Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
112 231. országos ülés május 2. 1874. „Az igazgatótanács a közoktatási minister utasításai szerint vezeti a képezde anyagi és szellemi ügyeit, fölügyel a tanári kar működésére, s itél a tanári székből hozzá fölebbezett ügyekben." A kérés, melyet én a minister úrhoz intézek, hogy tudniillik terjeszszen kimerítő iratokkal fölszerelt jelentést a ház elé, ép e szakaszra vihető vissza indokolásában; mert azt vonják a kérvényező tanítói egyletek kétségbe, hogy az elbocsátás a törvény rendeletének szemmeltartásával történt, s ennek folytán keletkezett a tanárok és egyesek közt is erre vonatkozólag az izgalom, melyet a parlamenti többségnek egyszerű szavazattöbbsége elfojthat ugyan, de nem tanácsos, hogy ezt tegye : hacsak azt nem akarja fönnen hirdetni , hogy nálunk érzéket büntetlenül szabad bántalmazni. Nem elnémítani kívánom én a jog-sérelmet, hanem megorvosolni, és a törvénynek a tiszteletet biztosítani. Az nagyon kevés adat, a mi a második kérdésre vonatkozólag a ház előtt tudva van a minister szívességéből. A minister ur röpke, tünde szavakkal azt monda, hogy megtörtént a fegyelmi eljárás. De az illető tanár pedig, s az illető tanitó-egyletek a sajtóban, s az erre vonatkozó kérvényben mást állítanak, s épen az okozta az izgalmat ; mert azt állítják, hogy a rendes fegyelmi eljárás mellőztetett. Történtek e tekintetben fölterjesztések, és ha egyesek és egyletek a ministert a nyilvánosság előtt azzal vádolják hogy nem tartotta meg a törvényt ; hanem, hogy az érdekelt fél váciját vette elhatárzása alapjául: akkor ugyan meglehet, hogy a ház többsége, s talán más pártbeli egyes képviselők, tekintve a pártok jelen constellatioját, a különböző pártérdekeket, rá fognak szavazni a minister kívánságára; de nem érik el azt, hogy a közerkölcsiségnek használjanak. (Jobb fölől: Zaj.) Sajnálom, hogy frivol megjegyzéseket kellett hallanom oly ügyben, mely mindenesetre a közerkölcsiség és a törvény tiszteletének az ügye. Még egy fontos kérdés van: vajon czélszerü volt-e a minister eljárása ? vajon megfelelt-e az a czélszerüség azon tekintetének, mely szerint a kormány pártja saját lelkiismeretének ez esetben valószínűleg a törvény iránti mulasztás elnézését indokolja? Czélszerüség tekintetéből, ugy látszik, a többség neki akarja megadni a helyeslést, mintán azt monda, hogy fön akarja tartani a fegyelmet. De oly disciplina kell-e, mely ne támaszkodjék a törvényre? hanem hogy egyátalában brevi mami elcsaphassa és véglegesen nemcsak hivatalától, hanem nyugdija élvezésének reményétől is megfoszthassa a minister az állami hivatalnokot, mint a minő az állami képezdei tanár? Ily eljárást értek egy forradalmi dictaturavagy egy communardbizottság alatt; de a mai napon nemcsak alkotmányos, hanem absolut, legalább fölvilágosult absolut államban sem lehetséges már az ily eljárás; mert már az ily absolut államokban is tudják, a mit ugy látszik, nem akarnak sokan tudni e házban, hogy a szigor teremti ugyan az erős kormányokat ; de csak akkor, hogy ha nem fojtják el egyúttal azon gyöngéd érzéket az erkölcsiség iránt, mely a népben egyedüli támasza a törvények tiszteletének, az egészség fejlődésének. Itt a minister ur intézkedett brevi manu ; de nem vette figyelembe azt, hogy nem tesz eleget a törvény kívánalmainak ; nem vette figyelembe azt, hogy méltó anyagot és közvetlen okot szolgáltat arra, hogy épen azok, kiknek egyértelmű támogatására van szűkség, hogy Magyarország népnevelése fölvirágozzék: szomorúan, épen anyagot nyújtott egy kormányellenes plausibilis agitatiora. Inquiraltatott a tanfölügyelők által, hogy ki hozta be a tanitóegyletekbe a Rill-ügyet, s a helyett, hogy a bajt orvosolta volna: nem gondolta meg, hogy ily kémkedtetéssel megcsorbitja a nyilvánosságot, az egyleti élet szabadságát, melyet a törvény megenged. Ezt sem törvényes, sem czélszerü eljárásnak nem nevezhetem. Mindig arról panaszkodunk, hogy nincsenek elegendő tanerőink. Én azt hiszem, hogy szükséges az, hogy csakugyan minél előbb rendelkezzünk kellő szánni tanerőkkel, melyekkel intézeteinket elláthassuk. De vajon azt hiszi-e a közoktatási minister ur, hogy azért, mert a többség jelenleg meg fogja szavazni azt, amit kivan: használni fog azzal a közoktatás ügyének, és ez által bátorítani? buzdítani fogja a képzett egyéneket, hogy fogadjanak el oly állást, melyben anyagi helyzetük meglehetős sanyarú, és melyből minden perezbeu kivethetik, mint valami hajdút? Én nem teszem e szándékot föl a tisztelt közoktatási minister úrról. Én akarom, hogy a kormány erős legyen ; de akarom azt is, hogy ha szigort alkalmazunk : ez a törvényre és a közerkölcsiség szempontjára támaszkodjék. Tudom, nagy akadály az, a mi gátolja e kérdésben a minister urat, és ez az, hogy átalános bevett szokás, hogy a parlamentális minister urak a pártélct természeténél fogva nagyon érzékenyek Én bízom a minister ur hazafiságában, jóindulatában és buzgóságában, és kérem, fontolja meg: van-e oka érzékenykedésre, van-e oka bizalmatlansági szavazatnak venni, ha ily kérdésben fölvilágosítást kér tőle a ház. Én azt hiszem, hogy nincs oka. A kormánynak és magának a minister urnák érdekében van épen, hogy fölvilágosítást adjon a fölől, hogy mi igaz van ez ügyben, melyből oly ellenkező reformátiokat hallott a közvélemény? Én részemről azt hiszem, hogy e kérésemet a minister ur teljesítheti, ha letesz érzékenykedésről. A constellatio jelenleg e házban olyan, hogy meg
