Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-219
364 219. országos ülés márczius 26. 1874. bőröndnek) kiadatását követelte: annak kiadása a málha kiadásával foglalkozó személyzet által a fölöttük álló vasúti hivatalnok rendeletéből megtagadtatott, ki is utóbb előhivatván, oda nyilatkozott, hogy a kérdéses bőröndöt mindaddig ki nem adja, mig annak béltartalmát át nem vizsgálja, — a minthogy azt valósággal ki sem adta mindaddig, mig annak nevezett tulajdonosa, ki egyébiránt ezen eljárás ellen tiltakozott, engedve az erőszakos föltartóztatásnak, a kulcsot neki át nem adta, és ő azon bőröndöt ki nem kutatta, — miben azonban a föltartóztatottnak ruháin kivül egyebet nem talált. Kállay Ubul, ki ezen egész eljárás ellen, különösen az okon is, hogy még a pénzügyőrségi orgánumok is csak a polgári hatóság közbe jöttével és csak egyenes föladás következtében hajthatnak végre ily eljárást, — folyton tiltakozott, panaszát azután a nyíregyházi állomáson lévő panaszkönyvbe beírván, a tiszavidéki vasút üzleti igazgatóságától utóbb azon értesítést vette, hogy az üzleti igazgatóság az esetet, melyre valamely pénzügyőrségi följelentés szolgáltatott alkalmat, sajnálja, és hogy az illető hivatalnok föntebbi helytelen eljárásáért, —• mint az értesítés mondja, — megfenyíttetett. Azon értesitvényben az illető vasúti hivatalnok eljárása helytelennek mondatik ugyan; de átalános jogosultsága, tudniillik az. hogy vasúti hivatalnokok az utazókat ilynemű kutatással zaklathatják, meg nem tagadtatik. Ezen tényállás rövid előadása után kérdem a tisztelt közlekedési és pénzügyminister uraktól: tudtával történik-e a kormánynak az, hogy vasúti hivatalnokok az utazó közönség, illetőleg annak egyes tagjai irányában ily erőszakos zaklatásokat visznek véghez? és a mennyiben az itt fönforgó erőszak a fönt előadott tényállás szerint a dohánymonopólium érdekében követtetett el, — kérdem: vajon a kormány rendeletéből történik-e az, hogy vasúti hivatalnokok, kiknek a vasúti személy-, árués podgyászforgalom lehető könnyítése egyik főhivatásúk, épen ellenére ezen hivatásuknak ily zaklató kutatásokra fölhasználtatnak? Ha a vasúti hivatalnokok ily fölhasználása a kormány rendeletein alapszik: mivel vannak ily rendszabályok indokolva? — Ha nem: hajlandó-e a kormány, illetőleg' a tisztelt- minister urak akkép intézkedni, hogy az utazó közönség a föntebbihez hasonló zaklatásoknak kitéve ne legyen. Kérem ezen interpellatiot a közlekedési és pénzügyminister urakkal közleni. Elnök: Közöltetni fog az illető minister urakkal. Lázár Ádám: Tisztelt ház! Egy igen fontos tárgyban bátor leszek az igazságügyminister úrhoz egy kérdést intézni. Midőn a jelenleg fönálló polgári törvénykezési rendtartás behozatott, annak I 529. §-a szerint a közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésének módjáról egy külön törvény behozatala helyeztetett kilátásba. Azóta hat év múlt el, s ezen sürgős és fontos önálló törvény még mindeddig nemcsak meg nem hozatott, de az illető szakmimster által még be sem terjesztetett; hanem a helyett időközben többrendbeli ministeri rendeletek bocsáttattak ki; jelesen 1870—1871-ben és 1873-ban, a nélkül azonban, hogy ezen kibocsátott ministeri rendeletek által a tulaj donkép eni törvényhozói intézkedés tárgya szabályoztatott volna; mert mindezen rendeletek nagyobb részt tilalmat foglal-, nak magukban, a mennyiben több törvényszék — előfordult esetekben.—hasonló a közforgalom tárgyait képező értékpapírok megsemmisítésére nézve az eljárást megkezdette, ezen eljárás az említett ministeri rendeletekkel átalában betiltatott. Jelesen bátor vagyok hivatkozni az 1871. május 6-kán 8711. szám alatt kibocsátott ministeri rendeletre, mely elmondja, hogy az I. czikk szerint mik képezik tárgyát ezen megsemmisítési eljárásnak: először tudniillik az állampapírok; másodszor oly közforgalmi magánértékpapirok, melyek nem szólnak névre; a II. czikk szerint pedig a földtehennentesitési kötvényekre nézve az eddigi gyakorlat érintetlenül hagyatik, következőleg azt rendeli, hogy mindazon megsemmisítési eljárások, melyek az épen emiitett papírokra nézve intéztettek el, betiltatnak és az eljárás érvényesnek nem tekintetik. Később 1873-ik évben január 30-án épen a jelenlegi tisztelt igazságügyminister alatt kibocsáttatott egy ujabb rendelet 1947. szám alatt, mely az 1871-ki rendelet Il-ik czikk alatt a földtehermentesitési kötvények megengedhető megsemmisítési eljárásához még a következő kötvényeket sorolja, ugy mint: a magyar udvari kamarai kötvényeket, a magyar egyházi ezüstszállitási kötelezvényeket, a magyar terményszállitási jegyeket és a magyar kamarai adósság kötvényeit. A nélkül azonban, hogy ezen utóbbi rendeletben, mely tudtommal az utolsó, — a tulajdonképeni megsemmisítési eljárás szabályoztatott volna, különben is rendeleti utón egy fönálló törvény által meghagyott intézkedés elodázására vagy kijátszására czelzó eljárás alkotmányos utón el nem fogadható. Tekirtetbevéve, tisztelt ház, azt, hogy sok ily közforgalmi értékpapírok vannak a tulajdonosok által elvesztve, melynek megsemmisítése következtében adatnak ki ujabb papírok; tekintve továbbá azt, hogy a többi között, ha jól emlékszem, az alföldfiumei vasút-társulatnak a közlekedési minister által helybenhagyott alapszabályaiban az foglaltatik, hogy tudniillik az elveszett részvények vagy szelvények helyett ujakat csak akkor tartozik a társulat adni, ha azok a pesti első-folyam odásu királyi váltótör-