Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-195
195. országos ülés január 26. 1874. 77 $ tudniillik sajnálatát fejezte ki a fölött, mit Stanesku képviselőtársam mondott. Én ellenkezőleg Staneskut őszinte örömmel hallgattam, mert az ő szavaiból világosan kivettem, hogy csakugyan teljesedett reményünk, s nincs a házban egyetlen képviselő sem, kiben a fölolvasott czikk a legmélyebb indignatiot ne ébresztette volna. Igenis, indignatiot ébresztett az Stanesku képviselő úrban is, s ő csak egy mentséget talált rá, s azt mondta, hogy tekintsük Babest mint bűnbánót. Örömmel hallottam ezt, s reménylem, hogy e bünbánás a bíróság előtt talán némikép enyhíteni fogja a tényt. Mi azonban nem vagyunk birák, nekünk nem kell a ölött ítélni, mi történjék a bűnbánóval. A magyar nemzet méltósága megköveteli, s én bízvást adok kifejezést azon reményemnek, hogy a ház egyhangúlag, beleértve román-ajku testvéreinket is, a kiadatás mellett fog szavazni. (Helyeslés a szélső bal oldalon^) Román Sándor: Tisztelt ház! Igen jól tudom, hogy a mentelmi bizottság eljárása tekintetében a tisztelt ház már évek óta bizonyos elveket állított föl, én ismerem azokat, és most semmikép sem akarom megtámadni. Nem is keresek zaklatást a mentelmi bizottság véleményében. A zaklatás más körülményekben keresendő, s e körülményt bátor vagyok a tisztelt ház becses figyelmébe ajánlani. ISy tartalmú czikkek jelennek meg gyakran a magyar lapokban is. (Helyeslés a horvát képviselők részéből.) Hogy egyebet ne említsek, a „Reform" naponként izgat Horvátország ellen, (Egy hang : Igen !) s még sincs rá eset, hogy valaki perbe fogná, hanem megvetéssel felelnek rá. Ugy hiszem, hogy a politikai véleményeket nem elitéléssel és bebörtönzéssel lehet megtorolni, hanem csak capacitatioval, ismét csak sajtó utján. Igen sajnálom Huszár képviselőtársam nyilatkozatát annál is inkább, mert ő egy lap szerkesztője, mely szintén folyton izgat a nemzetiségek ellen. Továbbá bátorkodom hozzátenni, hogy én a sajtópereket valósággal nem tartom egyebeknek, mint a mik voltak a középkorban a boszorkányperek, s melyek e szerint czéljukat is tévesztik. Ne méltóztassék hinni, hogy ilyen megtorlások valakit megtérítenek; mert, valamint a pártok, ugy az egyesek is elveikhez hivek szoktak maradni, ós igy az ilyen megtorlással épen az ellenkező éretik el, mint a mi czéloztatik: mert nem bír mindenki azon természettel, hogy mindjárt más nézethez csatlakozzék, ós más táborba megy át. Én azért azt hiszem, hogy legczélszerübb lenne az engesztelékeny eljárás s én ilyen értelemben nem mintha a czikket magam is helyeselném: a kiadatás ellen szavazok. Paczolay János: Tisztelt képviselőház! Huszár Imre tisztelt képviselő urnák előadására csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy nekem korántsem volt szándékom őt higgadtságra figyelmeztetőmért én Huszár Imre képviselő urat sokkal számítóbb férfiúnak tartom, semhogy szükségesnek tartanám öt bármikor és bárminő tárgyban higgadtságra figyelmeztetni. A hozzá intézett szavaim csak abból állottak: vajon a fölszólalásokkal nem gyakoroltunk-e már a biróra hatást; vajon ilyenkor lehet-e az előadásban odáig kiterjeszkedni, a meddig a tisztelt képviselő ur kiterjeszkedett, ha mi a birói ítéletet nem akarjuk megelőzni, és épen azért, mert tudtam hogy ha azon czikkek, melyek a kereset megindítására okot adnak, fölolvastatnak: lehetetlen a tárgyat azon tárgyilagos szempontból vitatni, melyből azt tárgyalni kell, s lehetetlen a subjectivitást mellőzni: épen azért kértem a tisztelt házat, hogy a czikk fölolvasása nélkül, a nélkül, hogy belebocsátkoznánk abba, foglaltatik-e azon kérdéses czikkben büntetésre vagy megrovásra méltó cselekmény, miután kiviláglott a mentelmi bizottságnak jelentéséből, hogy igenis a perbe vonatni kívánt czikk és a tisztelt képviselő ur között van vonatkozás, és ennélfogva a zaklatás esete fönn nem forog, elég ha a kiadatás egyszerűen elrendeltetik azon erős kifejezések nélkül, melyek már használtattak és a bíróságnak mintegy útmutatásul szolgálhatnak arra nézve, miként kell eljárnia. Tombor Iván: Tisztelt képviselőház! A mentelmi bizottság azon indítványára nézve, hogy Babes Vincze kiadassák, sem nekem nincs kifogásom, sem társaimnak, — a mint én ismerem nézetüket — nincs kifogásuk, és mi a mellett fogunk szavazni. Legyen szabad azonban csodálkozásomat kifejezni a fölött, hogy a míg egy román lap ellenében az állam ügyésze oly készséggel és erélylyel lép föl: addig a Budapesten megjelenő „Reform" naponként hozhat czikkeket a horvát nemzet és kormány ellen, vádolván őket árulással, forradalmi tendentiákkal stb. (Fölkiáltások: Igazi Igaz \) Meglátjuk majd, fog-e az államügyész e czikkek ellen oly erélylyel föllépni, mint föllépett ama román lap ellen. Addig pedig az ilyen czikkeket, a melyek a két nemzet közt nehezen létrejött jó viszonyt és bizodalmat úgyszólván mindjárt csirájában tönkreteszik: csak megvetéssel fogadhatjuk. Tisza Kálmán: Tisztelt ház ! Csak néhány szót kívánok e tárgyhoz szólani, s biztosithatom mindenekelőtt Román Sándor képviselő urat, hogy elég higgadtságot érzek magamban, teljesen hidegvérrel szólni e tárgyhoz, habár nem tagadom, hogy némely irányban igyekeznek is azt az embernek nehézzé tenni. (Halljuk \)
