alkotott törvény azonban a 6-dik §-ban, mely a birói qualitícatiot foglalja magában, jelesül a d) pont ezt rendeli: „birói hivatalt oly magyarországi honpolgár viselhet, a ki d) az 1868: XLIV. törvényczikk rendeletének megfelelni képes, melynek 13. §-a ezentúl is csak a felsőbb bíróságokra értendő". Világos ennélfogva, hogy az 1868. törvénynek azon rendelete, mely a magyar nyelvet kizárólagosnak declarálja: csupán a királyi táblára és a curiára értetik. Ez a törvényitől önkényt következik. A 3-dik pontban ismét oly sérelmeket hoz elő Besztercze-vidék közönsége, melyek az 1868. évi úgynevezett nemzetiségi törvényben foglaltatnak, és a vidék közönségének nézete szerint sérelmesek: jelesül, hogy az ügyvédek a magyar nyelv használatára kényszeríttetnek, és fölhoznak még egyéb sérelmeket is. Erre ugyan azt jegyzem meg, mit az első pontra; azt tudniillik, ha a dolog törvényen gyökeredzik: ez alól egy minister nem mentheti föl a törvényszéket és a vidéket. A mi egyébiránt Besztercze-vidékének és az előttem szólott képviselő urnák azon óhajtását illeti, hogy az 1868: XLIV. törvény revisio aiá vétessék, erre nézve, őszintén szólva, nézetem az, hogy én a íiiagyar közjog szerint oly törvényt, mely örök időkre van alkotva és megmásithatlan: nem ismerek, következőleg nem tartom megmásithatlannak az 1868: XLIV. törvényt sem. De más kérdés először az: vajon szükséges-e valamely törvény megváltoztatása; másodszor: vajon az időpont kedvező-e arra vagy nem? mert igen sok függ attól is, hogy mely időben kívántatik valamely törvény megváltoztatása? Nem bocsátkozom az első kérdés fejtegetésébe. Én azt hiszem, hogy ha a nem-magyar ajkú nemzetiségek földeritik azt, hogy az 1868: XLIV. törvényczikk egyes rendelkezései az ő méltányos és igazságos kívánalmainak nem felelnek meg: a magyar törvényhozás nem lesz idegen azon törvényt e részben módosítani. De alig hiszem, hogy erre a jelen pillanat alkalmas. Nem akarok recriminálni; de annyit szükséges megemlítenem, hogy a kedélyek, és pedig talán nem a mi hibánk folytán, annyira föl vannak izgatva, annyira ingerültek, hogy ezen kérdésnek e pillanatban való szőnyegre hozatala talán inkább olajat öntene a tűzre; nem hogy a nem-magyar ajkú nemzetiségek kívánalmainak megfelelne. Ennélfogva, ha szabad őszinte tanácsot adnom tisztelt barátaimnak, azt mondom: ne vitassák jelenleg ezen kérdéseket, hanem kövessenek el a maguk részéről is mindent arra nézve, hogy a megzavart egyetértés minél előbb helyreállíttassák. Ne nevezzék a magyar fajt a nem-magyar ajkú nemzetiségek kebelében ázsiai barbároknak, ne nevezzék őket Ázsiából idejött barbároknak, ne gúnyolják a magyarokat, ne állítsanak föl oly követeléseket, melyek kielégítése lehetetlen, ne ingereljék a kedélyeket; hanem — mint mondám •— kövessenek el mindent a létező félreértés elkerülésére, és ha akkor innen és túlnan is a kellő higgadtság meglesz, és ki fogják mutatni, hogy az 1868. törvényczikk némely rendeletei nem méltányosak: akkor, ugy hiszem, a magyar törvényhozás, mint 1868-ban, ugy jövőre is hajlandó lesz igazságos és méltányos kívánságaik kielégítésére. Elnök: Szólásra senki nem lévén fölirva, ennélfogva e tárgyban a tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Dániel Ernő előadó ; A kérvényi bizottság részéről csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy e módositvány, vagyis inkább indítvány, melyet Decány képviselő ur beadott: nélkülözhető volna, mert alig lehet föltenni, hogy egy oly kérvényt, melyet a képviselőház a ministeriumhoz áttesz, a ministerium azt tekintetbe ne vegye. Azért kérem a módositványt elhagyni és a kérvényt a ministeriumnak kiadatni. Elnök: A kérvényi bizottság Beszterczevidéke kérvényét egyszerűen a belügyministernek kiadatni véleményezi, és Decány képviselő módositványát elvettetni kéri. Elfogadja-e a ház a kérvényi bizottság véleményét? (Elfogadjuk!) Kik elfogadják szíveskedjenek fölállani. (Megtörténik.) A kérvényi bizottság véleménye elfogadtatik. Dániel Ernő előadó (olvassa a 8-ih számtól a 16-ik sorszám alatt lévő kérvényeket, melyekre vonatkozólag a kérvényi bizottság véleménye elfogadtatott. Olvassa a 17-ik sorszám alatt a betegápoló irgalmas-rend főnökének kérvényére, — melyben növendékeinek a tényleges katonai szolgálat alóli felmentését kéri, — a bizottság véleményét, mely szerint a honvédelmi ministeriumnak kiadatni véleményezi.) Lázár Ádám: Szándékom lévén egy módositványt benyújtani, bátor leszek azt igen röviden a következőkben indokolni. A beteg-ápoló irgalmas-rend Magyarországon több mint 200 év óta a szenvedő emberiség és haza javára béke és háború idején sikerrel működik, ez köztudomású tény. Ezen intézetbe a 18.
