Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.

Ülésnapok - 1872-231

118 231. országos ülés május 2. 1874. nak. Különben elvileg egyetértek azzal, a mit tisztelt barátom mondott. Pulszky Ferencz: Tisztelt ház! (FölMálltások: Elál \) Igen rövid leszek. Azok, kik eddig szóltak, ellene szóltak a kérvényi bizottság véleményének, és leginkább azt tekintették, hogy van itt egy egyén, a ki talán sérelmet szenvedett, s hogy ez oly nagy dolog, hogy az országgyűlésnek a mostani körülmények közt sok időt lehet azzal vesztegetnie. Megvallom, nem ezt tekintem ; hanem a minister helyzetét veszem szemügyre. Ő azt találta, hogy az illető intézet roszul kezeltetett, hogy ott nincs azon eredmény, a mely mutatkozott a mellette lévő nőképezdénél. Hogy tehát tönkre ne menjen az intézet, és hogy rosszul ne neveltessenek a tanítók, — megengedem, hogy mint embernek talán másra kellett volna nézni; de a ministernek épen kötelessége volt arra nézni, hogy jó legyen az intézet, — el kellett tennie a tanitóí, és pedig eltette nemcsak azt az egyet, de eltette mind : mert azt vélte, hogy ott, hol ily nagy baj van, ott nemcsak egy ember a hibás. Az megtörténik, hogy egyik-másik emberen igazságtalanság esik. Hányszor esik meg az életben az, hogy bizony némi igazságtalanság követtetik el rajtunk, és mi azt elszenvedjük. Miért? Mert látjuk, hogy a közjó sokkal magasabban áll, mint a mi személyes érdekeink. A minister urnák kötelessége volt tenni, és tett is. Találkozott valaki, a ki zokon vette tőle. Még azok is, a kik a tanárt védik, azt mondják, hogy magaviselete nem volt épen a legméltányosabb ; de azt mondják, hogy föl volt ingerülve. Én a logika szerint abból, ha nem volt méltóságos és recomendálható az 6 eljárása : csak azt következtethetem, hogy azelőtt sem volt olyan, és hogy épen ez volt oka annak, hogy a minister ur őt eltette. És itt eszembe jut egy általam igen tisztelt vallásfelekezet, melynek autonómiájában egyik főelv volt az, hogy a. papot minden évben elbocsátotta. Ez rósz eredményeket szült, és az egész világ fölszólalt ellene, mindamellett, hogy nagy autonómiai jog volt. És végre is megváltoztatták ezen autonomikus jogot; de akkor a másik végletbe estek. Itt is ugy látom, hogy egyik extremumból a másikba jutunk. Azt kívánjuk, hogy a tisztviselő elmozdithatlan legyen, akár jó az, akár rósz, és csak fegyelmi eljárás következtében lehessen őt elmozdítani ; pedig igen sok hivatalnok van, a ki ellen nem lehet fegyelmi eljárást indítani, és mégis rósz tisztviselő. Mi nem akarjuk megadni a kormánynak azon lehetőséget, hogy a tisztviselőt elbocsáthassa, ha erre ok van; és sajátságos, épen azok nem akarják ezt megengedni, a kik, ha kormányra lépnének: elbocsátanak nemcsak a rósz, hanem a jó tisztviselőket is azért, mert politikai nézetei ellenkeznek az övéikével, és tennének helyükbe olyanokat, a kikenek politikai nézete megegyezik az ő nézetükkel. Én azt hiszem, legjobban teszünk: ha elfogadójuk a kérvényi bizottság javaslat. (Helyeslés jobb felől.) Csengery Antal s Tisztélt ház! Előre kijelentem, hogy a kérvényi bizottság véleményét elfogadom ; elfogadom azért, mert a tanítók állásának biztosításáról bővebben akar intézkedni, és én valamint más hivatalnok állását lehetőleg biztosítva óhajtom látni: óhajtom ezt a tanítókra nézve is. A mi azonban a jelen esetet illeti, én annak vitatásába, hogy mi történt ez ügyben: nem bocsátkozom. Én csak a parlamenti gyakorlat földerítésére vagyok bátor egy példára hivatkozni, azon parlamenti gyakorlat földerítésére, mely fölött itt némi vita támadt. 1855-ben történt az angol alsóházban, hogy fölszólaltak egy Kennedy nevű hivatalnoknak az államszolgálatból történt elbocsátása miatt, s ez ügyben vizsgálatot kértek. Gladstone csupán azon oknál fogva bocsátotta el Kennedyt, mivel nem tudott bánni alárendeltjeivel. Ez ellen panaszt emeltek a házban. Gladstone kijelentette, hogy a vizsgálat iránt tett indítvány ellenkezik a parlamentális szokással, és ártalmas az államszolgálatra. Elismerte a ház jogát a vizsgálatra; de — úgymond — a ház folytonos gyakorlata az ily vizsgálatot a hivatalnokok elbocsátása fölött visszautasítani, mihelyt azok által történt az elbocsátás, a kik az ily hivatalnokok magukviseleteért törvény előtt felelősek. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Fölszólalt e kérdésben Palmerston is. Elismerte, hogy nem követett oly hibát Kennedy, a mely becsületére vagy jellemére árnyat vethetne: mindazáltal megtámadta az indítványt, mint veszélyes előzményt, a mely a kormány diseretionárius hatalmát támadja meg. Ezen szavakkal élt: „ha a ház oly előzményt állit föh mely szerint mind az, a ki hivatalából elmozdittatik, a képviselőházhoz föllebbezhet barátjai utján: akkor az államszolgálatban minden fegyelemnek meg kell szűnnie." Csak ezen esetre kívántam hivatkozni, a melynek az lett eredménye, hogy az indítványozó a vizsgálat iránt tett indítványát visszavette. Azt hiszem, hogy Schvarcz Gyula képviselő ur a fönforgó esetben hasonlókép fog cselekedni. (Derültség és tetszés jobb felől.) Elnök S Mielőtt a kérdést föltenném, Schvarcz Gyula képviselő ur niódositványa fog fölolvastatni. Beöthy Algernon Jegyző (újra fölolvassa Schvarcz Gyula módositványát.) Módositvány, beadja Schwarcz Gyula. A ház a Bili-ügyre vonatkozó kérvényeket azon utasi? tással teszi át a közoktatásügyi ministerhez, misze-