Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-232
136 232. országos ülés május 4. 1874. magyar nyelven szerkeszteni? Ez oda vezetne, hogy nem lehetne más, mint magyar nyelven szerkeszteni mindazon okiratokat, a melyekre nézve a közjegyzői kényszer kimondva van; pedig ezek, ha nem is nagyon nagy terjedelmű, de igen fontos viszonyait érintik a magánosoknak. Azt monda a kisebbségi vélemény egyik aláírója, hogy itt nem magán-okiratokról van szó, és itt nincs analógia arra nézve, mi a magán-perlekedésekben a törvényszékre nézve mondatik; mert a törvényszékek mindeg3 r ikének megadatott az, hogy nem-magyar nyelven is járhasson el; de csak saját körében, mert ha valaki saját körén tul akar folyamodni, vagy átiratot akar küldeni: ennek vagy magyarul kell történni, vagy — a mint maga is hozzátette — azon törvényhatóságoknak valamely más jegyzőkönyvi nyelvén, tehát itt is az van: valamely más jegyzőkönyvi nyelv, a mely pedig nem magyar. (Helyeslés,) De a mi az érvényességet illeti, hogy a közjegyzői okmány érvényes az egész országban, az pedig, a mely a bíróságok részéről történik, az csak egy kerületre vonatkozik: engedelmet kérek, én megfordítva látom a dolgot; én épen állami szempontból sokkal nagyobb dolognak, sokkal nagyobb concessionak tartom azt, a mi megadatott az által, hogy a királyi kinevezéstől függő törvényszékeknél is történhessenek ily levelezések, hogy a legfelsőbb törvényszékek is tartozzanak nem-magyar okmányokra Ítéletet alapítani: mint azt, hogy magán-felek a jegyzők előtt irataikat saját nyelvükön szerkeszthessék. (Élénk helyeslés.) , De utoljára is, mi adja meg a közjegyzői okiratnak ezen átalános országos érvét? Az, a mi előttem föl volt hozva, a fejezet és a hitelesítő clausula. (Helyeslés.) Ezen törvény kiköti, hogy ennek mindenesetre magyarnak kell lenni, s ezt helyesen teszi, mert ez által ráüti a magán-okmányokra a magyar államiság bélyegét; de ennél továbbmenni,. és azt követelni, hogy az egész okmányt se lehessen fölvenni az illető felek nyelvén : ez egyfelől megrontása lenne a törvényben adott szónak, másfelől szükségtelen, és harmadszor a nem-magyar-ajku polgárok magán-ügyeinek végzését véghetetlenül hátráltatná. Ezekből kiindulva, Boncs Döme képviselőtársam módositványait fogadom el, és annál inkább elvetem a kisebbség véleményét. (Élénk hosszas helyeslés.) Goszman János: Tisztelt ház! (Zaj. Eláll! Halljuk!) Megvallom, nem szólottam volna, ha nem hallok oly dolgokat, melyek belsőmet sértik. (Halljuk!) Végtelenül sajnálom, hogy ez a dolog a nemzetiségi térre vitetett át. Ez abból származik, mert a kérdés érdeme nincs tisztában mindenki előtt. A kérdés érdeme abban áll, hogy ezen uj intézmény által kedvezmény adassék a végett, hogy az az ország népe előtt minél kedvesebbé legyen, és a nép ennek segélyét minél erősebben használja. Nem nemzetiségi kérdés az, ha az kívántatik, hogy példátrf Temesmegyében tudjon románul az, a ki közjegyző akar lenni. Ez nem kedvezmény a román nemzetiség számára; hanem kedvezmény a közjegyzői intézőmenynek; mert ha az illető közjegyző tud románul, a hol románok laknak: minden ember bizalommai fog hozzá járulni, és annál több jövedelme lesz; (Derültség.) ha pedig nem tud, egy fillérben sem fog részesülni. Ennyit akartam mondani, és azt, hogy ne méltóztassék mindenből nemzetiségi kérdést csinálni (Helyeslés. Szavazzunk!) Szakácsi Dániel: Tisztelt ház! (Nagy zaj. Eláll!) A jelen törvényjavaslat czélja az, hogy az igazságszolgáltatás gyorsabbá tétessék. Ugyan édes tisztelt képviselőház! (Hosszas élénk derültség.) Nyert-e ily intézkedésekkel valamit a magyar állam, ha a nemzatiségek kizáratnak a törvény hatása alól ? Bizonyára semmit. Arra kell törekednünk, hogy mindnyájan, kik az államnak polgárai vagyunk, a behozott intézmény iránt bizalommal viseltessünk. (Folytonos nyugtalanság.) Én részemről csak ugy látom elérhetőnek a czélt: ha Boncs tisztelt képviI selőtársam módositványa fogadtatik el, melyet én ' elfogadok. (Szavazzunk!) t Paczolay JánoS Tisztelt ház! (Sza-r vazzunk! Halljuk!) Ha a közjegyzőségről szóló törvényjavaslatnak csak 2-ik §-a van tárgyalás alatt, akkor nem szólok; de ha mindkettő együttesen tárgyaltatik : akkor lehetetlen a központi bizottság jelentését szó nélkül hagynom. Elfogadom az első fölszólaló tisztelt képviselő ur azon állítását, hogy szerencsétlenség Magyarországra nézve, miszerint az ország különböző nemzetiségű lakosokból áll. De ebből nem következik az, hogy mivel ily állapotban vagyunk: ezen szerencsétlen állapotot iparkodjunk még szerencsétienebbé tenni. Már pedig, ha az országban azon állapotokat tartjuk fön, és folytonoj san azon állapotnak kedvezünk, melyben nem fognak ügyekezm az emberek a magyar nyelvet megtanulni : akkor maholnap odajutunk, hogy ezen országot teljesen lehetetlen lesz kormányozni. S épen azért, mert kell egy közös nyelvűek lenni, melyen az ország kormányoztassák, s az ország polgárai egymás közt érintkezhessenek : szükséges, hogy a magyar nyelv használtassák minden közös intézményeknél, és pedig használtassák mulhatlanul és parancsolólag. Nem arról van itt szó, hogy az ország magán-polgárai miként érintkezzenek egymással, és mely nyelven fogalmazzák egymás közti jogviszonyaikra vonatkozó okmányaikat; nem arról van szó,, hogy a hiteles okmányok mely nyelven állíttassanak ki: mert ez mind semmi; hanem sző van az okmányokról, melyektől ezer forintig terjedő büntetés } alatt nem lehet megtagadni a végrehajthatást, és
