Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-232
232. országos ülés május 4. 1874. 127 ha polgári ügyben kéretik kiadatás: ezt mindenkor pártolom, ha mindjárt saját pártom valamely tagjának kiadatása kéretnék is. Tgy vagyok most meggyőződve, habár nagy zavart idéztek elő az egész ügyben a bíróságok, a mint azt a mentelmi bizottság előadója és Hoffman képviselő ur előadták. Valahányszor ezen oldalról a törvényszékek megtámadtattak, mert igazságtalanul, jogtalanul jártak el: az igazságügyÉsinister ur mindannyiszor egész indignatioval szólalt föl, hogy e birák tekintélyét, hitelét e hazában ne rontsuk és most mélyen hallgat az igazságügyminister ür, mi által mintegy beleegyezni látszik Hoffman jogtudor képviselő urnák azon kétségbeejtő állításába, hogy a felek oly zavart birói ítéletek után majdnem kényszerítve vannak, a birói ítéleteket megszegni; hanem mert ezt mondotta gróf Hallerre vonatkozólag ne tessék elfeledni, hogy ha erre Haller Ferencz jogosítva volt : akkor jogosítva lehet erre mindenki s ekkor anarchia van. És miután az igazságiigyminister ur mélyen hallgat, —• qui tacet consentire vídetur — elismeri, hogy ezen kétségbeejtő nyilatkozattal egyetért. Pedig azt kellene várnunk, hogy a törvényszékek egyforma mértékkel mérjenek mindenkinek; ne pártolják a gazdagot, ne nyomják a szegényt; addig pedig, mig azok ott vannak a nép nyakán, szenvedjen a gróf ugy, mint a szegény ember. Ennélfogva én a kiadatás mellett szavazok; ámbár megvallom, de nem zaklatás, hanem más indokból, mert a zárlat megszegetett ugyan Drach és Hadnagy által, de a gróf parancsa folytán. Ezek most bűnvádi vizsgálat alatt vannak, hogy tehát kivilágoljék, mennyiben bűnösök ezek, ki kell hallgatni a grófot, (Helyeslés) ennélfogva én azt hiszem, hogy mindaddig, mig ezen szerencsétlen törvényszékek föntartatnak egyformán kell mindenki kiadatása mellett szavazni. {Szavazzunk!) Pauler Tivadar igazságügyminister l Tisztelt ház ! Nem szólaltam volna föl ezen ügyben, hogy ha nem történtek volna némely részről olyan nyilatkozatok, melyeket hallgatással mellőznöm, nehogy félreértessem, hivatalos állásommal ellenkeznék. (Halljuk \) Nem lehet hivatásom, mert nem érzem magamat állásomnál fogva erre jogosítva, a bíróságok ítéletei fölött helyeslést, vagy helytelenítést nyilvánítani; nem érzem magamat jogosítva erre, mert ez a felsőbíróságoknak, a legfelsőbb itélőszéknek az ügye és dolga: ennélfogva én ezen eljárásra nézve, a mely a zárlat körül követtetett, ítéletet nem mondhatok, ítéletet mondani nem akarok és ugy hiszem, hogy arra más hivatva nincs, mint a felsőbíróságok, melyek e tekintetben törvény szerint el fognak járni. (Helyeslés.) Nekünk nem szabad megfeledkezni arról, hogy a bíróságok tekintélyének föntartása a társadalmi rendnek egyik oszlopát képezi, és ennélfogva ismételve csak azt jelenthetem ki, hogy egyes Ítéletek helyessége vagy helytelensége fölött az oly nyilatkozatok, a melyek roszalást foglalnak magukban: nem arra valók, hogy országunkban az igazságszolgáltatás ügyét megszilárdítsák; nem arra valók, hogy a birói kar tekintélyét emeljék; és a mint az ily nyilatkozatokat mindig sajnálattal hallottam: ugy sajnálattal hallom most is, és azokra reflectálni, részemről épen állásomnál fogva kötelességemnek tartom. Meg lehet győződve a tisztelt ház, hogy ha valamely bíróság nem jár el annak rendje szerint ugy, hogy azt felelősségre vonni lehet: ez megtörténik. Megtörtént különösen a szóban levő törvényszékre nézve is; habár nem ezen ügyek, hanem egy más ügy miatt, az a minek törvény szerint megtörténni kellett. A második észrevételem az, hogy az mondatott, hogy részemről a delegálás elfogultságnál fogva történt volna. Tartozom az igazságnak és a tény valódi állásának azon kijelentéssel, hogy az elfogultságnál fogva kéretett, az ez iránt kiadott rendeletben a kérés tenora —• mint szokás — ismételtetett; a delegálás azonban a perrendtartás 57. §. alapján fontos okoknál fogva, czélszerüségi szempontból történt. Ezzel tartoztam az ügy fölvilágositására. (Élénk helyeslés. Fölkiáltások: szavazzunk!) Bésán Mihály ©leadó s Nem akarom a tisztelt házat hosszú feleseléssel untatni, hanem miután e tisztelt képviselő ur által az mondatott, hogy a bizottság jelentése nem egyez meg az okiratokkal : erre nézve kénytelen vagyok azon egyszerű megjegyzést tenni, hogy ha az illető tisztelt képviselő ur ezen összes irományokat, melyekben legalább hatszáz végzés létezik, összeolvasta volna, és azután összehasonlította volna a mentelmi bizottság jelentésével : bizonynyal ezen állítást nem tette volna. Lehet azonban, hogy itt-ott a bizottság jelentése nem egész correct a kifejezésekben; de csakis azért, mert állithatom, hogy ezen összes iratok közt létezik 4—500 magyar nyelvű beadvány, melyekre azután csak mintegy 100 magyarnyelvű végzés hozatott, hanem oly magyar nyelven, melyet mi igazán megvallva — habár meglehetősen bírjuk a magyar nyelvet — megérteni alig bírtunk. (Fölkiáltások: Gyönyörű törvényszékek!) Ha tehát, mondom, itt-ott a bizottság jelentése az egyes kifejezésekben nem tökéletesen egyez az iratokkal: annak oka nem a bizottság; hanem azon körülmény, hogy a bíróság, mely a magyar beadványokra rendesen német és csak igen kevés magyar végzést hozott: végzéseit oly magyarsággal szerkesztette, melyet megérteni egyátalában képesek nem voltunk. (Mozgás.) Remete Géza: Tisztelt ház! (Eláll!) Nem akarok a tisztelt ház türelmével visszaélve a
