Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-215

215. országos ülés márczius 5. 1874. 315­ugyanazon calamitással fogunk szemben állani, az az nem helyesen fognak kiejtetni. Én megvallom linguista nem vagyok, a tudo­mányos nyelvben igenis föl veszem épen azon fo­galmakat, melyek nem annyira közönségesek, hogy mindennap éljünk vele. De másfelől előttünk is állanak rettentő példák, hogy sokszor egyes sza­vak ugy magyarosítottak meg, hogy attól a magyar ember valóban elfordul; én tehát nem aján­lanék ily czifra uj szavakat, én az akadémia ma­gaslatán sokkal alantabb, a közönséges életben kí­vánom föltalálni az elnevezésre a kulcsot, és azt ajánlom, hogy ha volt hajdan czinkotai itcze, mely nagyobb az osztrák itczénél, és azért itcze volt, amaz is itcze volt, emez is: miért ne lehetne itcze az uj mérték szerinti liter is, daczára azon csekély különbségnek, melyet fölmutat. Én azt ajánlom átalában, hogy ezen mértékekhez legközelebb álló magyar mérték elnevezések fogadtassanak el annyi­val inkább, mert tudtommal Poroszországban és Németország más államaiban, hol pedig a méter­rendszer szinte adoptáltatott: a nevek nem tartat­tak meg mindenütt; sőt ellenkezőleg legtöbb he­lyütt a nemzeti geniusnak megfelelőleg a megszo­kott nevekhez idomíttattak át. Végül, mielőtt benyújtanám javaslatomat, sza­badjon még egyetlen érvet fölhozni. Nagy nem­zeteknek sorsa igen könnyű. Nagy nemzetek adop­tálhatnak sokat, mégis nagy nemzetek maradnak. Kisebb nemzeteknek helyzete más. Azt senki sem tagadja, hogy a magyar nemzet különléte kettőben nyilatkozik: egyik a nemzeti viselet, szokások, má­sik a nemzeti nyelv. A nemzeti szokásokon és viseleten nem tudom köszönet-e, vagy nem köszönet neki, — régen tul vagyunk. Nincs egyebünk, mint nemzeti nyelvünk. Ha talán olyan magasztos világálmoktól, vagy olyan egy akol, egy pásztorféle eszméktől vezérel­tetve azt véljük, hogy talán ezt is föladhatjuk: ám legyen; de ha még a földön magyar nemzet akar maradni: annak nyelvét minden ujabb vívmánynál mindannyiszor idegen szavakkal halmozni el, nem tartom helyesnek; mert az által egy-egy méterrel lejebb sülyed azon tengerbe, mely a magyar nemzetet el fogja nyelni. (Helyeslés bal felöl.) Bá­tor vagyok a következő módositványt benyújtani: A méter, liter, grammé nevek helyett tétessék a megfelelő mérték-egység fogalmakhoz legközelebb álló magyar elnevezések: méter = rőf, liter = itcze, gramm = súly vagy terecs. A többszörözés, mint a magyar nyelvben szo­kásos század, ezredféle hozzátételekkel történik, mely ha hátul áll: többletet jelent, tehát rőftized, rőfszázad stb. lefelé pedig tizedrőf, századrőf, ez­redrőf. Ha pedig nem méltóztatik elfogadni magokat a törzsszavakat, mert hisz ez utoljára izlés dolga : akkor is kérem és pedig igen melegen kérem leg­alább azt a deka, hektó stb. féle hozzátételt tes­sék, elhagyni, ha megmarad a tizedgramm, század­gramm stb. legalább mégis érthetőbb lesz és a nemzet könnyebben fogja assimüálni. (Helyeslés bal felől) Elnök: A módositvány még egyszer föl fog olvastatni. Beöthy Algernon jegyző (újra föl­olvassa P. Szathmáry Károly modositványát.) Zichy József gróf közlekedés-, kereskedelem- és közmunkaügyi minister : T. ház! Nem lehet ezúttal szándékom a szóban forgó mérték-rendszernek egyszerűségét, helyességét, czelszerüseget, és a reánk nézve való fontosságát fejtegetni. Nem is tehetném azt mind­azok után, miket bátor voltam a törvényjavaslathoz fejtegetni, és mindazok után, a miket a központi bizottság tisztelt előadója előadott, a nélkül, hogy az ismétlés hibájába ne esném. Az, a mit a világ­nak, úgyszólván, minden civilizált népe elfogadott, az, a mi 200 millió embernek köztulajdona : az az én ajánlatomra nem szorul. De kötelességenmek tar­tom ellenészrevételeimet megtenni azok után, a miket a tisztelt előttem szóló képviselő ur nevezetesen a nomenclaturára nézve fölhozni méltóztatott. Itt is, ugy hiszem, mindenekelőtt tisztában kell lennünk az iránt, hogy tulaj donképen mit akarunk elérni ezen mérték-rendszernek meghonosítása által; tisztában kell lennünk egy szóval azon czél iránt, melyet el akarunk érni; itt is, ugy hiszem, ezen czélt nem fél, nem félszeg intézkedések által; de alapos, átható és teljes intézkedés által fogjuk leg­biztosabban, legczélszerübben, legjobban elérhetni. Czé­lunk — ugy hiszem — nem lehet más, mint je­lenleg az országban az ország különféle vidékein minden tudományos alapot nélkülöző, különféle mé­rési eljárások helyébe egy oly egyöntetű teljes mérték-rendszert elfogadni, mely a belső jó s ki­tűnő tulajdonain kivül épen roppant elterjedésénél fogva hivatva van arra, hogy a forgalmat, hogy a kereskedelmet, hogy ugy a belföldi, mint a nemzet­közi érintkezést könnyítse és előmozdítsa. Ha már most csak a fogalmakat honosítjuk meg : ugy hi­szem, hogy a félúton fogunk megállani, s az előbb emiitett czélt alig hiszem, hogy lehetséges volna elérni: mint ha azon mintegy mathematicai formu­láknak tekinthető elnevezéseket is elfogadjuk, reci­piáljuk azon elnevezéseket, a melyek világszerte használatban vannak, s a melyek világszerte alkal­maztatnak. Ha el nem fogadjuk ezen elnevezéseket: I háromféle ut áll előttünk. 40*

Next

/
Thumbnails
Contents