Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-232

126 232. országos ülés május 4. 1874. zatnak.: az eljáró biróság eljárását, nem tekinthetem másnak, mint az egyeseknek a biróság részéről való zaklatásának. így állván a dolog, a mentelmi bizottság érintetlenül hagyott mindent, a mi a törvényszék jogkörébe tartozik, egyedül a zaklatás kérdését vévén szemügyre és azon souverain módját az elhatározásnak, melylyel a ház ily ügyben intézkedni szokott, hogy tudniillik egyszerű „igennel" vagy „nemmel" megadja vagy meg ne adja a kért engedélyt. Ezon okoknál fogva, melyeket szerencsés voltam előadni a tisztelt háznak, — méltóztassék bár a tisztelt ház a kiadatási engedélyt magadni, vagy a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, mely utóbbi esetben a képviselőház előbb követett eljárásához képest következetes marad, melytől szívesen elismerem, hogy eltérés is történt a ház határozat következtében: a mentelmi bizottság javaslatát vagyok bátor elfogadás végett ajánlani. (Helyeslés.) Csiky Sándor % Nem szólaltam volna föl ezen ügyben, de nem hallgathatom el véleményemet, mert előttem szóló elvtársaimmal ezen kérdésben nem tudok egyetérteni, sőt ellenkezőleg, egy véleményben vagyok azokkal, kik különben nem elvtársaim. De tisztelt ház, előttem az igazságszolgáltatásnak tisztasága oly szentség, melyet soha semmi tekintetben alárendelni nem akarok, bárki ellenében kelljen is azt kimondanom. Én az igazságszolgáltatást, tisztelt ház, hogy tökéletes legyen, hogy részrehajlatlan, gyors és olcsó legyen, — mert ezek a valódi igazságszolgáltatás kellékei — lelkem mélyéből kívánom; de ezen ügyben azt találom, hogy az igazság nem tartatott mindig szem előtt, sőt azzal homlokegyenest ellenkezőleg jártak el azon ítélőszékek, melyeknek eljárása, — ha a mentelmi bizottság épen most fölolvasott jelentése okiratokra van alapítva —• valósággal hátrányos és retortálja az igazságszolgáltatást. Mi foglaltatik ezen jelentésben ? Méltóztassék megengedni, hogy tekintetbe vegyem a mentelmi bizottságnak azon jelentését, a melyben azt mondja, hogy gróf Haller Ferencz, és József az 1848/9-iki szabadság harczban részt vevén, mindaketten elzárattak, vagyonaik elkoboztattak; de, hogy azok visszaadattak-e, vagy egyátalán elkoboztattak, a mentelmi bizottság jelentéséhen, nem látom említve. De ki van mondva, hogy gróf Haller Ferencz 1857-ben kegyelmi utón visszanyerte bírtokást, de oly módon, hogy ezen vagyonok közösek legyenek József testvérével; mindamellett, hogy 1844-ben atyjuk halála után ők az örökösödés iránt szerződésre lépve, osztoztak ugy, hogy fele a birtoknak Haller Ferencz, a másik, pedig Haller József birtokába ment át; a szerződési és örökösödési jogot megsemmisítve, a törvényszék —• vagyis kegyelem utján az rendeltetett, hogy fele része a Haller Ferencznek jutott birtokból Haller Józsefé és így közös birtok legyen. Már ezt tisztelt ház oly intézkedésnek tartom, mely minden igazsággal homlokegyenest ellenkezik. Törvény, méltányosság ezen rendeletben ugyan szem előtt tartva nem volt. Tovább megyek, tisztelt ház, pert indit ezem közösnek mondott vagyonnak felerésze átadása iránt Haller József Haller Ferencz ellen. Per indíttatván, ő az örökség felerészét kereste azon az alapon, a melyet kegyelem utján ő felsége a visszaadott jószágra nézve megrendelt. Már most felerészét kéri; mit tett a segesvári törvényszék? azt, hogy az összes vagyont zár alá vétette s így Haller Ferencztői minden vagyon elvétetvén biztosítékul azon keresetnek, a mely keresetet testvére József ő ellene indított. Már most, tisztelt ház, ő felerészét keresi a jószágnak per utján s a másik felerészét nem is követeli s mégis a törvényszék mindamellett az egész vagyonra, arra is, a mely a kereset tárgyát nem is képezte, kénye-kedve szerint jogalap nélkül igazságtalanul a zárlatot elrendelte, s zár alá tétetvén nemcsak azt, a mi az ősi vagyon részét képezi és az ingatlanságnak, hanem minden bútoraira, a melyeket időjártával maga szerzett s megkeresett, s virágait mint itt említve van, egy szóval minden ingóságaira, melyeknek tulajdonjogát senki sem vonta sohasem kétségbe, mégis, mondom, arra is zárlat tétetett és Haller Ferenczet cselédjeivel együtt minden vagyon élvezhetésétől megfosztatni rendelte a törvényszék. S később ugyanez a törvényszék maga oldotta föl ezen rendeletét s a semmitőszék hasonlóképen föloldotta s megsemmisítette egyszerre, másízben folyamodás következtében egészben semmisítette meg; utóvégre az egésznek elfoglalása és zár alatt való tartása megtörténvén, minthogy Haller József azokra nézve, a melyek birói pecsét alá sem voltak véve s igy lezároltattaknak nem is tekintette, a maga tisztje s cselédei által használatban való vételt rendelte el, e miatt őt, mint zárföltörőt, mint a törvényszék végzése ellen szegülőt bűnvádi kereset alá rendelte mindamellett, hogy Haller Ferencz személye ellen, mint a mentelmi bizottság jelentéséből kitűnik, soha senki által bűnvádi eljárás nem kéretett A dolog ily helyzetében tisztelt ház, én megvallom, hogy a mentelmi bizottság véleményét olyannak lenni tekintem, a melynek ellenére alapos okokat az igazság, és a mentelmi jog menetéből senki föl nem hozhat. Én tehát a mentelmi bizottság által elénk terjesztett véleményt pártolom, s igy Haller Ferencz gróf kiadatása ellen szavazok. (Helyeslés jobb felől.) Almásy Sándor s Tisztelt ház! Valahányszor képviselő kiadatása kéretik, ha abban a legkisebb politikai zaklatást látom is, megtagadom a kiadatást, bárki ellen kéretett az; valamint ellenben,