Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-192

24 192. országos ülés január 22. 1874. is földadó-emelést foglal bizonyosan magában. Tehát, ha a számitások egészen alaposak és heiyesek is, ha azon hypothesis, mely szerint 176 és ^D mértföld kimaradt, helyes is: még akkor is adó emelést foglal magában, melyre nézve ugyan a tisztelt minister ur azt mondja, hogy időközben az erdőkből és legelőkből föltöretett annyi, a mennyi ennek megfelel, mit azonban talán a tisztelt minister ur sem hisz komolyan ; mert hogy az összes magyarországi erdőkből 10°/

0-nél több töretett volna föl, azt én elhinni képtelen vagyok; bár elismerem, hogy vannak vidékek, melyeken ennél több is töretett föi, dehogy az összesből 10 és 7

/8%-ot töretett volna föl: azt elhinni egyátalában képes nem vagyok ; mert hiszen a magyarországi erdő-területeknek legnagyobb része olyan, hogy föltörésre nem is alkalmas. Tehát e törvényjavaslat mindenesetre adó-emelést foglal magában. Én azt, hogy igy per tangentem emeltessék az adó, elfogadhatónak nem tartom. Érett megfontolás, s scrupulosus átgondolás után lehet, ha az ország szükségei kívánják, az adót emelni, de igy per tangentem, nézetem szerint, egyátalában lehetetlen. De, tisztelt ház, helytelennek tartom, hogy e törvényjavaslatba behozassék a földadó fixirozása még azon szempontból is, mert, véleményein szerint, ez ámításnál egyéb nem lehet. A tisztelt ház igen jól tudja, hogy akkor, mikor ezen földadó-törvényjavaslat keresztiü lesz vive, — mi körülbelül 4—5 év múlva lesz, — az azután következő 20 évre ezen törvényhozásnak semmi esetre sincsen joga megkötni a jövendő törvényhozások kezét annyira, hogy e földadót egyátalában ne emelhessék, s igy hasztalan tennők bele az összeget e törvényjavaslatba, mert az a jövendő törvényhozásokat nem kötelezné. A különbség tehát csak az lehetne, hogy azon törvényhozások, vagy általok átalánosságban meghatározandó kamatokban fejeznék ki esetről-esetre az adó mennyiségét, vagy a többletet pótlék alakjában csatolnák hozzá. Az eljárásban csak ez a különbség lehetne. Tehát imrevaló akkor, mikor biztos felőle a törvényhozás, hogy a jövendő törvényhozások kezei meg nem köthetők : mirevaló mintegy vigasztalásul a gazdáknak, kik jelenleg a földadót fizetik, az összeget fhdrozni; holott sokkal igazságosabb és helyesebb volna, ha megmaradna a tisztelt ház azon utón, mely szerint minden törvényhozásnak meghagyná e részbeni határozati jogát, és mindkét esetben ugyanazon eredmény jönne létre. Azon érv, melyet e mellett fölhoznak, hogyha fixirozva lesz az összes földadókból bejövő jövedelem: akkor az illető földbirtokosok nem fognak azon igyekezni, hogy saját jövedelmeiket minél kevesebbre tenni igyekezzenek: — komoly nem lehet. Jelenleg minden polgárban meg van a hajlam és igyekezet a maga adóját minél kevesebbre lenyomni. Ez épen ugy meglesz akkor is, ha állapított lesz a földadó összes jövedelme, mint akkor, ha az nem állapittatik meg ; mert az illető adózóra nézve tökéletesen mindegy, akár fizeti más azon jövedelmet az államnak, mely tőle elmarad, akár pedig nincsen meghatározva, hogy mennyi legyen a jövedelem. Az ő érdeke csak az, hogy aránylag ő fizessen kevesebbet, azt pedig nem érheti el az által, ha a földadó fixirozva lesz, hanem az által, hogy a maga jövedelmét csekélyebbre jelenti be, és az ő adója akkor sokkal csekélyebb lesz, mint másoké ugyanazon tárgytól: tudniillik a földtől. Én tehát ezen oknál fogva a második és harmadik §-ban lefektetett elveket elfogadhatóknak nem tartom, és nem tarthatom azért sem, mert jelenleg nincsen az egész országban ember, a ki meg tudja határozni igazságos számítás alapján, hogy mi a jelenlegi földadó tiszta jövedelme ; mert magát az alapot, azon tiszta jövedelmet, mely a földadóból bejő, nem ismeri senki; valamint azt sem, hogy azon tiszta jövedelem, a mely ettől bejő, minő arányban áll más szintén adó tárgyául szolgáló tiszta jövedelmekhez. Már pedig, ha igazságosan akar a törvényhozás eljárni, ezt múlhatatlanul szükséges ismernie. Én tehát ezt igy a priori meghatározhatónak nem tartom. Az illető törvényhozások maguk fogják látni azután, hogy minő arányben áll ezen adó az orzág lakosai által fizetendő másnemű adókkal, a melyhez képest határozhatni meg egyedül azon igazságos arányt, amely a földadót illeti. Az igen tisztelt előadó ur igen szépen magyarázta ma azt meg, hogy miképen ment a jelenlegi adó Erdélyben 10%-tói 16%-ra, Magyarországon pedig 16%-ról 16. 76%-ra. Igy menne ez nálunk is ha ezen javaslat ugy fogadtatnék el, a mint az be van terjesztve; nálunk is a földadóhoz hozzácsatoltatnék évenként, mint pótlék, azon összeg, mely szükséges lesz; az tehát, hogy ezen adó valósággal ne emeltethessék, ez utón elérhető nem lesz; mert erre nézve a jövő törvényhozások kezét megkötni nem lehet; ellenben azon irányban a törvényhozás keze megvolna kötve mindenesetre, hogy ha ezen 30 millió forintot tevő földadó bármily túlságosnak, bármily terhesnek bizonyulna, azt kevesebbre szállitani sohasem lehetne. Én tehát ezen általam előadott okoknál fogva azon elvet, a mely a 2-ik és 3-ik §-ban le van fektetve, elfogadhatónak nem tartom, és kérem a tiszteit házat, hogy ezt mellőzni méltóztassék, és ennek következtében a törvényjavaslat illető §§-ait ekként méltóztassék formulázni: {Ralijuk I) Az első §. maradna ugy, a mint áll, és a mint fölolvastatott, és hozzá volna adandó a következő szöveg: (Halljuk!)