Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-192

18 192. országos ülés január 22. 1874. alatt, fölmutatott, és elhiszem, hogy ezen fényes siker az államférfiak és a népeknek komoly figyelmére méltó. Én azonban azt hiszem, hogy Poroszország intézményeit, viszonyaink tekintetbe vétele nélkül utánozni nem lehet helyesen; és nem titkolhatom el csodálkozásomat, hogy az igen tisztelt kormány miért várakozott 6 évig ezen oly fontos és annyiszor sürgetett földadó-javaslat előterjesztésére? (Közbeszólások: Csak két évig!) Bocsánatot kérek, ezen a kormány által most beterjesztett törvényjavaslatnak előterjesztését hat évvel ezelőtt rendelte meg a törvényhozás. Miért váratott ennyi ideig, holott az általa beterjesztett javaslat nem egyéb, mint a poroszországi földadótörvénynek fordítása, és én azt hiszem, hogy a németül tudó hivatalnokok száma nem oly kevés, hogy, a fordítás nem is oly nagyon nehéz munkája 6 évet vett volna igénybe. Nem hiszem azt sem, tisztelt képviselő urak, hogy a pareellaris, catastralis adórendszer a mi viszonyainknak megfelelő legyen. Nem lehet ma már senkisem kétségben az iránt, hogy csak az a helyes adórendszer, mely adó czimén a polgárok jövedelmeinek egy részét kizárja. Azon adórendszer, mely az egyént elválasztja a vagyontól, nemcsak nem helyes; de, merem állitani, nemis kivihető ; mert* hisz a vagyon épen az egyén által nyert érték. A mindennapi tapasztalás bizonyítja, hogy az egyének különféle szellemük és képességük szerint ugyanegy vagyonból különféle jövedelmeket képesek előállítani; nem szükséges tehát azt mondani, nem az egyéni jövedelmet, hanem ettől elvontan a vagyont adóztatjuk meg; mert, mondom, az nem is kivihető. Egy lakatlan városban is lehetnek házak, egy mértföldre terjedő pusztaságon is van föld, a ház- és földvagyon ; és minden civilizált államban adótárgyat képez az; de szeretném látni azt a pénzügyministert, ki a puszta falakat, vagy az emberek által nem lakott vidéken műveletlen heverő földet, ha még oly jó minőségű is az, megadóztathassa. Mindenütt a világon, de különösen képviseleti rendszerrel bíró alkotmányos államban, igen nagy fontosságú az, hogy az adórendszer egyszerű, mindenki által átlátható, megítélhető legyen ; mert bonyolódott adórendszer mellett a nép képviselői vagy épen nem, vagy csak igen nagy nehézséggel gyakorolhatják az alkotmány legbecsesebb jogát: az ellenőrzési jogot. Ezen czél az egyenes adókra nézve egy egyszerű, világos jövedelmi adó által lenne elérhető. Az újkori társadalmi és állami szervezés épen abban különbözik a régitől, hogy itt a társadalomban ugy mint az államban, a fősuly az egyénre van fektetve, és valamint minden civilizált democrat-társadalom az egyéneket nemcsak vagyonuk, hanem képességök szerint becsüli: épen ugy a modern állameszme csak azon intézményekbe!* van hiven kifejezve, melyekben a polgári kötelezettség terhe mindenkihez arányítva van. Ezt követeli a jogegyenlőség nagy elve, de hogyan lehet a jogegyenlőség nagy elvét keresztülvinni a pareellaris catasteri adórendszer mellett? midőn ezen adórendszer nem a valódi, hanem csak a föltételezett jövedelmet adóztatja meg. Igen, de azt mondják: az államra sokkal könynyebb a földet, mint az egyszerű jövedelmet megadóztatni ; de ha az állam csak a kényelmet keresi: akkor ugyan miért folyamodott ezen évekbe-kerülő nagy apparátushoz, és miért nem mondta azt, hogy Magyarországon van 58 millió hold föld, mától fogva fizet minden hold föld után 1 forintot. Ez, mindenesetre egyszerű és kényelmesebb lehet az államra; de pénzügyileg egyenesebb sem az államra, sem a polgárokra semmi esetre sem lehet. Oly sokszor töiténik hivatkozás Angliára, melynek politikai intézményei az alkotmányosság mintaképéül szolgálnak; de miért nem vagyunk a megérdemlett figyelemmel Angliának nemcsak politikai, de pénzügyintézményeire is ; hisz tudjuk, hogy a pénzügy mily rendkívüli befolyással van a politikára. Fájdalom, e perezben nagyon is élénken érezhető, hogy Magyarország kedvezőtlen pénzügyi helyzete mily veszélyesen fenyegeti Magyarország politikai életét is. Anglia talán első volt az európai államok közt, melyek a földadót rendezték; mert ott a XVII. század végén 1698-ban orániai Vilmos alatt be lett hozva a földadó, a landtax, mely akkor a föld tiszta jövedelmének 20°/

0-át képezte. Később a viszonyok anynyira túlélték ezen adónemet, hogy már a földnek nem 20°/

0-ja, hanem csak egy %-át terhelte; de azért az angol államférfiak közül nem jutott eszébe senkinek ezen adónemet megújítani és a változott viszonyokhoz képest emelni. Pedig az emelést az állam fokozott szükségei igényiették, és az óriási deficzitek nagy mértékben indokolták volna. Pitt lángesze csakhamar belátta, hogy a földadó emelése által sem a deficzitet födözni, sem az adó-terhet egyenlően arányosan fölosztani nem lehet. Épen ezen okokból az átalános jövedelmi adó eszméjére áttért az úgynevezett income tax-ra. És Anglia főkép ezen adónem- és adórendszernek köszönheti, hogy a Napóleoni háborúk óriási terhét pénzügyileg elviselni képes volt; s meg lehetnek önök győződve, hogy ha az átalános jövedelmi adó az állam pénzügyeire ép ugy, mint a polgárok érdekeire előnyös nem lenne, oly gyakorlati államférfiak és financzierek mint — hogy többeket ne említsek, — egy Peel, Gladstone, nem keltek volna, és nem kelnének még ma is annak védelmére. Én igazán nem tudom magamnak megmagyarázni azon idegenkedést, sőt ellenszenvet, melylyel nálunk a jövedelmi adó iránt viseltetnek. Az elméletet nem is említve, a gyakorlati tapasztalat nem igazolja azt. Nekünk ma is van jövedelmi adónk, és tudjuk, mily nehezen megfogható, kikutatható az