Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-218

354 218. országos ülés márczius 24. 1874. hallgatott a kormány is; pedig nem mentheti magát okkal, hogy e dologról tudomással nem birt; mert ha a sajtó megujitott fölszólalásai elkerülték is figyelmét: nem szabad vala mellőznie az országos közgyűjtemények megvizsgálására kiküldött országgyűlési bizottság jelentését, melynek 1873. október 21-iki üléséből, Szathmáry Károly indítványa következtében, e bizottság átírt a közoktatási ministerhez, s fölkérte, hogy ezen veszélyeztetett nemzeti kincs megmentése iránt gyorsan intézkedjék. Ez is pusztában elhangzó kiáltás volt, s megtörtént azon hálátlan eset, hogy sáronberki id. gr. Teleki Sámuel a közkönyvtár gyarapítására rendelt házakat és földeket 859 s következő telekkönyv-jegyzőkönyvekben, mint magán-vagyont, nevére irattá. Erre föllázadt Erdély közvéleménye, indignálódott maga a Teleki-család is, a rendithetlen Száva Farkas az ev. ref. consistoriumhoz panaszt és óvást adott be, s az végre annyit tett, hogy átírt Teleki Sámuelhez, ki azon banális felelettel odázta, el a kérdést, hogy a végrendelet tanulmányozására majd időt fog fordítani! Azonban, tisztelt ház! mi ama consistoriumhoz bizalommal nem viseltethetünk ; mert 50 évi vétkes közönye által fölbátoritá a nemzeti vagyon bitorlását, s elnézése által maga is ezen merénylet részesévé lett; de különben is az erdélyi ref. consistorium, mint a közvagyon ellenőre, nem szokta szigorúan teljesíteni kötelmeit, hisz Erdélyben nyílt titok, hogy a fölügyelete alatti nevelési alapból épen a consistorium némely tagjai kölcsönöztek föl nagyobb öszszegeket, s azt évtizedeken át használták és hasz- | nálják máig is kamat nélkül. Ezen erkölcsi testület épen mulasztásai érzetében, s ezek nyomása alatt soha se foghat a hatalmas családdal szemben erélyt kifejteni, s annak — ha ráhagynók — ismét 50 évet engedne a végrendelet tanulmányozására, miként 50 évet engedett arra, hogy a végrendelet lételét észre méltóztassék venni. Itt tehát a kormánynak kell erélyesen és gyorsan intézkedni. E szükségességből kifolyólag kérdem a közoktatási minister urat, mint a közművelődési alapok őrét. Interpellatio a vallás- és közoktatási ministerhez! 1-ször. Van-e tudomása arról, hogy gróf Teleki Sámuel korlátnok Maros-Vásárhelytt egj általa e czélra emelt terjedelmes épületbe 40.000 kötetet tevő nagyszerű könyvtárt alapított, hogy az által — miként alapító okmányában mondja — a tudományosság a nemzetben terjedjen. 2-szor. Van-e tudomása arról, hogy a nagy-,, lelkű alapító által 1800. kiadott végrendelete és 1811-iki pótvégrendelete által e közkönyvtár fokozatos gyarapítására, ujabb szakmunkák megvásárlására , s a könyvtár helyiségének e könyvszaporodás által szükségessé válandó megtoldására Maros-Vásárhelytt lévő 6 házát és 53 hold kiterjedésű birtokát hagyta oly kikötéssel, hogy a mi ezek jövedelméből a könyvtárnok fizetésén és a házak javításán fölül marad: évenként uj könyvek vásárlására fordittassék. Erre a család idősebb fiát, mint hit-bizományost, az erdélyi e. ref. consistorium főfölügyelete alatt, oly szigorúan kötelezte, hogy végakarata megszegése esetében öt és összes utódait milliót érő szerzeményeiből kitagadta? 3-szor. Van-e tudomása arról, hogy e szabatosan meghatározott czélu végrendelet daczára, a korlátnok magasztos akarata végrehaj tatlamd maradt, s utódai a lefolyt 50 év alatt ama könyvtár gyarapítására mit sem fordítottak, mi által legkevesebbet számítva 173.600 forintot vontak el rendeltetése czéljától, most pedig sáronberki idősb Teleki Sámuel, — kinek mint idősebb fiúnak a nemzeti kincs hivatott őrének kell vala lennie, — odáig vitte e közvagyon szemérmetlen elsajátítását, hogy nem gondolva a sajtó és közvélemény felzúdulása, három királyi táblai bíró, mint szakférfiaknak e kérdésben a közvéleménynyel egyértelmű nyilatkozatával, sőt magának a Teleki-családnak ellenvetéseivel: a könyvtár gyarapítására rendelt házakat és fekvőségeket magán-vagyonként saját nevére telekkönyveztette, mi által megszegte a végrendeletet, lábbal tiporta az 1791. LVII. törv.-cz. rendeletét, s szentségtelen kezet emelt a nemzeti vagyonra, mely mindenütt a népfenség végpajzsa alatt áll? 4-szer. Van-e tudomása arról, hogy az ezen közkincs őréül rendelt erdélyi e. ref. fő consistorium 50 évi hallgatag elnézése által e vétkes merényletnek mintegy részesévé válván, attól mit se várhatunk azon tényleges oknál fogva, mert e testületben a család érdekelt egyénei döntő befolyással bírtak régen, birnak ma is, birnak ezután is. Ily testületre bizni tehát a baj orvoslását többé nem szabad. Ha van mindezekről tudomása: nem érzi-e magát — a korona főfölügyeleti jogának és kötelességének, az idézett törvény értelmében is érvényesítéséül — kötelezettnek arra, hogy a helyszínére egy bizottságot küldjön ki, az ügyet részrehajlatlan szigorral megvizsgáltassa, s az iránt hathatósan intézkedjen, hogy a telekkönyvbe jogtalan birtokosra íratása következtében a könyvtárhoz tartozó javaknak rendeltetésétől elvonása megsemmisíttessék, s a hitbizományos rászorittassék arra, hogy az 50 év alatt czéljától elvont 173.600 forint a nemzeti intézetnek visszafizettessék. Szándékozik-e továbbá oly intézkedéseket tenni, hogy a halhatatlan emlékű korlátnok végrendelete minden pontjának foganatosításával, ama könyvtár az utóbbi félszázad alatti tudományos művek minden nyelvű jelesebb példányaival kiegészítve, a könyvtár helyisége kitágítva, a dicső alapító messze belátó bölcs