Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-219
219. országos ülés márczius 26. 1874. 363 tárgyalhatott s a szoboszlói kérvényhez, minden tekintetben hasonló s jogosultnak bizonyult kérvénye a pénzügyministeriumnak közelebb a debreczeni adóhivatal utján folyamodó községhez juttatott rendelete szerint, mi indokolás nélkül elutasittatott. Tekintvén, hogy aminister felelőssége eszméjéből önként következtethető, mikép a tisztelt ministerium egy ország, mint egyes polgárainak egyforma természetű s egyiránt jogosult kérvényeit és folyamodványait egyenlő értékbe venni, s egyenlő igazsággal s minden mellékes tekintetek nélkül tartozik eldönteni. Ezeknél fogva kérdem a tisztelt pénzügyminister urat: miképen indokolja azt, hogy a midőn Szoboszló város közönségének folyamodására, annak legelőjére és értetett összes adóbeli illetékét az 1863-ik évről az akkori aszály, mint elemi csapások okozta károk magam meggyőződése szerint és az 1868: XXL törvényczikk 11. §-sa szerinti rendeleténél fogva és helyesen leengedte, sőt a kérvényező községet oly kitűnő adóleengedésben részesittette, ugyanakkor Böszörmény községének hasontartalmu minden tekintetben ugyanazonos, egyformán jogosult, amannál sokkal csekélyebb leengedést kérelmező folyamodványa minden indokolás nélkül s az előtte tudva levő praecedens eseteknek is figyelmen kivül hagyásával elutasította? Elnök: Közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Vidliczkay József Tisztelt ház! Főleg a vasutakon utazó közönség érdekében, melyhez egyszer-másszor a tisztelt ház tagjai is tartoznak, bátor vagyok az igen tisztelt közlekedési és pénzügyminister urakhoz interpellatiot intézni. Mielőtt ezt megtenném, méltóztassék megengedni, hogy rövid visszapillantást tegyek a tisztelt háznak a dohány-monopólium kérdésébeni eljárására és működésére. Méltóztatik tudni, hogy a képviselőház még az 18 65 /G 7 . országgyűlés folyama alatt egy indítvány folytán, mely épen a tisztelt túlsó oldalról jött, és annak akkori egyik tagja, gróf Bethlen Farkas által tétetett, határozatot hozott az iránt, hogy ntasittassék a kormány a dohány-monopólium eltörlésére. Magyarország alsó háza akkor kitűzte azon irányt, melyben ez ügynek haladni kell. Hogy menynyire haladunk, vagyis mennyire nem haladunk ezen irányban: azt meg fogja mutatni azon eset, mely a jelen interpellatio tárgyát képezi. Kikérem tehát a tisztelt ház figyelmét. Eddig a dohány-monopoliurn érdekében és annak föntartására szokásban voltak a kutatások; azonban a kutatások mintegy két korlát közé voltak szorítva. Egyike azon korlátoknak az, hogy ezen kutatások csak föladás következtében történjenek; másik korlátja az volt, hogy a polgári hatóság közbe jöttével és nem esupán a pénzügyi őrség által. Azonban mikép történik, nem tudom, hanem más divat kezd lábrakapni. Egy esetre leszek bátor figyelmeztetni a tisztelt házat, mely szerint a vasúton utazó közönség egyes tagjai irányában kutatások történtek; nem a pénzügyi hatóság, nem a pénzügyi őrök, hanem a vasúti hivatalnokok és kizárólag csak vasúti hivatalnokok által. Szabolcsmegye egyik birtokosával történt, Kállay Ubullal, folyó év január 24-kén Nyíregyházán, ki megérkezvén Nyíregyházra Kassáról a vasúton, midőn bőröndének kiadását követelte, a vasúti szolgák ezt egyenesen megtagadták; mondván, hogy ezt a vasúti hivatalnokok meghagyása következtében teszik. Kállay Ubul rögtön lépéseket tett ezen erőszak elhárítása végett; előhivatott a vasúti hivatalnok, s ez azt mondta: igenis, megvan a bőrönd, s ki nem adatik mind addig, mig annak tartalmát meg nem vizsgálta. Hasztalan tiltakozott ezen eljárás ellen nevezett tulajdonos; de hogy útjában továbbra is fön ne tartóztattassék: kénytelen volt az erőszaknak engedni, s a bőrönd kulcsát a kikutatás eszközlése végett az érintett vasúti hivatalnoknak átadni, ki is azt fölnyitván, annak tartalmát megvizsgálta, hanem azt, a mit benne keresett, természetesen meg nem találta. A nevezett tulajdonos panaszt emelvén a nyíregyházi állomáson lévő panaszkönyvben, utóbb néhány hét múlva egy értesítést kapott, melynek rövid tartalma az, hogy a vasut-üzleti igazgatóság az esetet sajnálja, s hogy az illető hivatalnok megfenyíttetett. Azt hiszem, hogy ez a vasúti közönség, nevezetesen a személyi és tulajdonjog megóvására nem elegendő. A dolog mindenesetre figyelmet érdemel annyiban, a mennyiben oly szokás kezd lábrakapni, mely eddig nem volt divatban. Helye volt a fönálló szabályok értelmében a kutatásoknak föladás következtében a polgári hatóság közbe jöttével, ugy, hogy azok a pénzügyörök által hajtassanak végre; hanem én részemről semmi törvényt és semmi szabályt nem tudok, hogy vasúti hivatalnokok, kiknek egészen más a hivatása, és épen mellőzve a polgári hatóságot, ily czélokra fölhasználtassanak. Utalva ezen kétségtelen esetre, melynek valóságáról meg vagyok győződve, bátor vagyok a tisztelt közlekedési és pénzügyminister urakhoz a következő interpellatiot intézni: Interpeílateo a közlekedési és pénzügyminister urakhoz. Tényállás: Kállay Ubul, szabolcsmegyei birtokos, folyó évi január 24-én Kassáról Nyíregyházára vasúton utazván, midőn a nyiregyházi vasúti állomáson kiszállt és podgyászának (egy 26 vámfontot nyomd utazó46*
