Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-216

216. országos ülés márczius 7. 1874. 333 denki beláthatja. így tehát sem dacz, sem ellensze­gülés, hanem oly tévedés forog fönn, a miért az illetők feleletre fognak vonatni; de a mit nem lehet ugy magyarázni, mint azt Irányi képviselő ur ma­gyarázta. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Valóban tán jobb állapotban lett volna az ügy, ha a tisz­telt igazságügyminister ur nem deríti föl ugy, a mint most áll; mert ha az, a mit Irányi képviselő ur fölhozott, gyanítani engedte a minister tehetet­lenségét a püspöki hatalom irányában: a minister ur által adott fölvilágositás kétségen kivül hagyja azt, hogy bizony a minister tehetetlen ott, hol a püspökség és papság ellenszegülni akar. (Helyeslés bal felől.) Igaz, hogy az ellenszegülés nem nyilt, nem világos, de olyan, mely megakasztotta az ügynek kibonyolitását, és igy a papság eléri azon czélját, hogy nem a törvény hajtatik végre, hanem az ő akarata érvényesül. A mi magát a kérdést illeti, a kérvényi bi­zottság előadója azt mondja, hogy a kérdés érdem­leges megvitatása e kérvény alkalmából ide nem tartozik. Én megengedem, ezen kérdés érdemleg meg volt vitatva akkor, mikor a ház nagy több­séggel egy határozatot hozott e tárgyban, és ezt •elfogadta. Irányi tisztelt barátom mostani indítványa nem is czélzott egyebet, mint hogy a ministerium a képviselőház által már meghozott határozat végre­hajtására intessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a kérvényi bizottság előadója, hogy ez az egyházi viszonyok rendezésének kér­déséhez tartozik. Ott is lehet rendezni; de a kép­viselőház máskép vélekedett, és ez iránt külön hatá­rozatot hozott; e határozatot pedig a kérvényi bi­zottságnak elmagyarázni és másfelé terelni jogában egyátalában nincs. Azzal támogatja nézetét a kérvényi bizottság előadója, hogy emlékeztet bennünket azon programm­;szerü beszédre, melynek folytán az egyházi viszo­nyok rendezésére bizottság küldetett ki, és azt mondja, hogy, tulaj donképi lényegét tekintve, ezen kérdésnek ez is bele való. A mi azon programmszerü beszéd lényegét illeti, az, az én nézetem szerint, egészen más. Igen ;szép szavakban adatott ott elő a dolog ; de a lé­nyeg tulaj donképen az volt, hogy a ház figyelme az épen szóban volt kérdéstől eltereltessék, és e kérdés megoldása in infinitum elhalasztassék. (Moz­gás jobb felől.) Ez volt, nézetem szerint, a beszéd czélja, s akkor én ezt ki is fejeztem. Elmúlt azóta egy esztendő és ma is ott vagyunk, a hol akkor voltunk. Tehát egészen más volt azon beszéd czélja, mint a mit a kérvényi bizottság előadója abból ki­magyarázni akart. Egyébiránt, miután a képviselő­ház ebben határozott, ugy hiszem, hogy ha ma­gával következetlenségbe jönni nem akar : Irányi tisztelt barátom indítványát el nem fogadnia nem lehet. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Részemről azt pártolom. Csemeghy Károly: Épen az előttem szólott képviselő ur mondotta, hogy még nem lett volna oly világos, hogy ily ügyek megtörnek a püs­pökök akaratán és tetszésén, ha az igazságügy­minister ur nem derítette volna föl az esetet. Szabad legyen erre azt válaszolnom, hogy ha ez volna az egyetlen eset, melyben vegyes házas­ságok elválása kérdésében az iratoknak a pol­gári hatóságokhoz leendő áttételéről volt szó, ha ez lett volna az egyetlen eset, a mióta a törvény fönáll: lehetne talán ezen egy esetből következte­tést vonni arra, hogy a papok átalános magatar­tása arra mutat, hogy folytonosan ellenszegülni akarnak a törvénynek. Minthogy azonban számta­lan ilyen eset volt és csupán ez esetben történt, hogy a papság nem tette át az iratokat a polgári hatósághoz, és ezt sem indokolta azzal, hogy nem akarja áttenni, hanem azzal, hogy nem találja föl az iratokat, •— tehát szemközt azon számtalan esettel, melyben a papság a törvény ren­delete szerint jár el, egyetlenegy eset van, mely­ben a törvény rendeletét nem teljesíthette: ugy hiszem, hogy a következetesség nem Simonyi kép­viselő ur mellett áll, hanem igenis a mellett, hogy a szent-székek teljesitik a törvény rendeletét és előterjesztik az iratokat, mikor a törvény rendeli. S ha egyes esetekben ez nem történik: nem lehet hi­vatkozni, mint Irányi képviselő ur tette, a hajdani Burgherrekre, mert hiszen a püspök azt mondja, hogy az iratok nem találhatók, hanem ha megta­lálhatók lesznek, átteszi azokat. Azt méltóztatott mondani, hogy nem arról van itt szó, hanem arról, hogy a ház határozata haj­tassák végre. Én is azt mondom, hogy a tisztelt ház határozatának végrehajtásáról van szó. A tisz­telt ház legutóbb, midőn ezen kérdésben nyilatko­zott, egy nagy bizottság kiküldetését határozta el oly czélból, hogy ez az állam és egyház közt fön­forgó kérdéseket tanulmányozza és tanácskozás tár­gyává tegye, s ennek előterjesztése következtében fog a ház intézkedni. Igenis, én is azt mondom, hogy a ház határo­zata teljesíttessék, mert, tisztelt ház, nagy, terjedel mes kérdéseknek, sok egyes részletekből álló kér­déseknek darabonkénti megoldása — méltóztassanak elhinni — mindég veszélyes. Az egész területet egész viszonylataiban kell áttekinteni, mikor ily­mélyreható, messze terjedő törvényhozási megálla­podásról van szó. Simonyi Ernő: Bírósági szervezés.

Next

/
Thumbnails
Contents