Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-198

198. országos ülés január 81. 1874. 87 vonatkozó legalázatosabb fölterjesztést, valamint az erre kelt legfelsőbb elhatározást szintén bátor leszek a ház irodájában letenni, s ott a képviselő ur betekinthet ezen okmányokba. A képviselő ur interpellatioja folytán továbbá bátor vagyok a keleti vasút forgalmának jövedelmét, valamint a kamatbiztositás alapján az állam által eddig nyújtott előlegekről a részletes táblás kimutatást a tisztelt háznak bemutatni. A mi az összegeknek hovaforditását illeti, a tisztelt képviselő ur természetesnek fogja találni, hogy tüzetes fölvilágositást csak akkor leszek képes adni, midőn a számadásoknak jelenleg folyamatban lévő fölülvizsgálata be lesz fejezve. A többi kérdések az igazságügyminister úrhoz intéztettek. Pauler Tivadar igazságügyminister i Simonyi Ernő képviselő ur azon kérdéseken felül, melyeket a közlekedési és a pénzügyi minister urakhoz intézett, néhány kérdést hozzám is tett az első-biróságú pesti váltó törvényszék eljárására vonatkozólag, a mely kérdésekre tőlem kívánta a fölvilágositást. Az ő kérdései a következők voltak : Hogy lett-e, és ki által lett utasítva a pesti első folyamodásu. váltótörvényszék, hogy az 1840. évi XV. és XVIII. törvényczikkek rendeleteinek mellőzésével a keleti vasút részvénytársaság czégét jegyezze be, s szolgálhatott-e ezen bejegyzés alapjául azon jegyzőkönyv, melyet némely urak 1869. február 15-én az .Európa"-ban fölvettek, és végre, hogy ily és hasonló alapokon történt-e más üzleti, kereskedelmi vagy részvénytársulatok czégeinek bejegyzése az első folyamodásu váltótörvényszéknél. E három kérdésre, miután a szükséges fölvilágositásokat megszereztem magamnak a váltótörvényszéki irattárból, következőleg válaszolok : A pesti váltótörvényszék e tekintetben senkitől semminemű utasítást nem nyert, hanem eljárt az 1840: XVIII. törvényczikk értelmében, annyiban, a mennyiben a benyújtott kérvény, melyet báró Vay Miklós, mint az igazgató-tanács elnöke, irt alá, mindazon föltételeknek megfelelt, melyeket az idézett törvényczikk 55. §-a követel. Tudniillik a kérvényhez csatolva voltak az alapszabályok, melyek felsőbb helyen meg voltak erősítve. Az igazgatótanács továbbá az alapszabályoknak megfelelő módon, tudniillik azoknak 51-, 52-, 54-ik §-a értelmében volt alakítva. Egyik tagját ugyanis a pénzügyminister nevezte ki, a másik tagját a közmunka- és közlekedési minister, a többieket pedig az alapszabályoknak 54-ik §-a szerint Warring Károly, ki ezen vasútnak engedélyese volt, hozta javaslatba, a közlekedési minister pedig ezeket megerősítette. A bejegyzés a váltótörvényszéknél 1869. márczius 8-án, és azon igazgató-tanácsosokra nézve, kik akkor meg nem jelenhettek, ápril 15-én történt. Történt pedig azon módon, azon formaszerüségek megtartásával, melyeket a törvény kiszab, és annak rendje-módja szerint az újságokban is közhírré tétetett. Történt pedig ezen bejegyzés a közgyűlés megtartása előtt, mert az alapszabályok 34-ik §-ában világosan ki van mondva, hogy „az első rendes közgyűlés az épités befejezését és a vonatok megnyitását követő első évben tartassék meg." Ezen bejegyzésnek alapjául nem szolgált az érintett jegyzőkönyv, mert abban a jegzőkönyvben csakis az elnök és alelnök választása foglaltatik; de szolgáltak alapjául a felsőbb helyen megerősített alapszabályok, és az igazgató-tanácsnak megerősítésére, illetőleg kiegészítésére vonatkozó kormányrendeletek és leiratok. A képviselő ur azon kérdésére, hogy hasonló ' vagy ilynemű alapokon történtek-e czégbejegyzések, azt válaszolhatom, hogy történtek, különösen pedig a magyar észak-keleti vaspályának bejegyzése ugyanazon módon és hasonló alapokon történt, tudniillik az illető vasut-részvény-társulatnak alapitói, vagy inkább engedélyesei, Sennyey Pál báró, Schönborn gróf, Debreczen város és Mármaros vidéke képviselői stb. által kinevezett, vagyis inkább kijelölt, a kormány által megerősittetett, részben kinevezett igazgató-tanácsnak szorgalmazására eszközöltetett a bejegyzés, a mint azt a bejegyzési jegyzőkönyv, a kérvények és a kérvényhez csatolt ministeri rendelet, és a társulat alapszabályai világosan kitüntetik. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! A mily köszönettel veszem a tisztelt minister uraknak készséges, udvariassággal adott fölvilágosító válaszaikat, ugy nem titkolhatom el, alkotmányos és törvényes szempontból, aggodalmamat, melyet épen ezen válaszok ébresztettek bennem. A tisztelt közmunka- és közlekedési minister ur válaszolván az általam tett kérdések elsejére, tudniillik miért nem czikkelyeztetett be az engedély-okmány? azt adja fölvilágositásul, hogy az a törvényjavaslat tárgyalásakor a képviselőház asztalára letétetvén, köztudomású volt, mindenki ismerhette, mindenki elolvashatta. Én, tisztelt ház, nem azt állítom, hogy ezen engedély-okmány titkoltatott volna; hanem azt kérdeztem, mért, nem tétetett elég a törvény világos rendeletének, mely az 1868 : XLV-ik törvényczikk 11-ik §-ában azt mondja, mielőtt ezen törvényben engedélyezett vasút építésére az ő felsége által szentesitett és a? országgyűlés által beczikkelyezett engedély-okmány stb. Itt tehát egyenesen ezen engedély-okmánynak beczikkelyezése rendeltetik el, ez a beczikkelyezés pedig elmaradt. Ennélfogva azok, a kik a törvény végrehajtásával voltak megbízva: ezen mulasztásért mindenesetre felelősek. Tudom én, hogy van még egy másik eset, melyet éppen az igazságügyminister ur emiitett föl