Képviselőházi napló, 1872. IX. kötet • 1874. január 17–april 20.

Ülésnapok - 1872-208

264 208. országos ülés február 17. 1874. ponti bizottsághoz, hogy ezen fordítást fölülvizsgálja. Bocsánatot kérek, ez nem fordítás, ez eredeti textus, melyet fölülvizsgálni nem lehet hivatva senki. Szintoly joggal mondhatná a tisztelt képviselő ur, hogy az amerikaiak roszul fordították az angol szöveget; mert a szerződés köttetett magyar, angol és német nyelveken. Itt tehát fordításról, a mely fölülvizsgálat alá esnék, nincs szó: arról van szó, hogy a tisztelt ház méltóztassék elfogadni ezen szöveget, a magyar szöveget, mint a mely ránk nézve egyedül kötelező, — elfogadni ugy, a mint van. (Helyeslés.) Csanády Sándor: Tisztelt ház! Én csak a ministerelnök ur előadására kívánok egy megjegyzést tenni; ugyanis ő azt méltóztatott mondani, hogy a magyar szöveg az eredeti szöveg, valamint az angol is eredeti. Ha ez ugy van, amint nem kételkedem: akkor nem ugyanegy szerződés, hanem két, egymástól némely pontokban eltérő szerződés fekszik előttünk; már pedig a tisztelt kormány ugy terjesztette be ezen törvényjavaslatot, mint ugyanegy szerződésre vonatkozót. Én tehát kérem, méltóztassék a tisztelt ház elhatározni, hogy a törvényjavaslat összehasonlítás végett visszaküldetik a központi bizottsághoz. Tisza Kálmán: Csak indokolni akarom röviden szavazatomat. (Halljuk!) Én magam is látom, hogy szórói-szóra nem felel meg mindenben az angol szöveg a magyarnak, ugy, hogy ha fordításról volna szó : valósággal igen helyén volna ezt visszaküldeni a központi bizottsághoz, hogy revideálja. De miután hivatalosan biztosíttattunk arról, hogy minket a magyar, mint eredeti szöveg, kötelez, hogy már most mi, a magyar képviselőház, azt mondjuk, hogy mi nem akarjuk, hogy minket a magyar szöveg kötelezzen, mint eredeti, hanem mi az angol szöveget akarjuk magunkra nézve kötelezőnek elfogadni: azt nem látom helyesnek. (Derültség és helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén fölírva, fölhívom azon képviselő urakat, kik a szőnyegen lévő törvényjavaslatot átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadják: méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Wächter Frigyes jegyző (olvassa a csimet, as első §. l~ső, 2-ik, 3-ik csikkéit, melyek észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 4-ik czikket.) Irányi üániel: Tisztelt ház! Mindenekelőtt Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársamnak legyen szabad megjegyeznem azt, hogy ha az közönyös dolog volna: vajon a magyar szöveg megegyezik-e az angollal: akkor először is nem látom át, miért terjesztette a kormány a két szöveget elő; másodszor én egyátalán nem gondolom közönyösnek azt, midőn szerződésről van szó, mely tehát mind a két felet kötelezi. Mert ha mi már a szer- I ződés megállapításában a kétely magvát hintjük el: akkor előre biztosak lehetünk, hogy fölmerülő esetekben a két kormány közt viszálkodás fog támadni; egyik igy, a másik amúgy fogja értelmezni a szerződést, s az angol az angol szöveget tartván eredetinek, s a szerint magyarázván, kiadatását kívánja valamely bűnösnek, a kinek kiadatását a magyar kormány a magyar szöveg értelmében meg nem engedheti. A szerződéseknek tökéletesen egyformáknak kell lenni: a mi az értelmet illeti; lehetnek különbözők a szavakra, de az értelemre nézve nem. Ennélfogva én nem fogadhatom el azon okot, hogy azért nem kell gondolni az angol szöveggel, minthogy mi a magyar szöveget tartjuk helyesnek. Ez elvből indulván ki, kénytelyen vagyok a 4-ik czikknél, — és itt megvallom, nem oly lényeges az eltérés, mint lesz a 11-ik és 12-ik czikknél, — fölszólalni. A 4-ik czikknek második kikezdésében a 4-ik sorban előfordul ezen szó: vagy büntetés alatt áll, mi az angol szövegben egyátalán nem fordul elő. Az angolban tudniillik csak arról van szó, hogy ha az illető, kinek kiadatása kéretik, vizsgálat alatt áll, a magyar pedig hozzáteszi: vagy büntetés alatt áll. Erre azt fogja mondani a tisztelt minister ur vagy Csemeghy képviselőtársunk, hogy az értelme ugyanaz, mert a következő szavakból kiderül, hogy még azon esetben is, ha büntetés alatt áll: van rendelkezés; de én, miután itt az angolban csakis vizsgálatról van szó : nem látom át, hogy miért tegyük bele a magyar szövegbe, hogy „ha vagy büntetés alatt" áll. Azonkívül disjunctive van az utolsóelőtti sorban ugyanazon kikezdésben, a mi copulative van az angolban; a magyarban tudniilik van „vagy" — az angolban pedig „és", a mit ugy lehetne és kell, véleményem szerint, szövegezni: „és midőn, ha elitéltetett, büntetését kiállotta." Ez magyarul van mondva, s meg is felel az angol szövegnek. A harmadik kikezdés harmadik sorában ezen szó fordul elő: „vagy visszatartatnék", tudniillik az, a ki mással polgári perben áll, holott az angol szöveg nem „visszatartást", a mely tulajdonképen nem is jogi műszó, hanem „letartóztatást" ért. Ez igy lévén, én ezen 4-ik §-ust következőképen kérem szövegeztetni: (Halljuk l) jelesül a második kikezdés negyedik sorában e szavak „vagy büntetés" hagyassanak ki, a kikezdés végét pedig módosíttatni kívánom ekképen: „és midőn, ha elitéltetett, büntetését kiállotta." A harmadik kikezdés harmadik sorában pedig e szó helyett „visszatartatnék" tétessék „letartóztatnék." Csemeghy Károly: Tisztelt ház! Irányi Dániel képviselő ur azt mondja, hogy az angol szövegben nincs megkülönböztetve, hogy ha vizs-