Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-221
221. országos ülés april 18. 1874. 381 €gy még fontosabb szempontból kell a kormánynak ezt kivánni és ez az, hogy mint méltóztatnak tudni, az őszi ülésszakban sok fontos és nagyhorderejű javaslatokkal kell majd a kormánynak a ház elé lépni és ezek előkészítése minden esetre időt vesz igénybe. Én tehát azt hiszem, ha a tisztelt ház az elősorolt törvényjavaslatok mindnyáját letárgyalná: ezzel csak megkönnyítené az őszi ülésszak teendőit, mert ezek elintéztetvén, nem vonnák el az időt az őszi ülésszak alatt előterjesztendő és tárgyalandó fontosabb törvényjavaslatoktól. De ha mindezeket nem is intézhetné el a ház ezen ülésszak alatt, az utóbb emiitett két törvényjavaslatot, különösen pedig a választási törvényt, olyannak tekinti a kormány, melyet mulhatlanul ezen ülésszak alatt kivan tárgyaltatni. (Átalános helyeslés) Ezek a kormány előterjesztései és ezek alapján kérem a tisztelt házat, hogy a legközelebbi ülés napirendjére méltóztassék a közjegyzőségről szóló törvényjavaslatot kitűzni és azután azon javaslatokat, melyek még az osztályok tárgyalásain nem mentek keresztül, az osztályokhoz, a melyek pedig szakbizottságokhoz utasitandók a szakbizottsághoz utasítsa. (Élénk helyeslés.) Oláh Gyula: Tisztelt ház! Én azt hiszem, hogy a, tisztelt ministerelnök urnák ezen előterjesztése mindenesetre bir annyi fontossággal, hogy a közvélemény is a szerint fogja tájékozni magát a parlament által követendő eljárás iránt, a minő sorrendet a tisztelt ministerelnök ur megállapítani, illetőleg elmondani méltóztatott. Én mindezeket igen szép és helyes dolgoknak tartom; azonban nagy megütközésemre szolgál, hogy egy dologról a ministerelnök ur el méltóztatott felejtkezni; azért bátor vagyok emlékezetébe hozni egy törvényjavaslatot, mely, a szakbizottság által földolgozva, elő van készítve arra, hogy az osztályokhoz utasíttassák, s melyet az ország közvéleménye és szükséglete igen sürgősen igényel. Ez a középtanodai oktatásról szóló törvényjavaslat. Bátor vagyok kérdezni a ministerelnök urat: minő véleményben van ez iránt, tartja-e ezt azon tárgyak közé sorozandóknak, melyeket a háznak még ez ülésszak alatt el kell végeznie ? Bittó István ministerelnök: E javaslat is azok közé tartozik, melyek a ház asztalán fekszenek, s melyekről megjegyeztem, hogy elő vannak készítve arra, hogy az osztályokban tárgyaltassanak. A kormánynak nem lehet föladata, hogy ennek a napirendről letételét indítványozza. Ha a tisztelt ház ugy fogja kivánni, a kormány nem fogja ellenezni, hogy ez is tárgyaltassék. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! Azt hiszem, mindenesetre köszönettel tartozunk a ministerelnök urnák, hogy olyan szives volt mindjárt az első ülésen megismertetni velünk azon sorrendet, melyet a kormány a házban követni szándékozik. Engedje meg azonban a tisztelt ministerelnök ur, hogy álláspontjára, melyet imént jelezni méltóztatott, néhány rövid megjegyzést tegyek. Csodálkozással és sajnálattal hallottam a tisztelt kormányelnöktől azon nyilatkozatot, hogy a választásra nézve óhajtja, hogy a választási alap ugyan meg ne szoríttassák, de hozzátette, se ki ne tágittassék. (Fölkiáltások: Nem tárgyaljuk mostl) A kormányelnök álláspontját jelezte, és én erre teszek egy rövid megjegyzést. Minden országban, hol a választási törvény módosításához nyúlnak, ezt azért teszik, hogy a választási jogot ki tágítsák : mert lehetetlen, hogy az elmúlt 25 év lefolyta után a magyar nép ne haladott volna annyira, hogy erre magát érdemesnek ne tarthassa. Ez az egyik. De még inkább meglepett egy kihagyás azon sorrendből, melyet a kormányelnök ur fölolvasott. A pénzügyminister ur legközelebbi működéséről szólván, két dolgot említett; a tőzsde-biróságra vonatkozó az egyik, a másik valami kincstári uradalom visszaváltása. Megvallom, hogy azon sok remény után, mely az ország különböző részében az uj pénzügyminister működéséhez esatoltatott, én valamivel többet vártam a tőzsde-birósági törvénynél, és valami kincstári uradalom visszaváltásánál. Alig birom elhinni, hogy a pénzügyminister ur valami örvendetesebbel is meg ne lepjen bennünket. Különösen óhajtanám tudni és hiszem, hogy az egész ország köszönettel fogadná, ha tisztelt pénzügyminister ur szives lenne csak egy szóval érinteni : szándékozik-e ez ülésszak alatt, — miután nem először merül föl, hanem évek óta, — az országgal megismertetni azon lépéseket, melyeket a haza egyik legislegfontosabb kérdésének megoldása érdekében, tudniillik egy önálló magyar jegybank érdekében tenni akar. A pénzügyminister szakmájában az oly előkelő helyet foglal el, hogy ezt a sorrendből kihagyni lehetetlen. Ennyit kívántam egyelőre a tisztelt ministerelnök ur előadására megjegyezni. Ghyczy Kálmán pénzügyininister: Nem gondolom, tisztelt ház! hogy az ország az én tehetségem csekélységétől várta volna azt, hogy ezen ülésszak megnyitásánál mindjárt valamely nagyszerű tervekkel legyek képes a tisztelt ház elé lépni. (Derültség.) Oly számosak és nagyfontosságúak azon tárgyak, a melyekre nézve a tisztelt ház elé annak idejében javaslatokat kell előterjesztenem, hogy kénytelen vagyok e részben a tisztelt háztól némi elnézést és béketűrést kérni. (Helyeslés.) Nem fogom elmulasztani ezen ülésszak folyama alatt és annak idejében a képviselőházzal mindazokat közölni, miket pénzügyünk állásának megismertetésére szükségeseknek vélek, és szükségeseknek
