Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-215
215. országos ülés márezius 5. 1874. 309 különösen rendjelek adományozásának, a melyek időről időre a fejedelem által tétetnek. Nem szoktam különösen a rendjelek adományozásának oly fontosságot tulajdonítani, mely parlamentáris ellenőrséget kívánna: azért sem, mert tudtomra a mi törvényeink semminemű rendjelet nem ismernek. Midőn azonban mégis ily kitüntetések a magyar felelős minister ajánlatára és ellenjegyzése mellett történnek, s midőn azok egyrészről a közerkölcsiségbe ütközni látszanak; másrészről pedig magán embereknek a bíróságok előtt folyamatban lévő peres ügyeire is befolyással lehetnek: akkor azt hiszem, hogy kötelesség az ilyen ügyeket szóba hozni és az illető mmister urat az iránt megkérdezni, vajon volt-e tudomása mindazon körülményekről, a melyek fönforogtak akkor, midőn egy valaki ily kitüntetésre ajánltatott. Ennélfogva bátor vagyok következő interpellatiot intézni az ő felsége személye melletti minister úrhoz. (Olvassa:) Interpellatio az ő felsége melletti minister úrhoz. A „Budapesti Közlöny" múlt évi deczember 14-ki 287-ik számában a többi közt az is foglaltatik, hogy ő felsége a minister ur ellenjegyzése mellett s felelősségére bizonyos Freistadtler Antalt nyilvános kitüntetésben részesítette ; adományozván neki a dijak elengedése mellett a 3-ik osztályú vaskorona-rendei. Kérem a tisztelt minister urat, kinek ajánlatára, vagy mi érdemek folytán tartotta magát hivatva nevezett Freistadtler Antalt ő felségének ily nyilvános kitüntetésre ajánlani? Továbbá volt-e a minister urnák tudomása arról, hogy az 1873-ik évi október 7-kén, azaz a kitüntetés előtt két hónappal a pesti királyi elsőbirósági törvényszék fenyítő osztálya által jogérvényes határozat hozatott 4 g 2 7 8 3- szám alatt mely szerint: „Hamis esküvéssel vádolt Freistáedtler Antal elleni fenyítő vizsgálatból eddigelé a tanuk vallomása alapján jogszerű bizonyítékok mutatkoznak arra nézve, hogy Freistadtler Antal hamis esküt tett." Megegyeztethetőnek tartja-e a minister ur az igazságszolgáltatás érdekével és a közerkölcsiséggel, hogy ily körülmények között bárki is a fejedelemnek nyilvános kitüntetésre ajánltassék? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog az ő felsége személye körüli ministerrel. Lázár Ádám: Tisztelt ház! A közoktatásügyi minister úrhoz van szerencsém egy kérdést intézni. Nem akarom ez alkalommal fölemlíteni a minister urnák a fölnőttek oktatása iránt jelen évi február 18-án a tanfölügyelőkhőz kibocsájtott körrendeletét, mely szerint a fölnőttek oktatásának megszüntetése czéloztatik, a helyett, hogy az ez iránti ismételve sürgetett törvényjavaslatot beterjesztem, és azzal ezen közművelődési érdekeinkre nézve fontos ügyet rendezni igyekezett volna; nem szándékozom fölemlíteni azon mindennap fölmerülő körülményt, hogy számos községi iskolát különböző befolyások ürügye alatt felekezeti iskolává szándékoznak átalakítani, mit a minister hallgatag elnéz; nem szándékozom a katholikus autonómia kérdését, mely már évek óta nyugszik, fölmelegíteni, annál kevésbé: mert ezen országos intézmény rendezése fölött legtávolabb eső erdélyi részekben egy külön katholikus gyűlés a múlt évben a minister beleegyezésével megtartatván, ott egy igazgató-tanács szerveztetett, mely bizonyos különvált érdekeknek hódolva, a köznevelési ügyre, illetőleg a reformokra kiváló befolyást követel magának. Ez alkalommal szorítkozom az erdélyi részekben lévő nagy-szebeni Teréz-árvaházra, mely már ismételve előfordult a ház előtt különböző költségvetések alkalmával. Már öt éve annak, midőn mind a három eddig volt közoktatásügyi minister ezen tárgyat tüzetesen tanulmányozta, tanulmányozta főleg azt, és ez a törvényhozás elé terjesztett jelentésekből kiviláglik, hogy a Teréz-árvaház alapja átalában állami kincstári alapítványokból áll: következőleg jelen viszonyok közt semmi felekezeti jellege nem lehet. Tanulmányozták szintén azt is, hogy ezen árvaintézet, ha ezéljának minden tekintetben megfelelni akar: azon egyházi, illetőleg papi befolyás alul, mely alatt eddig állott, teljesen fölmentendő, és világi szerkezettel illetőleg tanárokkal ellátandó. E részben a jelenlegi közoktatási minister azon eléggé nem roszalható hibát követte el, hogy midőn ezelőtt öt évvel az akkori egyházi férfiú, mint igazgató meghalt: az erdélyi püspök az egyik irodafőnökét állította oda be, mint egyházi igazgatót. A minister ezt sem helybenhagyni, sem megváltoztatni nem merte és azóta az illető egyén ott maradt; sőt befolyása következtében mind azon tanárok, kik ott alkalmazva vannak, felekezeti szemjtontból kezeltetnek, a mennyiben ha protestáns nöt vesznek el, mint ágyast-tartók onnan elbocsáttatnak. De ez magában véve lényeges befolyással nincs a nevelés ügyére; hanem az megbocsáthatlan, hogy a minister elmulasztotta mindeddig azon reformokat erélyesen végrehajtani, melyeket különösen az utolsó költségvetés alkalmával megígért. Miután itt valami uj költségről nincs szó, miely ezen intézet javára mintegy 20 — 25.000 frtot tesz: szükséges, hogy az emiitett intézetnek reformja, illetőleg újból berendezés iránt a minister által bizonyos intézkedések tétessenek: mert különben az árvaintézet a papi befolyás alól nem fog fölszabadultatni, és azon pénz: ok nélkül fecséreltetik el. Ép azért, mert a minister ur ismételt ígéretének eleget nem tett, kénytelen vagyok hozzá következő kérdést intézni, (olvassa:)
