Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-216

334 216. országos ülés márczius 7. 1874. Csemeghy Károly: Ez volt tisztelt ház inditó oka annak, hogy szemközt az egyes partialis határozatokkal, a tisztelt képviselőház egy nagy bizottságnak kiküldését határozta el, hogy minden az egyház és állam közt fönforgó viszonyokból származó kérdéseknek ezen bizottság tanácskozása utján jöhessen megállapodásra. Hozzájárulok a képviselő urnák indítványához, hogy teljesíttessék a tisztelt háznak akarata, véleményezzen ez ügy fölött a kiküldött bizottság. Ez ellen csak akkor volna kifogás tehető, ha azt volnának képesek bebizonyítani, hogy a polgári házasság semmiféle összefüggésben nincs az állam és egyház közti viszonyokkal. Nem hisem, hogy ezt pragmatice, a történt dolgoknak, a történet tényeinek ismerete után valaki állithatná. Még mindenütt, a hol ezen kérdés vita tárgyát képezte: a vita élét ezen szempont képezte. Lényegében az egyház és állani közti viszonyban sarkallik ezen ügy; mind barátai, mind ellenei ezen szempontokból veszik a fegyvereket, a melyekkel részint támadják, részint védik. Ha nem ismernők a más parlamentekben és törvényhozásokban történteket, ha nem ismernők az érveket, a melyek által itt ugy az egyik mint a másik részen a harcz folytattatik, ha egészen ujonezok volnánk ez ügynek viszonyában: akkor talán némi plausibilitással el lehetne hinni, hogy mi födöztük föl az ügyet, és annak minőségét mi fogjuk meghatározni. De nem ugy áll a dolog; mert mindenütt a két hatalom közti kérdésnek tekintetett, és a magyar képviselőház is azon bizottsághoz utasította azt, mely ezen nagy kérdésnek megoldására lett kiküldve. Én tehát pártolom az előadó ur, illetőleg a kérvényi bizottság véleményét. Helfy Ignácz s Ha az előttem szólott tisztelt képviselő urnák theoriája állana is, hogy a polgári házasság kérdését okvetlenül vallási szempontjából kell tekinteni, s hogy — a mi mellékesen legyen mondva hibás állitás— az más országban is igy történik: ezen érvet akkor kellett volna fölhozni, midőn a képviselőház azon határozatot hozta, hogy e tárgy iránt a ministerium törvényjavaslatot terjeszen a ház elé. Mert hogy egy későbbi, nem határozat, hanem szónoklat vagy átalános nyilatkozat megszüntessen egy határozatot, ezt ugy hiszem, a tisztelt képviselő ur sem akarhatja. A mi a főérvet illeti — a mit az előadó is érintett, hogy lehetetlen különválasztani a kérdést, mert tény az, hogy a polgári házasság kivonja az egyház hatásköréből azon facultást, a melylyel jelenleg él. Eocsánatot kérek, ez tévedés; nem von ki semmit: mert a polgári házasság nem tiltja meg az egyháznak, hogy jövőre is ép ugy, mint a múltban, e frigykötést meg ne áldja, miután nem tiltja meg az összekelőknek, hogy a polgári házasság után vagy előtt az egyházba menjenek, csak hogy az állam biztosítani akarja magát, hogy az oly szerződések, melyek a polgári életben oly nagy következményüek, az állam tudtával köttessenek. Egyebet nem kivan a polgári házasság, mint azt, hogy ha valakivel szerződésre, házasságra akar lépni: az a polgári hatóság előtt történjék; de nem tiltja meg senkinek, hogy vallásos érzelmét követve, akár a polgári házasság előtt, akár utána, a templomba ne mehessen és ne kérje ki a pap áldását. Ez semmiképen nem következik. Tényekkel tudnám bebizonyítani, hogy Csemeghy államtitkár ur tévedt, midőn azt mondotta, hogy ezen szempontból ítélték meg mindenütt ez ügyet. Én jelen voltam Olaszországban, midőn a polgári házasság behozataláról szóló törvényjavaslat tárgyaítatott a parlamentben; nagy figyelemmel kisértem a vitát, de senki sem fogta föl ugy a dolgot, mint Csemeghy államtitkár ur. Egyébiránt, tisztelt ház, a főok, mely engem a fölszólalásra késztetett, daczára annak, hogy több tisztelt barátom erélyesen és hatásosan támogatta az ügyet, azon szempont, melyet a tisztelt háznak becses figyelmébe vagyok bátor ajánlani. Ha arról lenne abstracte szó, hogy vajon mi egy szabadelvű intézményt önállólag Magyarországba behozunk-e most, igen vagy nem: akkor meglehet, hogy némelyik helyesen azt mondhatná, hogy nem vesztünk azzal sokat, ha később történik is az meg. Ámde igen fontos körülményt kell tekintetbe venni. A nemzetközi viszonyok akkép fejlődtek, hogy ezen intézménynek be nem hozatala igen rövid idő alatt komoly bajokat fog okozni a magyar törvényszékeknek. Bátor vagyok idézni két példát. Ismerek magyar embereket, kik külföldön, oly országban házasodtak meg, hol a polgári házaság be van hozva, tehát az ottani törvények szerint jogérvényes polgári házasságot kötöttek. Időközben egyik-másik hazajött. Gyermekei voltak, az apa meghalt. A rokonok pert indítottak az örökség miatt; azt mondták, hogy azon gyermekek a magyar törvény szerint nem törvényes gyermekek, mert a hazai törvények a polgári házasságot nem ismerik. Tudom, hogy e tekintetben a ministeriumhoz folyamodás történt, és a minister mai napig nem tudott határozni ez ügyben. Mondok egy más példát, melyet a minapában egy külföldi consuí beszélt el nekem. (Halljuk!) Florenezben történt. Három év előtt egy előkelő magyar ur elvett egy florenczi leányt polgári házasság utján. Két év múlva odahagyta az asszonyt és hazajött Magyarországba és itt újból megházasodott. A florenczi törvényszék folyamodott az ittenihez ez ügyben. Az itteni törvényszékek azt mondták: uraim, mi ahhoz nem szólhatunk, ö jogszerűen házasodott meg itt,.