Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

198. országos ülés január 31. 1874. 8Í> szükségesnek tartotta. Hogy mi legyen azok érdeme, ahhoz nem szólhatok, mert, miután a tisztelt minister ur most terjesztette elő: nem volt alkalmam azokat megvizsgálni; de más alkalommal, miután az irományokat átnéztem, megteszem észrevételemet. A mi az alapszabályokat illeti, megvallom soha egy országban sem hallottam azt, hogy egy üzletre alakított társulat alapszabályai királyi szentesítés alá bocsáttassanak. Ennek sem czélja, sem szüksége nincs. Mi az alapszabályokat illeti, azok oly módon jöttek létre, mely a törvény rendeletével egyenesen ellenkezik ; de ellenkezik nemcsak positiv törvényeink rendeletével, hanem magával az észjoggal és a dolog természetével is. Én e kérést tanulmányoztam, és az alapszabályoknak ily módon létrejöttét én nem vagyok képes magamnak másként kimagyarázni, minthogy a czél az alapszabályok ily módon létrehozatalában az volt, hogy lehetségessé tétessék a részvényeseknek több millió erejéig való kijátszása. Nagy gond fordíttatott arra, mi módon lehessen, bizonyos látszólagos külszin megadása mellett a törvényeket kijátszani, s lehetségessé tenni, hogy a részvényesek által jóhiszemüleg összetett sok millió pénzt el lehessen azon czéltól fordítani, melyre szánva volt, és másra adni. E vád a jelenlegi közlekedési minister urat természetesen nem illeti, mert ő ebbe semmi tekintetben be nem folyt; ez a múltnak dolga. (Zaj.) Ez, tisztelt ház igen fontos kérdés és, nézetem szerint, azon nagyfontosságú törvényjavaslatra, mely a tisztelt ház előtt fekszik és ma lesz tárgyalandó, igen nagy, sőt döntő befolyással van. Mert azon egész törvényjavaslatnak s azon okmányoknak, melyekre az alapítva van, jogérvényessége el- vagy el nem fogadhatása fölött határoz. Az alapszabályok törvény szerint — mert azt hiszem, nincs a házban senki, ki az 1870-iki törvényeknek, melyek azóta alkotott törvények által nem módosíttattak, érvényességét kétségbevonná, — az alapszabályok az 1840-ik XVIII. törvényczikk szerint az engedélyesek vagy alapítók által terveztetnek. Azon engedély-okmány szerint pedig, mely a keleti vasutat alapítja meg, a 21. §. szerint, terveztetnek a társulat által. A 21. §., mely a részvény-társaság alakításáról szól, azt mondja: „A társaság az engedélyesek minden jogait és kötelességeit örökli, alapszabályait tervezi, melyeknek helybenhagyása, s az ország érdekében szem előtt tartását, a társaság érdekében eszközlendő kiegészítését a kormány magának föntartja. Ez nagyon lényeges dolog; mert ezen engedély-okmány a törvény rendelete szerint is a társaság létezését tételezi föl, mielőtt az alapszabályok KÍPVH. NAPLÓ 18™. IX. KÖTET. végérvényesen elhatároztatnának. Itt pedig a dolog ugy áll, hogy először állapíttattak meg az alapszabályok s csak azután következett a társaság megalakulása, mint a mely már mellékes volt, miután csak a pénzt akarták más czélra fordíttatni. Ez nagyon lényeges dolog. Hogy a kormány akkor ezen alapszabályoknak nagyobb érvényességet kívánt adni az által, hogy azokat minden alkotmányos gyakorlat ellenére királyi szentesítés alá terjesztette, ez, nézetem szerint, csak növeli a vád azon súlyát, a felelősség azon terhét, mely azon kormányférfiakat éri, kik azt cselekedték; mert ez által ő felségét a királyt tették részesévé annak, hogy a részvényesek vagyonukból kifoszthatok legyenek ; mert ha ezen alapszabályok nem ilyen módon keletkeznek, a törvény előtt sohasem lehetnek érvényesek. Pedig ezeken alapúit azon egész ügy, mely már eddig is azon 30 millió forint követelésben culminál, mely ma a tisztelt ház asztalán fekszik. Egyébiránt ezen átalános megjegyzések után föntartom magamnak a további megjegyzéseket a fölterjesztésre és annak indokaira nézve akkorra, ha azon okmányt, melyet a tisztelt közlekedési minister ur szíves volt a ház asztalára letenni, alkalmam lesz elolvasni. A mi a váltótörvényszéki bejegyzést illeti, meg kell vallanom, hogy a milyen világos volt az igazságügyminister urnák válasza, miután tudtommal nem hallgatott el semmi körülményt, ugy másrészt én épen olyan sajnálattal, mint a milyen nagy aggodalommal vettem azt, hogy a minister ur ministeri székében ugy nyilatkozott, hogy helyes és törvényes eljárás volt, s hogy az az 1840. évi XVIII. törvényczikkel megegyez. Annál nagyobb aggodalommal hallottam minister urnák ezen nyilatkozatát, miután ezen kérdés elintézése okvetlenül a bíróság előtt fog megtörténni, s a minister ur, különösen mint igazságügyminister, hivatalos állásában itt az országgyűlés előtt oly véleményt nyilvánított, mely a bíróságoknak véleményére befolyással legyen. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Én igen nagy köszönettel vettem volna a tisztelt minister urnák fölvilágosító válaszát; de igen sajnáltam, hogy a minister ur ezen eljárást helyeselte, azt törvényesnek declarálta. Én, tisztelt ház, csak egy útmutatót ismerek a helyes eljárás megítélésére, s ez a törvény. A váltótörvényszéki bejegyzésre nézve az 1840. évi XVIII. törvényczikk 3. fejezetének 61. §-a azt mondja: A választmány (vagy az igazgató-tanács, az mindegy) a gyűlésben szótöbbséggel elfogadott és a választmány által aláirt társasági alapszabályokat, a kereskedési czimmel együtt a váltótörvényszéknél a váltótörvénykönyv II. rész 3-dik fejezete értelmében a társaság nevében befejezteti. 12