Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-195

78 195. országos ülés január 26. 1874. Legelőször is az előttem szólott tisztelt képviselő ur előadására van egy megjegyzésein, s ez az, hogy követtetett-e el vagy sem a horvát nemzet irányában valamely pesti lapban sérelem: azt nem tudom; mert nem szoktam minden pesti lapot olvasni; de ha követtetett el, meggyőződésem szerint nem itt van helye, az ellen vádat emelni. (XJgy van!) Méltóztassanak intézkedni, hogy ha követtetett el: tétessék meg a vád a maga helyén, és legyenek meggyőződve, hogy az, hogy magyar lap ir, vagy román lap, vagy bárminemű lap, a magyar állam ellen, mely állam keretébe Horvátország is, mint annak egyik társrésze, tartozik: egyformán fog-e a képviselőház eljárni, és sohasem fogja tekinteni azt, hogy minő lapban iratik; hanem azt, hogy a magyar állam eszméje és léte támadtatik-e meg, és igy ily alapon kéretik-e a kiadatás vagy sem. (Helyeslés.) Különben a szóban forgó ügyre nézve kénytelen vagyok először megjegyezni, hogy az, hogy valaki képviselő : nem adhat arra okot, hogy más valaki, ki lapjába a czikket irta, ezen képviselői immunitás köpenyével betakarni akarja; vagy ha akarja: akkor jól van, de azon köpenyt le kell venni, hogy ne legyen se a másikon se ő rajta. (Tetszés.) Ez az egyik, mit megjegyezni kívántam. A másik, a mit meg kivánok jagyezni: az, hogy egy nyíltan megjelent czikket, — nem akarok annak érdeméről szólni, de nyíltan megjelent czikket sikeresen desavouealni, és az azzal egyetnemértést sikeresen és őszintén kifejteni csakúgy lehet, hogy annak ellenébe fölszólal nyíltan valaki, a szerkesztőnek pedig ez épen kötelessége is; vagy pedig azonosítja vele magát. (Igaz!) Furcsa dolog volna, ha valaki mondhatna nyíltan akármit, arról egy levélben, a bírósághoz, vagy az államügyészhez azt mondaná, mi nem jő a nyilvánosság elé, természetesen a dolog rendje szerint a legtöbb esetben, hogy sajnálja azokat, a mik benne vannak s ez elég volna arra, hogy a felelősség alul kibújhasson: akkor nagyon könnyű szerepe volna Magyarországban minden bujtogatónak és lázitónak. (Helyeslés.) Én, tisztelt ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy itt zaklatásnak esete nem forog fönn. Hogy minő kihágást, bűntényt, vagy vétséget foglal magában az incriminált czikk, arról szólni nem akarok. Egyetlen megjegyzésem csak azoknak szól, a kik védő szavukat emelték föl, és fölhozták, hogy nem lehet abból sajtóvétséget vagy pertárgyat csinálni, ha valaki a kormányt megtámadja; erre egyetlen válaszom az, hogy még ez a megtámadás módozatától, irányától és fokától függ. (Helyeslés.) De még ezenkívül nagy különbség, ha valaki egy fönálló kormányt támad meg, vagy pedig, hogy egyebet ne említsek, egy ország alkotmányos királyának, még csak létezését is agyonhallgatja, és mindig másról beszél, mint arról, a ki a hazában uralkodik. (Élénk helyeslés.) És végül megjegyzem még azt az egyet:igenis sajtó utján intézett megtámadásokra, leghelyesebb ugyanazon utón a visszatorlást adni meg; de van egy határa ennek is, s ezen határ ott van, nemcsak minálunk, de elkezdve az amerikai szabad államoktól mindenütt a világon, — a hol az a sajtó az ország, az állam létele ellen izgat, a mely perczben ezen határ elérkezett: senki sem fog ott tollal, hanem törvények szigorával felelni. (Elénk helyeslés.) Elfogadom a mentelmi bizottság véleményét. Ürményi Miksa: Csak néhány szóval kívánom indokolni szavazatomat. Én ugyan szükségesnek tartom megjegyezni, hogy azon indignatioban, melyet igen tisztelt barátom Huszár Imre kifejezett, részemről nem osztozom. Én előttem magasabban és biztosabban álla magyar állam fogalma, mintsem hogy nem tartanám, — még irányát sem tekintve a hallott czikknek — sokkal apróbbnak ezen támadást, hogy bennem indignatiot kelthessen; sőt én részemről még azt a fölfogást is jogosultnak tartottam volna, hogy nem-e jobb az ilyen apró támadásokat ignorálni. De ezen nézettől szívesen eltérek, sajnosán tudva magam is, hogy azon vidéken, ha nem is csupán ezen, az előbb jelzett oknál fogva előttem ártatlan támadás divatozik; hanem a mint tudom, hogy ott más és veszedelmesebb irányú ilyetén merényletek a magyar állam ellen némelykor megkísértetnek; s igy talán nem árt, hogy ha az illetők észreveszik, hogy őrködés létezik, mely nem fogja megengedni bizonyos határ túllépését. Én azonban, tisztelt ház, ezen okból is, és még egy okból/melyet alkalmat veszek magamnak most kimondani, szívesen rászavazok a mentelmi bizottság indítványára. Én ugyanis azt hiszem, hogy ezen mentelmi jog valami elavult dolog, a csillag-kamarák ideje már lettint. Tudom én, és helyesnek tartom, hogy a parlamentek azon jogot bizonyos szélső váratlan és nem valószínű esetekre föntartják; de nem tartom czélszerünek, hogy e jogot igen sokszor alkalmazzák. Fön kell azt tartani bizonyos váratlan esetekre; de én részemről egy ilyen nem várt, nem valószínű esetet kivéve, mindég és mindenkor meg fogom szavazni akármelyik képviselő kiadatását egy törvényszéki bíróság elé, s azért megszavazom most is. (Helyeslés.) Cozma Parthén: Igen sajnálom, hogy előbb nem jutottam szóhoz, (Nagy zaj.) mert akkor fölösleges lett volna ezen vita meritumába bocsátkozni. Föl vagyok hatalmazva a tisztelt képviselő ur nevében kijelenteni, hagy ö sem lát zaklatást a dologban; nem lát pedig zaklatást azért, mert akkor,