Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-218
218. országos ül.'s móreiius 24. 1874. 355 emlékének szétáradó dicsfénye a nemzeti vagyon «lorzásának rut műveletét világította volna meg; de én fölemelem a gálád tetteket elfedő e leplet, mert a nemzet rovására űzött ily merényletet szótlanul tovább nézni nagy erkölcsi süiyedés világos jele s rut árulás lenne egész nemzetünkre nézve. Gr. Teleki Sámuel korlátnok Európa müveit népei közt forogva, midőn látta ott a tudományok megszerzésének hatalmas eszközeit, a nagyszerű könyvtárakat: eszébe ötlött szegény elárvult nemzete, s talán az is, hogy a Teleki névhez tapadt régi bűnért ki kell a nemzetet engesztelnie, s azért már fiatal korától kezdve egész szenvedélylyel hozzá kezdett a könyvgyüjtéshez; roppant áldozatokkal megvásárolt minden szakmunkát, melyek drága voltuknál fogva magánosok által bajosan voltak megszerezhetők, 40.000 kötetből álló könyvtárt szervezett, itthonjában összegyűjtött minden hozzáférhető magyar történelmi s politikai irányú kéziratot, egy nagybecsű ásvány- és műgyüjteményt, s MarosVásárhelytt egy akkori időben páratlanul nagyszerű palotát épitve, oda behelyezte, cathalogizáltatta, s 1800. október 10-én Várad-Olasziból végrendeletileg nemzetének adományozta, föntartására és gyarapítására gazdag dotatioval látva el azt. Azonban az 1800-ban nemzeti kincsesé tett nagyszerű könyvtárt azután se szűnt meg folyton gyarapitni s nagymérvű áldozataival fejleszteni. így 1811 november 14-én Bécsből egy pótvégrendeletet (codicillust) adott ki, melyben 14.400 magyar forintott adott a könyvtárhoz, hogy annak kamata évenként az erdélyi ref. tanodák jobb tanulói közt ösztöndíjként osztassák ki; a maros-vásárhelyi könyvtár részére pedig házakat és azon város határán lévő szőllőit, kertéit, vagy 53 hold kiterjedésű birtokot adott, s rendelkezéseinek végrehajtójául családja idősebb fiát rendelte az erdélyi reformatum consistorium főfölügyelete alatt, melynek lelkére kötötte, hogy minden évben két kiküldött professor által a könyvtárt a cathalogusok és editiok szerint számba vétesse, hogy szigorúan őrködjék a fölött, hogy a jövedelem a könyvtár gyarapítására fordittassék, mit ha utódai elmulasztanának : egy milliót érő aquisitumaitól örökre elessenek. A korlátnok által a cathalogusokkal kapcsolatosan nyomtatásban közkézre bocsátott végrendelet semmi kétséget sem hagy fön az iránt, hogy e könyvtárt egyenesen a nemzetnek hagyta, hisz ott van a többek közt: „hagyom a tudománynak nemzetemben, hazámban előmozdítására"; ott, hol a consistoriumnak lelkére köti akaratának teljesedésbevételét irja: „hogy ezen, az egész publicumra tartozó hasznos insíitutumom fönállhasson", valamint az is, hogy hetenkint három napot rendel a könyvtár nyilvános használatára. KÉPT. H. BAPLÓ. 1 8"j. IX. KÖEBT. Hogy a hagyományozott javak jövedelme a könyvtár gyarapítására rendeltetett, kétségtelen a végrendelet e szavaiból: „Ami jövedelem a könyvtárnok fizetése és a szintén e végre rendelt vendégfogadó s más épületek föntartására szükséges költségektől fönmarad: esztendőnként fordítsa (a fidei commissarius) könyvgyűjteményem tökéletesítésére s hasznos uj könyvek szaporítására"; más helyt: „a jövedelmekből a könyvgyűjtemény eontinuáltassék r szaporittassék és ezeknek conservatiojára az épület is jövendőben uj hozzátoldással tágittassék." Ezeket kívántam a jog constatálására fölemlíteni. Már most vegyük számba a könyvtár fejlesztésére hagyott jövedelmet. Az erre rendelt 6 vásárhelyi ház, bár azt legnagyobb részben a Teleki Sámuel kegyenczei fizetés nélkül lakják: mégis 3.00Ü frtot jövedelmez ; de csak csekélyre téve is egész jövedelme tesz . 4.000 frtot, a földek, kertek tiszta jövedelme ... 412 „ összesen . . 4.412 frtot. Bár a valódi jövedelem 10.000 frtra is fölmenne ; de én csak e csekély arányt veszem föl. A kiadás. Könyvtárnok, szolga fizetése . . 440 frt épületek javítása, sokat véve föl évenkint . . 500 „ összes kiadás . . 940 „ és igy jövedelem-maradék évenként 3.472 forint, mi 50 év alatt 173.600 frtot tesz. Ennyinek kellett volna a korlátnok halála után a maros-vásárhelyi Teleki-könyvtár gyarapítására fordíttatni; mi, ha mégis történik: az ma nemcsak hazánk, hanem a világ egyik legnevezetesebb közkönyvtára lehetne, a drága szakmunkák oly gazdag gyűjteményével, minővel Európa-szerte kevés könyvtár dicsekedhetnék. Azonban e könyvtár még ma is azon állapotban van, a mint azt a korlátnok halálakor hagyta; mert utódai magán használatukra rendelt hirlapgyüjteményen kívül, s legújabban néhány száz forint értékű könyvnél egyébbel nem gyarapították, 50 év alatt arra egy fillért se fordítottak. A jövedelmet lelketlenül egy darabig idősebb fia gr. Teleki Ferencz rakta zsebre, de e monopólium ellen a többi testvér fölzudulván, — mint mondják, — egyszerr* 45.000 frtot osztottak el egymás közt. Ekként sáfárkodtak és sáfárkodnak a pharizeusok az ur templomában, s a nemzeti kincs őréül rendelt fő consistoriumnak 50 év alatt nem volt egy védő szava is. Pedig nem hiányoztak az intő szavak, mert volt egy lelkes hazafi, Száva Farkas tanár, ki nem gondolva üldöztetés, fenyegetés, a durva praefectus ónos botjával, csak a nemzet igazát tartva szeme előtt, egymásután irta a czikkeket az erdélyi és fővárosi lapokban, közölte több rendben a korlátnok végrendeletét; de azért a consistorium vétkesen hallgatott, s a komaságot és sógorságot előbbre helyezte a nemzet jogainak köteles védelménél. És, 45
