Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-215
314 215. országos ülés márczlas 5. 1874. nek a mérték-rendszer ismeretét oktatás által továbbterjeszteni. Midőn ezen törvényjavaslatot a tisztelt háznak ezen módosításokkal elfogadásra ajánlani szerencsém lenne: szabad legyen kifejeznem, hogy a részletes tárgyalás alapjául azon szöveget, melyet a központi bizottság beterjesztett, elfogadni méltóztassék. P. Szathmáry Károly: Tisztelt képviselő ház! Korántsem azért állottam föl, hogy a törvényjavaslat ellen szóljak, sőt meg vagyok győződve, hogy valamint igen tetemesen könnyítette a kereskedelmet és az ipart a tizedes-rendszernek pénznemünkbe való behozatala, ép ugy tetemesen fogja könnyíteni a méter-rendszernek behozatala a kereskedelmet és ipart. Az, a miért fölszólalok : épen ezen rendszernek érdeke, vagyis azon érdek, mely követeli, hogy ha egyszer meg akarjuk honosítani ezen súly- és mértékrendszert: akkor tegyünk meg mindent arra,hogy ezen rendszer elnevezései a nép nyelvébe is átmenjenek és a szavak is honosakká legyenek. Nem remélek pártolást sem az előadó ur, sem a minister ur részéről; de én már megszoktam a többségnek nélkülözését és szokva vag>ok a kisebbség azon szomorú vigasztalásához, hogy: victrix causa piacúit diis, sed victa Catoni. Fölhozzák a franczia nevek meghonosítása mellett, (Ralljukl Halljuk!) fölhozzák, mondom, a franczia nevek megtartása mellett a külkereskedelem érdekeit. Azok, kik ezt mondják, ugy vélekednek, hogy a mi kereskedelmünk a külfölddel való kereskedelmi üzleteiben ezen neveket fogván használni, ez könnyíteni fogja a külkereskedést. Ez természetes. De hiszen a mi kereskedőinknél ma is ismeretes a méter-rendszer; sőt használják is bizonyos tekintetben a méter- a liter kifejezést azon államokkal szemben, melyek azt már bevették. Azon osztály tehát, mely arra van hivatva, hogy külföldi kereskedést űzzön : ezen elnevezéseket már úgyis tudja, hiszen tanítják már ezeket ugy a reál iskolákban, mint a polgári iskolákban, sőt a gymnasiumokban is. A köznép a külfölddel nem üz egyenes kereskedést; de ha űzne is, azt hiszem, ugy fogná kiejteni azon franczia neveket, hogy a külföldi ép oly kevéssé fogja megérteni, mint ha például most florin helyett „Gulden" vagy „zlati" mondatik. A mi pedig a belkereskedelmet s a közforgalom kérdését illeti: arra azt hozzák föl, hogy a különböző nemzetiségek egyformán mondanák ki a litert, a grammot stb. Én, tisztelt ház, nem vagyok abban a véleményben, s most is csak az előbbi példát hozom föl, hogy a „forint 0 elnevezést, a melyet már az Anjouk idejében vettek át a magyarok, még sem sajátította el mindenki, mert még ma is vannak Magyarországnak oly népei, a melyek a forintot „lotf-nak nevezik, mint például a románok, s ha jól emlékezem, Erdélyben a B susták"-féle számítás divatozik; így tehát ez által a különböző nyelvű magyar polgárok közt nem lenne elérve az egység; hanem azt merem állítani, hogy ezen elnevezések a különböző magyar vidékeken máskép ejtetnének ki, kivált pedig a hol a consoaansok torlódnak össze pl. a székelyek a krajczárt, nem krajczárnak hívják, hanem , karajczárnak", mert máskép alig tudják kiejteni. A mi pedig az átidomitásokat illeti : azt merem állítani, hogy a magyar ajkúak roszabban semmiféle szót sem ejtenek ki, mint épen az ilyen idegeu nyelvből átvettet és eltorzitottat; igy a magyarok a „Spiesglanz"-ot „piskóez tt-nak nevezik, s nem tudom, ha egy ilyen magyar ember a külföldre írna „piskócz <í-ért, hogy miképen értené meg az a külföldi kereskedő, hogy ez n Spiesglanz a-ot, vagy „antimonium^-ot jelent. Fölfogásom szerint kettő szükséges arra, hogy ezen szükséges és czélirányos törvény az ország, népének vérébe menjen át: az egyik a fogalmaknak, a másik a névnek meghonosítása. A fogalmaknak honosításáról a törvény eléggé intézkedik, s ha ezen intézkedésekhez még a közoktatási minister is járul: akkor meg vagyok győződve, kivált pedig hozzátéve a törvénynek kényszerét, kétségen kívül egynéhány év elegendő arra, hogy, miután a mostani mérték-rendszer megsemmisíttetett : az uj méter-rendszer fogalmával a nép tisztába jőjön. Egészen más a név meghonosítása. Arra én szabhatok törvény által büntetést, a ki más mértéket hasznai; de arra, hogy mindenki egyenlően mondja ki az elnevezéseket: törvény által nem kényszerithetek senkit sem. Tudom, tisztelt ház, hogy nagy tekintély a magyar tudományos akadémia; azonban mégis szabadságot veszek magamnak kijelenteni azt, hogy a magyar tudományos akadémia a magyarítást illetőleg már többször nyilvánított egymástól eltérő véleményt. Én itt csakis az akadémia által 1848-ban kimondott véleményt kívánom adoptálni, mely azt mondja: ,mindazon tárgyak, a melyek közhasználatuak, s a nép kezén forognak, magyaritandók," mert különben is az, hogy ezeknek magyarítása elmaradjon, akár járul hozzá a magyar tudományos akadémia, akár nem : — nem lehetséges. A magyar nyelv természetében van az idegen szavakat a nyelv geniusához átidomítani. A magyar tudományos akadémia véleménye kényelmes ugyan ; de nézetem szerint, az ellentétben áll korábbi határozatával ; mert kérdem, vajon mi forog inkább inkább közkézen, mint épen a suly-mérték, vagy az itcze ? Sokan attól félnek, hogy ezen magyarítás által ismét czifra szók hozatnak javaslatba, és igy
