Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-218
352 218. országos ülés inárczius 24. 1874. a választásoknál elkövetni szokott vesztegetések megbüntetése, a választó-kerület igazságosabb alakítása, s állandó, évenként kiegészítendő összeírások behozatala szerint módosíttassák. Elnök: Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Kosztics Lázár: Interpellatiom van a belügyminister urkoz, s miután a tárgy oly ismeretes és oly világos, hogy minden bővebb szóbeli bevezetés szüksége elesik: kérem a jegyző urat, méltóztassék az interpellatiot fölolvasni. Huszár Imre jegyző (olvassa:) Interpellatio a belügyminister úrhoz. Tekintettel arra, hogy a hivatalos „Budapesti Közlöny" 64. száma szerint a pancsovai és orsovai választó-kerület egy küldöttsége ő cs. és apostoli kir. felsége által fogadtatott, melynek vezetője egyebek között polgártársait következő szavakkal denuncirozta volna: »Egyszersmind teljes hódolattal mély sajnálatunkat bátorkodunk kifejezni a fölött, hogy az egyik politikai párttöredék czéljának előmozdítása végett a pancsovai képviselőválasztást magyarellenes tüntetések tárgyává tette stb." Mire ő felsége így válaszolni kegyeskedett: „ Mélyen sajnálom az önök által is emiitett ellenséges tüntetéseket, melyek a lakosság békéjét s a törvény iránt való érzelmét félrevezetik." Tekintettel arra, hogy alkotmányos országban a király minden nyilvános politikai föllépéséről föltételeztetik, miszerint az felelős kormánya informatioja folytán és alapján történik. Tekintettel arra, hogy a koronázott király személye minden pártoskodások fölött és kívül áll, és hogy annak folytán egy alkotmányos kormánynak nem illik ő felségének oly tanácsokat adni, melyek a közönségben azon véleményt eredményezhetnék, hogy ez által a pártok viszonyaira pressiot gyakorolni szándékoltatott. Tekintettel végre arra, hogy a belügyminister ur ígérete folytán a pancsovai választási eseményekről már megindított vizsgálat még nincsen befejezve, hogy tehát nem is tudhatni hivatalos biztonsággal, minő tüntetések történtek Pancsován, és mi volt értelmük és irányuk, és hogy legalább a kormánynak nem lett volna szabad ő felsége előtt valamit, mint fényt előadni, miről a képviselőháznak még nem tétetett a megígért jelentés. Bátor vagyok a belügyminister úrhoz következő interpellatiot intézni. 1. Minő véleményben van a minister a pancsovai és orsovai küldöttség eljárása, illetőleg insinuatioja tekintetében, vajon alkotmányos volt-e az, vagy sem? 2. Ha azt hiszi, hogy nem volt alkotmányos: volt-e és mennyi befolyása a kormánynak a küldöttség szándékára és ő felsége válaszára, vagy volt-e legalább előleges tudomása ezekről ? 3. Ha azt hiszi, hogy alkotmányos volt, nem volna-e hajlandó a minister ur, ha netalán ugyanazon vidékből, melynek egész népének tántoríthatlan hűsége és loyalitása minden kételyek fölött áll r egy másik küldöttség készülne azon szándékkal, hogy ő felsége a polgárosítás miatti hálás köszönete mellett arról is biztosítsa, miszerint a pancsovai képviselőválasztást egy párt sem tette magyarellenes tüntetések tárgyává : ezen küldöttség ellen netalán a közigazgatási közegek részéről fölmerülendő akadályokat elhárítani ? Elnök : Közöltetni fog a belügyminister úrral. Orbán Balázs : Tisztelt képviselőház 1 A vallás- és közoktatásügyi ministerhez vagyok bátor kérdést intézni az egész nemzetet érdeklő, egy igen fontos s halasztást nem tűrő ügyben. Igen sajnálom, hogy a minister ur nincs jelen ; de miután az ügy halasztást nem tür, kénytelen vagyok fölszólalni. A midőn ezt teszem, öntudatával birok annak, hogy nagyon kényes kérdést feszegetek. Tudom, hogy nagy haragot zúdítok magam ellen; lehet, hogy üldözéseknek, megtámadásoknak leszek kitéve, miként voltak mindazok, kik e botrányos ügyben a nemzet jogát védőleg föl merték szavukat emelni; de elvégre is nem azért vagyunk e helyeken, hogy egyeseknek vagy testületeknek a nemzet rovására elkövetett vétkeit palástoljuk, gyöngéiknek hízelegjünk, és saját nyugalmunkra figyeljünk; hanem ide küldött a nép bizalma azért, hogy szembe merjünk szállni mindenkor és mindenkivel, ki a nemzetet akár jogaiban, akár vagyonában megrövidíti. Fölszólalok tehát ezen noli me tangere ügyben, mert, mint MarosVásárhely egyik képviselője, az e városban végbe vitt nemzetkárositást nyilvánosságra hozni, arra a kormány és a képviselőház figyelmét fölhívni kötelezve érzem magamat. Volt Erdélynek egy méltán nagynak nevezhető fia, ki nemcsak maga volt a magyar tudományosság egyik hatalmas fáklyavivője, hanem a nemzeti művelődés előmozdítására ezred évre is kiterjedőlegj kivánt hatni. Ez gróf Teleki Sámuel korlátnok volt a magyar nemzet e legbőkezűbb jóltevője, kinek neve a nemzet hálaemlékezetében koránt sincsen oly magasra emelve, miként azt ő megérdemelné, Hisz ő egy millióval ajándékozta meg nemzetét, s mig azokat, kik ezreket áldoztak közműveltségünk oltárára, magasztaljuk, sőt istenitjük : akkor Teleki Sámuel korlátnok áldásos emléke elmosódott,nevét alig emiitik; nagyszerű hagyományáról alig bír csak kellő tudomással. De e hálátlanság. e történeti mellőztetés vétke nem a nemzetet, hanem utódait terheli, kik az általa nemzetének hagyományozott roppant vagyont vétkesen elsajátiták, s nagy nevét és szent emlékét készakarva burkolák a feledékenység homályába ; mert dicsősége szégyenük lesz vala, s
