Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.
Ülésnapok - 1872-192
192. országos ülés január 22. 1874. 19 adótárgy. Tudjuk, mennyire hiányosak, tökéletlenek a bevallások. Daczára ezen hiánynak és tökéletlenségnek, ugyan init tapasztalunk? Azt, hogy a jövedelem-adóból az állam öt év alatt 1865-től 1870-ig 4,022.000 forint helyett 10,964.000 forintot vett be. Tehát ezen öt év alatt a bevétel növekedett 150°/ 0-al. Megvallom, nézetem szerint ez azt bizonyítja, hogy a jövedelmi adó — nálunk nem is említve az állam pénzügyi rendkívüli előnyeit, — minden nehézség nélkül behozható volna. Azt hiszem, tisztelt képviselő urak, ezen adórendszer mellett sokkal kevesebbe kerül az adó behajtása ; de okvetlenül kevesebb lennének a hátralékok is nagyon természetesen, mert ha minden jövedelemhez arányosan fizettetnék az adó : sokkal könnyebben fizethetik meg azt, mint ha akár van jövedelem, akár nincs, mindig egyenlően fizettetik. Midőn a múlt év tavaszán a képviselőházban a személyes kereseti adóról szóló törvény tárgyaltatott: akkor a pénzügyminister ur azt mondta, — nagyon jól emlékszem szavaira: — azt meg lehet adóztatni, a mi van; de a mi nincs, azt semmi ország nem tudja megadóztatni. Én igazán nagyon csodálkozom, hogy ezen helyes axiómát miért nem igyekezett a tisztelt pénzügyminister ur a földadóra alkalmazni, és miért terjesztett a képviselőház elé oly törvényjavaslatot, mely nem azt adóztatja meg, a mi van; hanem csak azt, a mit lehet. Ha igaz azon állítás, melyet annyiszor hallottam mindenfelé, hogy csak nem kisértetben vagyok azt el is hinni, hogy a nagyszerű állami beruházások főrészének, a vasutak és közlekedési eszközökbe fektetett nagy Összegeknek leginkább a földbirtokosok veszik hasznát; ha ez igaz : akkor ugyan hogy lehet azt mondani, hogy az államnak a most kivetett és megállapított földadónál 20 évig nem lesz jobb, — bármennyire fokozzák az adót, az állam szükségei, vagy bármennyire emelkedik is épen az állam közvetítése mellett ezen idő alatt — a földbirtokosok jövedelme. Alig hiszem, hogy ha ezen emelt jövedelem egy részben, vagy igen nagy részben az állam közvetítésének köszönhető: akkor, ha arra elkerülhetlen szükség van, ugyan, hogy ne legyen az emelt jövedelem egy részéhez is joga. De sokkal igazságtalanabb az adó összegének'előre megállapítása : vagy sok az előre megállapított összeg vagy kevés. Ha sok: azon esetben önkényesen vannak terhelve a földbirtokosok, a többi adózók előnyére. Vagy kevés az előre meghatározott összeg, s ezen esetben ők előnyben vannak; pedig az önkény és az igazságtalanság előbb-utóbb megboszulja magát. Nem önkényes és igazságtalan-e azon adórendszer, mely mintha csak azt mondaná az élő organismussal biró államéletben oly nagy szerepet játszó földbirtoknak: én húsz évig mozdulatlanságra, tetszhalálra kárhoztatlak, ezen idő alatt sem emelkedni, sem hanyatlani nem szabad a tehernek, melyet most rád raktam. Nem könnyithető, bármennyire kívánja az állam jogosult érdeke, nem is emelhető. Ily mozdulatlanságot, ilyféle tetszhalált megparancsolni, hiu kísérlet, és arra egy egész rendszert állapítani: nézetem szerint, igen nagy tévedés. Meg vagyok győződve, tisztelt ház, hogy azon alap, mely ezen adó alá helyeztettetni kívántatik : a catastralis fölmérés, nem lehet tökéletes ; mert ha ezen nagy munka a kitűzött idő alatt és a kitűzött költséggel hajtatik végre, a legjobb akarat és szakértelem mellett is physikai képtelenségnek tartom annak keresztülvitelét. Már ha rósz az alap, ugyan hogy lehessen jó a rendszer, mely arra fektetve van. Nem hiszem, hogy valaki ma azt merné állítani, hogy kiadásainkból annyit törülhetünk, hogy az egyensúly államháztartásunkban ezen törlesztések által helyreállítható lenne. Ne ámítsuk magunkat, tisztelt képviselő urak, sem másokat. Adófölemelés nélkül mi ezen kedvezőtlen pénzügyi helyzetünkből ki nem bontakozunk. Ez az én erős meggyőződésem. És ha az államnak bevételeinek többletére nem évek múlva, hanem ma, ezen perczben is égető, elkerülhetlen szüksége van : akkor ugyan helyesen cselekszünk-e, midőn egy oly lépést teszünk, melynek eredménye csekély, s ezen csekély eredmény is a legjobb esetben csak 4—5 év múlva lesz érezhető. Én hiszem, tisztelt ház, hogy ha őszintén, ha igazán aliarunk kibontakozni kedvezőtlen pénzügyi helyzetünkből : szükségünk van áldozatkészségünket igénybe venni a lehető legmagasabb fokig; szükségünk van az önmegtagadás erényét gyakorolni minden irányban ; de félakarattal és félrendszabályokkal nem fogunk ezen helyzetből kibontakozni soha. Ilyféle rendszabálynak tartom ezen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot is, s azért azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom. De nem nyújtok elleninditványt sem be ; nem azért, mintha azt hinném, hogy az átalános jövedelmi adónál keresztül nem vitethetnék ; hanem azért, mert ismerem a tisztelt ház hangulatát, s teljességgel semmi reményem nem lehet indítványom elfogadására. Az eszmét pedig meg akarom a biztos leszavazástól menteni. Én hiszem, tisztelt képviselő urak, hogy nem fog eltelni húsz év, midőn önök maguk rá fognak jönni, hogy az átalános jövedelmi adónál a polgárokra igazságosabb, az államra pénzügyileg előnyösebb adórendszer nincs, nem lehet; szivemből kimondom, hogy ezen belátásra, ne még kedvezőtlenebb körülmények nyomása alatt jőjenek. Egyébiránt a részletekre nézve föntartom magamnak a hozzászólhatás jogát. Korizmics László : Tisztelt ház ! Őszintén megvallom, hogy ezen fontos kérdés átalános tárgyalásához hozzászólani nem volt szándé3*
