Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-192

192. országos ülés január 22. 1874. 19 adótárgy. Tudjuk, mennyire hiányosak, tökéletle­nek a bevallások. Daczára ezen hiánynak és töké­letlenségnek, ugyan init tapasztalunk? Azt, hogy a jövedelem-adóból az állam öt év alatt 1865-től 1870-ig 4,022.000 forint helyett 10,964.000 fo­rintot vett be. Tehát ezen öt év alatt a bevétel növe­kedett 150°/ 0-al. Megvallom, nézetem szerint ez azt bizonyítja, hogy a jövedelmi adó — nálunk nem is említve az állam pénzügyi rendkívüli előnyeit, — min­den nehézség nélkül behozható volna. Azt hiszem, tisztelt képviselő urak, ezen adórendszer mellett sokkal kevesebbe kerül az adó behajtása ; de okvet­lenül kevesebb lennének a hátralékok is nagyon természetesen, mert ha minden jövedelemhez ará­nyosan fizettetnék az adó : sokkal könnyebben fizet­hetik meg azt, mint ha akár van jövedelem, akár nincs, mindig egyenlően fizettetik. Midőn a múlt év tavaszán a képviselőházban a személyes kereseti adóról szóló törvény tárgyaltatott: akkor a pénz­ügyminister ur azt mondta, — nagyon jól emlék­szem szavaira: — azt meg lehet adóztatni, a mi van; de a mi nincs, azt semmi ország nem tudja megadóztatni. Én igazán nagyon csodálkozom, hogy ezen helyes axiómát miért nem igyekezett a tisztelt pénzügyminister ur a földadóra alkalmazni, és miért terjesztett a képviselőház elé oly törvényjavaslatot, mely nem azt adóztatja meg, a mi van; hanem csak azt, a mit lehet. Ha igaz azon állítás, melyet annyiszor hallottam mindenfelé, hogy csak nem kisér­tetben vagyok azt el is hinni, hogy a nagyszerű állami beruházások főrészének, a vasutak és közle­kedési eszközökbe fektetett nagy Összegeknek leg­inkább a földbirtokosok veszik hasznát; ha ez igaz : akkor ugyan hogy lehet azt mondani, hogy az állam­nak a most kivetett és megállapított földadónál 20 évig nem lesz jobb, — bármennyire fokozzák az adót, az állam szükségei, vagy bármennyire emelkedik is épen az állam közvetítése mellett ezen idő alatt — a földbirtokosok jövedelme. Alig hiszem, hogy ha ezen emelt jövedelem egy részben, vagy igen nagy részben az állam köz­vetítésének köszönhető: akkor, ha arra elkerülhetlen szükség van, ugyan, hogy ne legyen az emelt jövedelem egy részéhez is joga. De sokkal igazság­talanabb az adó összegének'előre megállapítása : vagy sok az előre megállapított összeg vagy kevés. Ha sok: azon esetben önkényesen vannak terhelve a földbirtokosok, a többi adózók előnyére. Vagy kevés az előre meghatározott összeg, s ezen esetben ők előnyben vannak; pedig az önkény és az igazságtalanság előbb-utóbb megboszulja magát. Nem önkényes és igazságtalan-e azon adórendszer, mely mintha csak azt mondaná az élő organismussal biró államéletben oly nagy szerepet játszó földbirtoknak: én húsz évig mozdulatlanságra, tetszhalálra kárhoztatlak, ezen idő alatt sem emelkedni, sem hanyatlani nem sza­bad a tehernek, melyet most rád raktam. Nem könnyithető, bármennyire kívánja az állam jogosult érdeke, nem is emelhető. Ily mozdulatlanságot, ily­féle tetszhalált megparancsolni, hiu kísérlet, és arra egy egész rendszert állapítani: nézetem szerint, igen nagy tévedés. Meg vagyok győződve, tisztelt ház, hogy azon alap, mely ezen adó alá helyeztettetni kívántatik : a catastralis fölmérés, nem lehet tökéle­tes ; mert ha ezen nagy munka a kitűzött idő alatt és a kitűzött költséggel hajtatik végre, a legjobb akarat és szakértelem mellett is physikai képtelen­ségnek tartom annak keresztülvitelét. Már ha rósz az alap, ugyan hogy lehessen jó a rendszer, mely arra fektetve van. Nem hiszem, hogy valaki ma azt merné állítani, hogy kiadásaink­ból annyit törülhetünk, hogy az egyensúly állam­háztartásunkban ezen törlesztések által helyreállít­ható lenne. Ne ámítsuk magunkat, tisztelt képvi­selő urak, sem másokat. Adófölemelés nélkül mi ezen kedvezőtlen pénzügyi helyzetünkből ki nem bontakozunk. Ez az én erős meggyőződésem. És ha az államnak bevételeinek többletére nem évek múlva, hanem ma, ezen perczben is égető, elkerül­hetlen szüksége van : akkor ugyan helyesen cselek­szünk-e, midőn egy oly lépést teszünk, melynek eredménye csekély, s ezen csekély eredmény is a legjobb esetben csak 4—5 év múlva lesz érezhető. Én hiszem, tisztelt ház, hogy ha őszintén, ha igazán aliarunk kibontakozni kedvezőtlen pénzügyi helyzetünkből : szükségünk van áldozatkészségünket igénybe venni a lehető legmagasabb fokig; szüksé­günk van az önmegtagadás erényét gyakorolni min­den irányban ; de félakarattal és félrendszabályokkal nem fogunk ezen helyzetből kibontakozni soha. Ily­féle rendszabálynak tartom ezen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot is, s azért azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. De nem nyújtok elleninditványt sem be ; nem azért, mintha azt hinném, hogy az átalános jöve­delmi adónál keresztül nem vitethetnék ; hanem azért, mert ismerem a tisztelt ház hangulatát, s teljesség­gel semmi reményem nem lehet indítványom elfo­gadására. Az eszmét pedig meg akarom a biztos leszavazástól menteni. Én hiszem, tisztelt képviselő urak, hogy nem fog eltelni húsz év, midőn önök maguk rá fognak jönni, hogy az átalános jövedelmi adónál a polgá­rokra igazságosabb, az államra pénzügyileg előnyö­sebb adórendszer nincs, nem lehet; szivemből kimon­dom, hogy ezen belátásra, ne még kedvezőtlenebb körülmények nyomása alatt jőjenek. Egyébiránt a részletekre nézve föntartom magamnak a hozzászól­hatás jogát. Korizmics László : Tisztelt ház ! Őszintén megvallom, hogy ezen fontos kérdés áta­lános tárgyalásához hozzászólani nem volt szándé­3*

Next

/
Thumbnails
Contents