Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

88 198. országos ülés január 31. 1874. tudniillik az észak-keleti vasútnak engedély-okmánya szintén nincs beczikkelyezve; de tudtomra legalább a többi vasutak engedélyokmányai mind be vannak czikkelyezve. Épen ez ébresztette föl bennem azon kérdést, mi oknál fogva tartatott vissza ezen engedély-okmány beczikkelyezése, midőn, legalább az én felfogásom, az én eszem járása szerint, nem látom annak semmi okát. Annál csodálatosabb pedig ez, mert ezen engedély-okmány a tisztelt ház előtt ismételve tárgyalás alá került. Tárgyalás alá került még 1869-ben, mikor az abba belecsúszott sajtóvagy fordítási hiba kiigazításáról volt szó; tárgyalás alá került 1870-ben két izben, midőn annak egyes §-ai a kiépítendő vasúti hálózat irányát illetőleg módosíttattak. Minthogy tehát tulajdonképen négyszer volt ezen okmány a tisztelt ház előtt: nem foghatom meg, miért nem tétetett elég a törvény abbeli rendeletének, mely beczikkelyezését egyenesen követeli. Én, tisztelt ház, már jogi szempontból is nagyfontosságú következményeket maga után vonhatónak tartom azt, hogy az engedély-okmány be van-e czikkelyezve vagy nincs. Azért vetettem föl ezen kérdést, mert ha méltóztatnak nézni az 1868 XLV. törvényczikk XII. szakaszát, abban az áll, hogy minden más jog, — tudniillik minden más, a mi az előbbeni §§-okban fölsorolva nincs, — és kötelesség tekintetében ugy az államra, mint az engedélyesekre nézve a fönálló és alkotandó törvények és kormányrendeletek, valamint az engedélyokmány föltételei lesznek irányadók és kötelezők. Azon intézkedések tehát, melyek az engedély-okmányban foglaltatnak, törvényerővel bírnak és az előbbi törvényeknek talán ellenkező rendeleteit megszüntetik. De törvényeket megszüntetni csak uj törvény által lehet, törvény pedig csak az, a mi be van czikkelyezve. Kérdés támadhat már most, hogy az engedély-okmány azon intézkedései, melyek a már fönállott törvényekkel ellenkezésbe jőnek, mintán ezen okmány beczikkelyezve, és igy törvényes erőre emelve nem volt: érvényesek-e vagy nem ? Csak egyet említek még. Törvényeink világosan kimondják azt, hogy részvényeket előmutatóra, — au porteur, — kiadni nem szabad. Igen; de a vasutak építésénél belátták azt, hogy ezen gyakorlat nem tartható fönn, és ennélfogva az egyes engedély-okmányok eziránt följogosították az engedélyeseket, és igy történt, hogy ezen engedélyokmányban is egyenesen ki van mondva, hogy részvény társaságokat alakithatnak, kiadhatnak előmutatóra, — au porteur, — szóló részvényeket. Már most, minthogy az előbbi törvény sértetlenül fenáll, más törvény pedig nincs, mely ez iránt rendelkeznék : kérdés támad, ha vajon ezen ekként kibocsátotott részvények jogérvényeseknek tekinthetők-e vagy nem. Igy az engedélyokmánynak i több intézkedése van, melyek összeütközésbe jönek az 1840: XV. ésXVIILtörvényczikkek rendeleteivel, melyek a részvény-társulatok alakításáról szólanak, és ha ezen engedély-okmáuy törvényerőre nem emeltetik, a mi csak beezikkelyezés és kihirdetés utján történhetik: akkor igen természetesen ezen intézkedések törvényerővel nem birnak. Ez volt az ok, a miért én ez iránt kérdést intéztem a. ministeriumhoz. Egyébiránt ezen engedély-okmánynyal igen különös dolgok történtek. A tisztelt közlekedési minister ur azt mondja, hogy elég van téve a törvény azon rendeletének, mely 13. §-ában azt mondja, hogy ezen okmány egy példánya az országos levéltárba teendő le. Azon különös eset adta erre nézve magát elő, hogy mikor az első alkalommal 1869 deczember 17-én ezen engedély-okmánynak egyik hibája volt kijavítandó: az engedély-okmány az országos levéltárban nem találtatott. A mint méltóztatnak látni, az akkori napló szerint Majláth István előadó, — csak röviden adom elő, — elmondotta azon körülményt, hogy a keleti vasút engedély okmánya az országos irattárban föl nem található. Nyáry Pál képviselőnek indítványára a tisztelt ház megbízta a ház akkori elnökét, hogy ezen engedély-okmányt kikerestesse, és az országos levéltárba pótlólag elhelyeztesse. Miután erre nézve soha többé e házban jelentés nem tétetett: nem tudom, hogy ezen okmány megvan-e már most az országos levéltárban, vagy nem. Hogy letétetett a levéltárba, ezt a minister ur bizonyítja; de hogy onnét hova lett, ez oly körülmény, mely a törvényhozás előtt még nem lett földerítve. Azután azt mondja a minister ur, hogy az engedély-okmány ő felségének szentesítése alá terjesztetett, mert az volt szokásban, hogy a vasúti engedélyokmányok ő felsége által adattak ki, és ez helyes lehet, ez ellen nem lehet senkinek kifogása; hanem alkotmányos szempontból kifogás lehet és van az ellen, hogy bárminemű okmány bocsáttassák királyi szentesítés alá, a nélkül, hogy a törvényhozás által elfogadtatott volna. Mert nem szükség magyaráznom azt, hogy minden okmány csak ugy kötelező, csak ugy válhatik törvénynyé, ha a törvényhozás minden factora által elfogadtatott, azaz elfogadtatott a képviselőház által, a főrendiház által és azután megnyerte a király szentesítését; de hogy a törvényhozás mellőzésével királyi szentesítés adassék, s ez által váljék valamely okmány kötelezővé és törvényerejűvé, ez — méltóztatnak belátni — az alkotmányosság minden alapját ledöntené. A mi a beterjesztett irományokat illeti, én azért kértem a minister urakat azoknak előterjesztésére, mert óhajtottam ismerni azon indokokat, melyeknél fogva a mini ster-tanács ezen fölterjesztést