Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-235

IC4 235. országos ülés május 9. 1874. szabad királyi város panaszáról, mely a b. Majthény László kir. biztos által elkövetett törvénytelenségek orvoslását kérte: e háznak akkori határozata értelmében mielőbb jelentést tegyen. Elnök: Ki fog nyomatni, a tagok közt szétosztatni, és annak idejében fölvétele iránt a ház intézkedni fog. Szögyény László előadó: Tisztelt ház! Van szerencsém az állandó igazoló bizottság nevében jelenteni, hogy a bizottság tárgyalás alá vette Szontagh Pál megbizó-levelét, s azt ugy tartalmára, mint kiállítására nézve kifogástalannak találván, Szontagh Pál, a szabályszerű 30 nap föntartása mellett, végleg igazolandó. (Éljenzés bal felöl) Elnök: E szerint Szontagh Pál, a szabályszerű 30 nap föntartása mellett, az igazolt képviselők sorába fog fölvétetni, miután pedig, a VIII osztályt kivéve, a többi osztályokban a képviselők teljes számban vannak, Szontagh Pál a VIII. osztályba osztatik be. Máday Sándor előadó: Tisztelt ház! Van szerencsém a központi bizottság jelentését beterjeszteni a kir. közjegyzőségről szóló törvényjavaslatnak hozzá utasított 54. §-áról, s kérem azt kinyomatni, s tárgyalás végett határnapot kitűzni. Elnök: Ki fog nyomatni, a tagok közt szétosztatni, s tárgyalása iránt a ház annak idejében fog intézkedni. Következik a kérvények XLII. sorjegyzékének tárgyalása. Dániel Ernő: Tisztelt ház! Van szerencsém a kérvényi bizottságnak véleményes jelentéseit a XLII. sorjegyzékben foglalt kérvényekre nézve a következőkben előterjeszteni. (Olvassa as 1 — 6. sorszámok alatti kérvényeket, melyekre nézve a kérvényi bizottság véleménye elfogadtatik. Olvassa továbbá a 7. sorszám alatt Besztercsevidékének as 1868: XLIV. törvényczikk alkalmazása és módosítása iránti kérvényét, mely a belügyministernek kiadatni véleményeztetik.) Decany Károly: Tisztelt ház! A kérvényi bizottság indítványozza, hogy a tárgyalás alatt lévő előterjesztés adassék át a belügyministernek; én is csak ezt kívánom, és nem is szóltam volna e tárgyhoz; de mivel a mélyen tisztelt képviselőház múlt évi deczember 6-án tartott ülésében Segesvárszék közönségének előterjesztését, — melyben az a mélyen tisztelt képviselőházhoz azon kéréssel folyamodott, hogy méltóztatnék a felől intézkedni, miszerint az 1868-ik évi XLIV. törvényczikk rendelkezési utón ne tétessék még sulyosbbá, s hogy ezen törvényt az állam valódi érdekeit s Magyarország különböző néptörzsei igényeit tekintetbe vevő módosításnak vesse alá, — a kérelmi bizottság indítványára állítólag formahiba miatt visszautasította: mégis képviselői kötelességemnek azzal bátorkodom megfelelni, hogy Besztercze-vidék közönsége előterjesztésében foglalt ugyanazon kérelmeket támogassam. Ezt annál bátrabban teszem, mivel ezen kérések igazságos és méltányos voltáról s a fölsorolt okok" helyességéről teljesen meg vagyok győződve. Ez az előterjesztés sem alaki, sem kifejezésbeli hibában nem szenved. Besztercze-vidékének közönsége csak azt mondta el benne, a mire joga van, s a mit elmondania, mind ezen törvényhozás lakosságának, mind a magyar államnak érdekében kötelessége. Világos és szabad szavakkal szólott, mikéut szabad férfiakhoz alkotmányos államban joguk öntudatában illő ; a benne fölemiitett sérelmeket és kéréseket nem a tiszti testület mondja el saját érdekében, hanem az egyes községek és a város szabad és független képviselői a lakosság érdekében, mely ezen vidéken tiszta német, s a magyar nyelvet egyátalában nem érti. Ez a lakosság az 1868: XLIV. törvényczikk nyomasztó volta 3 e törvénynek rendeletek utján történt ok nélküli súlyosbítása által igazságtalan és mélyen sértő elnyomást szenved ; mert leglényegesebb alkotmányos joga gyakorlásában van akadályozva a törvényhatóság belügyeinek tárgyalásában s eldöntésében. Az egyes községek s a város képviselői eddig örömest s készséggel vettek részt az egész lakosság érdekében szükséges tárgyalásokban, a belügyminister azon rendelete alkalmazásával, hogy a jegyzőkönyvi nyelv a magyar legyen, s érvényes gyanánt a magyar szöveg hitelesíttessék: ezen gyűléseket csak gyéren fogják látogatni, s a tárgyalás a határozatképes szám hiánya miatt gyakran lehetetlen lesz; mert az anyanyelv használatában való nyomás mélyen sértő, s lelkiismeretes embertől nem lehet megvárni, hogy oly jegyzőkönyvet hitelesnek nyilvánítson, mely tőle nem értett nyelven van írva; itt a törvény kényszerítő ereje is megszűnik, mert lehetlenségekbe ütközik. Amint czélszerünek tartom, hogy a felsőbb törvényszéknél az államnyelv használtassák: ép oly nyomasztó és hátrányos a népre nézve az első-folyamodásu bíróságoknál a magyar nyelvnek kizárólagos használata; az erre vonatkozó rendelet szerint a feleknek idézéseket, értesítéseket magyar nyelven kell kézbesíteni; a felek nem értik az irat tartalmát, s az egész helységben senki sem tudja megmondani nekik; ennek folytán határnapokat mulasztanak el s nagy kárt szenvedhetnek. A 7-ik §. az ügyvédeknek csak a magyar nyelv használatát engedi meg, s ezzel a feleknek lehetetlenné teszi a képviselőjük fölötti őrködést, s az igazságszolgáltatás valamennyi, a magyar nyelvet nem értő polgároknak nem jótétemény többé, mert jogbiztonság s az állam intézményeiben való bizodalom helyett a jogi védelem akadályozását, s annálfogva