Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-192
22 192. országos ülés január 22. 1874. rom tényező összevonásából eszközöltessék az uj alap megállapítása. Megvallom, hogy ezt sem tudom elfogadni. Nem pedig először azért, a mit a tisztelt előadó ur is mondott, mert tudjuk, hogy Magyarországon nagy még a föld eladási árában a fluctuatio. De nem tudom elfogadni másodszor azért, mert Magyarországon, a mi rövid bérrendszerünk mellett, a bérleti jövedelmet, mint a föld tiszta jövedelmét fölvenni nem lehet; mert jól tudjuk, hogy száz eset közül 90-ben, sőt lehet mondani, 99-ben a haszonbérösszeg nem a jövedelmet képviseli csak, hanem egyúttal a tőkefogyasztást is. Már most vagy nem lennének ezekre figyelemmel, és nem is fejtegetve, hanem csak röviden érintve azt, hogy egyik factor itt is a régi igazságtalan becsű maradna, mondom, vagy nem veszszük a tőkefogyasztást figyelembe, és akkor nagyon igazságtalanul járnánk el ; vagy ha ezt figyelembe akarjuk venni, veszszük akkor minden egyes esetben; kutatni kellene: vajon államgazdászatilag helyeselhető-e azon bérleti ár és olyan-e, mely csak a jövedelmet éri, vagy pedig olyan, mely a tőkét is fogyasztja-e? (Helyeslés.) És ha ide akarnánk menni és figyelembe akarjuk venni a szerződések föltételeit, a haszonbér után az adón kivül viselendő, pl. szabályozási és más költségeket: akkor semmivel sem rövidebb idő alatt és semmivel sem kevesebb bajjal sokkal roszabbat fognánk csinálni. (Átalános helyeslés.) De nem fogadhatom el azt sem, a mi itt nem inditványoztatott ugyan, de szóba hozatott; nem fogadhatom el az átalános jövedelmi adót, mint pótlékát a földadónak. Erre nézve is egy pár rövid észrevételt akarok tenni. Az egyik, a mit megjegyezni kívánok: az, hogy az átalános jövedelmi adót egyenlő percenttétellel — én legalább részemről — minden adónemek között a legigazságtalanabb adónemnek tartom. Mert azt tartom, hogy midőn az állam a jövedelmet megadóztatja, fia igazságos akar lenni: figyelemmel kell lennie a jövedelemnek forrására is. Mentől biztosabb a jövedelemnek forrása, annál inkább megadóztatható; mentől bizonytalanabb, igazságosan annál kevesebb adóval sújtható. {Ugy van!) És hogy még egyet megemlítsek, pl. a szellemi munka által szerzett jövedelmet, vagyis a szellemi tőke jövedelmét ugy megadóztatni, mint a föld jövedelmét: a lehető legnagyobb igazságtalanság. (Helyeslés.) Ez az egyik, a mit az egyforma átalános jövedelmi adó ellen fölhozni bátor voltam. De, tisztelt képviselőház! Angliában először is egészen más ez irányban a helyzet, és másodszor Angliában az átalános jövedelmi adót elvileg és tudományilag — én legalább nem olvastam, hogy valaki helyeselte volna, de azok, a kik akarták védeni, azok védték az ottani viszonyok közt gyakorlati voltánál fogva. Egyik nagy különbség épen abban rejlik, hogy Angliában a jövedelmi adó a tiszta jövedelemnek rendesen 2—3 %-je közt változik, és igy ha tesz is, és ezt szokták mentségére fölhozni némi tekintetben, az igazságtalanságot : oly csekély ez igazságtalanság, mely valakin történhetik,, hogy az szemben az elért eredménynyel és a könynyü kezeléssel — azt szokták legalább védői mondani, hogy nem érdemes, hogy figyelembe vétessék. De kérdem ezenkívül: Angliában mily viszonyok közt lett ez adó először behozva ? Behozatott, midőn Anglia nagy háborúnak, borzasztó költekezésnek volt kitéve, és akkor is nagy ellenszenvvel találkozott, és indokoltatott nem elvi alapon, hanem indokoltatott az égető szükséggel; és a mint az égető szükség elmúlt, nem ugyan egy-két év mulva ? mint Ígérve volt, de a mint a lehetőség mutatkozott, el lett törölve. Igen jól mondotta tisztelt barátom Nagy György, hogy újra R. Peel hozta be ezen adónemet; de, a mint tudom, egyátalában nem az elvont elvek helyességét vitatta; sokan megtámadták, de volt Peelnek azon mentsége, hogy azt felelte,hogy én csak 3 évre kérem legfölebb azért, hogy a nagy gabna vámot, a melyért az egész ország méltán föl volt zúdulva, eltörölhessem, és az átmeneti időszakra biztosithassam az államkincstárt. Később, midőn mind Peel, mind Gladstone az átalános jövedelmi adót föntartották és védték : volt egy igen nagy plausibilis ok a védelemre. Azt mondták ugyanis, hogy nem panaszkodhatok ellene senki, mert megtartjuk ezen mérvben azért, hogy a vám-tarifában száz és száz czikk vámját leszállítjuk vagy kitöröljük, még pedig oly czikkek vámját, melyeknek ez által olcsóbb léte minden egyes családnak több hasznot ad, mint a mennyit tesz összes jövedelmi adója. Nálunk, tisztelt ház, olyanokkal azokat, kikre egyenlő fokú átalános jövedelmi adót kivethetnők, azt hiszem, nem vigasztalhatjuk magunkat. {Ugy van!) Menjünk tovább ; fájdalmasan tudjuk, hogy a 3%-os jövedelmi adóval bizony nem sokra mehetünk. Hiszen a földadó jövedéke, tudjuk, mennyivel többet fizet, sőt a tőke, tudjuk, nálunk 3—4szeresét is fizeti. De ugyan kérdem, lehet-e oly átalános egyforma jövedelmi adót behozni mint Angliában ; oly mérvűt, mely szükségleteinket födözze? Ezt határozottan tagadom ; mert ez oly terhet róna a tőkére, mely az országba bezárva nincs, és úgyis kevés az a mi van, hogy mind itt hagyna bennünket, ugy, hogy nem volna se tőkénk, se jövedelmünk, sem pedig a kincstárnak adója. Tehát, tisztelt ház, ezen nemét az adónak sem fogadhatom el. Nem marad más hátra, mint elfogadni azt, a mi előterjesztetik; azaz: elfogadni, hogy minden eszközök fölhasználásával lehetőleg pontosan számittassék ki a földnek jövedéke, és ez szolgáljon adóalapul.
