Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
231. országos ült-s május 2. 1874. 111 szabatosan kellene formulázni, hogy miben állott a vétség; mert azt, hogy azért, mert rósz állapotban folt a tanítóképezde, ne lehessen megmondani, hogy miben áll ott hát az illető tanár vétsége: ezt nem bírom fölfogni. Á mi az ellenszegülést illeti, erre nézve nekem más adataim állanak rendelkezésemre és nagyon fogok örülni, ha a minister ur kimerítő jelentésében ezek alaptalanságát részletesen ki fogja tüntetni. A tisztelt minister ur először is az illető tanárt azon czim alatt, mert meg nem férhető többi tanár-társaival, mert oka az intézet rósz állapotának, és mert a többiek vele megférni nem tudnak: szabadság engedélyezése által, mely deezember 5-én kelt, ideiglenesen elmozdította hivatalától, ez esetben azonban őt Szabadkára akarta áttenni. Az illető tanár folyamodott a tisztelt minister űrhöz, és kijelentette, hogy magán-körülményei nem engedik szabadságra mennie. Hol van itt az ellenszegülés? Ebben tér el az én informatiom azon informatiotól, melyet a minister ur átalánosságban jelzett, de a melynek részleteit sem a kérvényi bizottság jelentésében, sem a minister ur előadásában nem találtam. Ekkor a minister ur őt véglegesen el akarta mozditani; de az illető tanár elment a minister úrhoz, és kérvén őt, hogy ne tegye át Szabadkára, előadta, hogy mért nem mehet Szabadkára. Ekkor a minister őt fölmentette a Szabadkára való menetel alól, de írásban rendeletileg máskép intézkedett. Hol van itt az ellenszegülés? És habár az illető tanárnak szabadságideje csak február végével lett volna lefolyandó, és habár csak ekkor lett volna köteles elfoglalni a szabadkai állomást: mégis ieczember végén a minister már beszüntette fizetését. Ebben látok én sérelmet, és az általam javasolt eljárást fogja óhajtani mindenki, a ki a népnevelés ügyéből nem demagógiát akar csinálni, hanem erkölcsi köíelességérzetének akar eleget tenni, és érvényesíteni akarja a parlament ellenőrzését ezen ügyben. Miként mondám, a kérdés az, hogy tulaj donkép miben áll a vétség vagy a bűntett, melyet az illető tanár elkövetett. A minister ur azt mondja, hogy megférhetlen volt és ellenszegült rendeletének. A mi az utóbbit illeti, erre nézve nem fekszenek előttünk a ministerre nézve kedvező részletek, sőt épen az ellenkező. Marad tehát a megférhetlenség. Méltóztatik tudni, hogy némely országokban Igen merev bureaucratia és centralisatio uralkodik. Ezen intézményeket épen azon tiszteletreméltó politikai iskola ostromolta hazánkban legjobban, mely iskolának egyik érdemdús és veterán tagja az igen tisztelt minister ur. Igen sajnálatraméltó dolog volna tehát, ha most, midőn ezen párt vette kezébe a kormányzást: még bureaucraticusabb volna, mint az általa ostromolt szervezet. Francziaországban és Bajorországban volt legnagyobb a bureaucratiai pedauteria. Bajorországban még ma is fönállanak oly szabványok, habár tényleg már nem alkalmaztatnak, melyek csaknem kaczagásra késztetik az embert. így például az állami hivatalnokoknak nem szabad megházasodniuk elöljárójuk beleegyezése nélkül. A legbadarabb és a legmerevebb intézkedéseket találjuk föl Bajorországban és Francziaországban; de hogy a megférhetlenség miatt véglegesen el lehessen mozditani egy embert, ki azon pályára készült, s egyúttal elvétessék tőle a lehetőség, hogy nyugdij-igényeit érvényesíthesse: ily valami nem találtatik sem Bajorországban, sem Francziaországban, de még Oroszországban sem. Az első kérdésre tehát: volt-e a minister urnák joga azon tanárt bűntény miatt elbocsátani: ezen kérdésre a felelet legalább is kétes; ennélfogva meg fogja engedni a tisztelt ház, hogy nem árthat sem a kormány tekintélyének, sem a közoktatás ügyének, sem a minister ur állásának, ha ezen kétes pontra nézve a ház elé kimerítő jelentést terjeszt. A másik kérdés, melyet a minister ur összetévesztett vagy elhallgatott: az, hogy azon esetben is, ha lett volna joga bűntett vagy vétség miatt elbocsátani az illető tanárt: eleget tett-e azon szabványoknak, melyeket a törvény meghatároz? Xagyon csodálkozom, hogy a tisztelt minister ur annyira tévedésben van 1868: XXXVIII. törvényczikk egynémely §-a iránt. A tanitó-egyletek, a melyek Rill mellett kérvényeztek ez ügyben, nagy tévedést követtek el, midőn az 1868: XXXVIII. í.-czikk 138. szakaszára hivatkoznak, és azt mondják, hogy a tanitó elmozdithatatlan. A 138. szakasz idézete csinálta a zavart kétségkívül, és azért hiszi a minister ur, hogy könnyű az egész kérdésen túltenni magát, A 138. szakasz nem vonatkozik a képezdei tanárokra, hanem vonatkozik a községi népiskolai tanítókra ; azokról van szó : hogyan lehet őket, de csak bizonyos föltételek alatt elmozdítani. Mi a budai képezde ? A budai tanitó-képezde azon 20 képezdének egyike, melyeknek fölállítását az 1868:XXXV1II. törvényczikk elrendelte , és ezen tanitó-képezde disciplináris ügyeire azon törvény két szakasza vonatkozik: az egyik a 97., a másik 99. Az egyik a 97. szakasz igy hangzik: „Fegyelmi ügyekben s a tanulók személyes viszonyában, első fokon a tanári karból álló tanári szék intézkedik." E szakaszt oda magyarázni, hogy csak tanulók fegyelmi viszonyára vonatkozik, nem lehet; nem lehet pedig azon tekintetbői, mert a tanítói személyzet fegyelmi viszonyát illetőleg a törvény által fölállittatni rendelt minden egyéb tanoda-rendre nézve van a törvényben speciális intézkedés; tehát a tanitó-képezdéket illetőleg a tanítók fegyelmi viszonyára kell vonatkozni a 97-ik §-t is. A 99-ik szakasz még világosabban szól:
