Képviselőházi napló, 1872. X. kötet • 1874. april 21–junius 16.
Ülésnapok - 1872-231
110 2 31. országos ülés május 2. 1874. ről, melyekről nekem tudomásom van, fölvilágosítást nyerhessenek azok egyes részleteiben, mert azokat a minister ur nem érintette ; illetőleg, hogy azon tények tudomására juthassanak nemcsak nekem, de a háznak is. (Halljuk!) Én valóban csodálkozom, tisztelt ház, hogy a minister ur ily nyilatkozatot tehetett. Ő igen sok mindenféléről beszélt, fegyelemről stb., még Krachról is. (Nevetés.) Tekintettel financziális állapotainkra, — ez az ő kifejezése, — jelen anyagi helyzetünkben annyit költünk a tanügyre, kell tehát, hogy a tanítói testületben a fegyelem föntartassék. Én ezt komoly argumentumnak, részletezett kimerítő jelentésnek azon ügygyei szemközt, milyen a kérvényi bizottság előtt fekszik, nem tekinthetem. Itt mindenekelőtt három kérdés áll előttünk, melyet megoldani kell, mielőtt a kérvény sorsa fölött döntenénk. Az első kérdés az: követett-e el az illető tanító képezdei tanár vétséget, büntettet, mely miatt a minister ur jogosítva volt őt hivatalából véglegesen elmozdítani? Ez az első kérdés, — és nemcsak elmozdítani véglegesen, hanem őt, ki már, miként a kérvényben említtetik, 19 évig mint tanitó szolgálta az államot, egyúttal azon lehetőségtől is megfosztani, hogy nyugdíj-jogosultságát érvényesíthesse? A másik kérdés az, hogy ha jogosult volt is tökéletesen a minister ur eljárása, jogában állott az illetőt elbocsátani: vajon maga az eljárás megfelelt-e azon eljárási szabályoknak, melyeket a törvény e tekintetben a minister elé szab? Harmadik kérdés a czélszerüség szempontja, melynek, ugy látom, a tisztelt képviselőház igen nagy része hódol; értvén a czélszerüséget oly módon, hogy a kormánynak, mely iránt bizalommal van, egyik vagy másik ily administrativnak nevezett actusára nézve nem akarja a részletes kihallgatást megengedni, hanem a kormány iránt viseltetett átalános bizalmánál fogva, nevezetesen ezen concret esetre kimondja átalánosságban helyeslését, és a sérelmes ügyre a pereat-ot. Én a magyar alkotmányban nem ismerek törvényt, mely a politikai felelősséget a törvényes felelősség fölé helyezné, és miután jogsérelmet, törvényellenes eljárást, — legalább fölfogásom szerint, — látok: tisztába óhajtom hozni az ügyet. Én, ámbár erős kormányt akarok: nem óhajthatom azt, hogy a kormány tekintélye megóvásának szempontjából a többség bizalma szavazattöbbséggel tompítsa el, fojtsa el azon gyöngéd érzéket, melylyel a törvényszabta rendeletek iránt tartozunk. (Helyeslés a szélső bal felől) A mi az első kérdést illeti: volt-e az illető tanárnak oly vétsége vagy büntette, mely miatt őt joggal elbocsáthatta volna? erre nézve bevallom, hogy ez álláspont kétségkívül tisztázandó; de a végeredmény oda vezet, hogy oly törvény, mely e tekintetben a végleges elmozdítást megtiltaná: nálunk nem létezik. Az első pontra nézve tehát tisztában áll az, hogy ha akarjuk, hogy a tisztán állami tanintézetek tanárai jövőre állásukban biztosítva legyenek: ez esetben törvény alkotásáról kell gondoskodnunk; mielőbb is kell, hogy egy ily törvény megalkottassék, mert nem hihetem, hogy azon rést és hiányt, melyet alkotmányunk e tekintetben mutat: a törvényhozás öntudatteljes bölcs elhatározásának tulaj donithassuk; hanem inkább tulajdonítom annak, minek a tisztelt ház tagjai közül sokan fogják tulajdonítani: a véletlennek, illetőleg a mostoha múltból származott rendkívüli és egészen sajátszerű azon helyzetének, hogy a törvényhozás nem ért még rá egy ily törvényt megalkotni. De ha nem létezik is írott törvény: létezik törvényes szokás, és ez az, melyet a magyar kormány, •— nem mondom, hogy helyesen tette, de tény, hogy a közoktatásügyi ministeriuin is, — átvette a dicasteriális kormány idevonatkozó szabvány-rendeleteit. Átvette ép a tanítók állására vonatkozólag, a mint ezt a szulyoki tanitó esetébea fölhoztam és kimutattam, és hajlandó vagyok kimutatni bármely perczben újólag is azt, a mit a minister ur sem tagadott; hogy tudniillik a mi az administrativ belintézkedési ügymenetét illeti: ezt a közoktatásügyi ministerium még mai nap is a dicasteriális kormánytól átvett rendeletek szabványai szerint intézi. Ily szabvány-rendeletek az 17-81., 1802., 1842. és a későbbi évekből keletkeztek; kétségkívül szabványok, melyeket a helytartótanács és a cancellaria érvényben tartottak, melyeknek egy része a nyugdijak ügyére vonatkozik, de vonatkoznak a tisztviselői állásra is, habár elismerem, hagy nem birnak oly praecisioval, mint az illető angol szabványok, a „during good behaviour" a „donec sese bene gesserif, de mindenesetre Magyarországon érvényben tartották, és ha fordult is elő egy isolált eset a kabinet egyik tagjánál, igaz, most már nem minister ő, ki hivatalnokát mintegy másfél év előtt brevi mami elbocsátotta: emlékezhetik a tisztelt ház azon nagy resensusra, melyet ezen tény ugy a sajtó terén, mint egyátalán a hazában az értelmiségnél keltett, és csakis a czélszerüségi szempont volt az ? mely magasabb pártérdekből a sérelmes ügyet eltakarta. (Mozgás.) Én azt hiszem, sőt bizonyosan tudom, hogy a kérvényi bizottság nem rendelkezett oly aktákkal, melyekből a minister ur kideríthette volna, mint a hogy nem is derítette ki most sem, hogy mi volt az illető tanár vétsége, büntette. A tisztelt minister ur csak amúgy átalánosságban hivatkozott arra, hogy azon tanítóképezde rósz állapotban volt. Ezt megengedem; de ha az illető tanár volt ennek tuíajdonképi oka: akkor a ministemek posiíive és
